Tizedére eshet az európai szabadalmaztatás ára
2014. áprilisában működésbe léphet az egységes európai szabadalmi rendszer. Ha feltaláló vagy, ez számodra különösen jó hír, mivel végre nem kell végigjárnod a 27 tagállam szabadalmi hivatalát ahhoz, hogy az EU majd teljes belső piacán jogi védelmet élvezzen a szabadalmad.
Nem kell az alapvetően angolul végzett kutatás-fejlesztési munkádat lefordítanod mondjuk litvánra, görögre és egy csomó másik nyelvre (adott esetben magyarra se). Szintén nem kell majd a szabadalmi megállapodást aláíró 25 különböző tagállami bíróságra rohangálnod, ha valaki az engedélyed nélkül elkezdi másolni a szellemi erőfeszítésed gyümölcseként létrejött terméket.
De miért jó ez nekünk, egyszerű földi halandóknak, akik szellemi korlátoltságukban soha nem rukkoltak elő olyan zseniális újításokkal, mint az arcra csavarozott szemüveg, a nikotinos kávé, vagy a kő-papír-olló kártyajáték (feltételezhetően azoknak fejlesztve, akik lusták felemelni a kezüket, hogy a vitákat eme nemes módszerrel döntések el). Nos alapvetően azért, mert az európai ipar versenyképessége jelentős mértékben a szabadalmi rendszer hatékonyságán múlik. A jelenlegi európai szabadalmi rendszer pedig elavult, a mai napig jórészt az 1883-as Párizsi Szabadalmi Egyezményben lefektetett elveken alapszik, miközben eltelt több mint száz év, és létrejött az EU egységes piaca.
Nehéz úgy versenyezni az európai feltalálóknak az amerikai, a japán és egyre inkább a kínai konkurenciával, hogy a találmány felett jogi védelmet képező, ezáltal azt kiaknázható gazdasági erőforrássá változtató szabadalmi oltalmat tagállamonként külön-külön kell megszerezniük. A különböző eljárási díjak és fordítási költségek miatt az EU-ban manapság háromszor-négyszer drágább egy szabadalom bejegyzése, mint az óceán túlpartján. Ez a versenyhátrány éppen legnagyobb fejlődési lehetőséggel bíró high-tech iparágak európai térnyerését veti vissza.
Hiába alkudott ugyanis meg majd mindenben a magyar soros uniós elnökség idején a gárda, bíróság székhelyének ügye a nemzeti presztízskérdésként fogságba került. A várakozások szerint tehát végre túljut a közösség azon a blamán, hogy miközben kontinens szerte szabadon áramlik a tőke és a munkaerő a találmányokat és fejlesztéseket védő szabályok továbbra is nemzeti szinten voltak meghatározva.
1973 óta létezik ugyanis európai szabadalom is, annak megszerzése azonban rendkívül drága és körülményes. Ez pedig nem csak a fejlesztéseikkel piacra igyekvő kisvállalatokat tántorítja el gyakran az üzleteléstől más tagállamokban, de jelentős extra költségeket ró a határokon átnyúlóan működő multinacionális vállalatokra is.
Ezentúl azonban az Unió huszonhárom hivatalos nyelve közül bármelyiken beadható egy szabadalom, amely nem jelent többletterheket a jogvédelmet kérőre. A kérelem pozitív elbírálás esetén pedig alapból mind a 25 országra kiterjedő jogvédelmet biztosítanak a szabályok. Ez pedig zöld utat jelent az olcsóbb és versenyképesebb rendszer felállása előtt. Míg ugyanis jelenleg az Egyesült Államokban 1850 euró körül van egy szabadalom bejegyeztetése, addig ahhoz hogy az egész Európai Unióra kiterjedő szellemi jogi védelmet kapjon egy találmány legalább a tízszeresébe kerül egy feltalálónak vagy vállalatnak.
A hatalmas költségkülönbség nagy részét a fordítási kiadások teszik ki. Az érvényben lévő szabályok szerint ugyanis ahhoz, hogy valaki az ‘73 óta létező európai védelmet szerezzen találmányának, minden olyan ország nyelvére le kell fordíttatnia a szabadalma szövegét ahol szellemi jogi védelmet szeretne kapni. Azt pedig, hogy hány országra érvényes védelmet szeretne kapni, előre meg kell jelölnie beadványában, felkészülve az azzal járó többlet költségek fedezésére.
Ezt a rendszert váltja fel az új szabályozás, amely szerint egy magyar feltaláló esetében például elég lesz magyarul beadni a teljes leírást és a szabadalmi igénypontokat, valamint megadni, hogy a három eljárási nyelv közül melyikben szeretné ha szabadalmával foglalkozzanak. Ehhez mindössze egyszer kell bejegyzési díjat fizetnie, majd a nemzeti szabadalmi hivatal vagy a müncheni Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) a levédendő ötlet teljes szövegét az elbírálás nyelvére fordítja, illetve az igénypontokat mindhárom nyelvre átülteti.
A jövőben azonban minden fordítási költséget vagy visszatérítenének vagy eleve magukra vállalnának a szabványügyi hivatalok jelentősen olcsóbbá téve a jelenleginél a rendszert. Ráadásul egy automatizált fordítórendszer alkalmazásával tájékoztató jellegű fordítása minden találmánynak hozzáférhető lesz az EU összes nyelvén bárki számára ingyenesen.
Az igazi kérdés azonban az, hogy elengedő lesz-e a szabályok és a nyelvi rezsim könnyítése ahhoz, hogy az amerikaihoz (426 ezer), japánhoz (408 ezer) kínaihoz (210 ezer) vagy dél-koreaihoz (166 ezer) léptékű szinte nőjön a 2006-os adatok szerint 135 ezer az EPO által bejegyzett szabványok száma.
Az EUrologus a pontos tájékoztatás végett jelzi: azért 25 tagállamról írunk, mert a spanyolok egyáltalán nem vesznek részt benne, az olaszok pedig csak a közös szabadalmi bíráskodásban partnerek. Továbbá máig a legyelek a belpolitika, a bolgárok és a csehek a tagállami jogi környezet kialakításának késedelme miatt nemratifikálták a kormányközi megállapodásban testet öltő dokumentumot.