Barroso harmadszor? Csak azt ne!

…szakad fel az EUrológus lelkének legmélyéről a kiáltás, amikor azt hallja, hogy az egykori szélsőbalos portugál politikusból az Európai Bizottság néppárti első emberévé lett José Manuel Barroso harmadszori újraválasztásáról cikkezik a sajtó. (Fotó: Európai Bizottság)

Csütörtökön Bécsben a személyes jövőjét firtató kérdésre újságírói kérdésre az EB elnöke, a szokásos 32 fogas mosolya kíséretében így felelt. “Mandátumom 2014 októberéig tart, s csak akkor döntök majd a jövőmet illetően, köszönöm érdeklődését” - mondta a mindenekelőtt az európai kormányfők felé mutatott simulékonyságával “érdemeket szerzett” 57 éves politikus.

Barroso egyúttal felszólította az európai politikai pártokat, hogy tegyenek javaslatot az Európai Bizottság elnöki posztjára a 2014. májusi európai parlamenti választásokat megelőzően. Érvelése szerint ezzel európai dimenziót adnak majd a választásoknak, a pártok pedig lehetőséget kaphatnak arra, hogy elmagyarázzák, miként képzelik a jövő Európai Unióját.

A Barrosót delegáló Európai Néppárt (EPP) a hírek szerint majd csak jövő tavasszal határoz arról, hogy harmadszor is a portugált indítja-e, vagy új jelöltje lesz. Utóbbi esélyeit erősíti, hogy a szintén néppárti luxemburgi Viviane Reding, aki jelenleg az EB igazságügyi és állampolgárok jogaiért felelős biztosa és a testület alelnöke jó ideje nem rejti véka alá, hogy az uniós végrehajtó testület vezetésére törekszik.

Korábban megírtuk, hogy a Szocialisták és Demokraták (S&D) frakciója minden valószínűség szerint a jelenlegi EP elnök Martin Schulzot jelölik, az európai liberálisok (ALDE) pedig a volt belga miniszterelnököt, a föderális Európa egyik leghangosabb szószólóját, Guy Verhofstadtot állíthatják versenybe. Az EPP kapcsán az utóbbi időben sokat hallani a lengyel miniszterelnök Donald Tusk nevét mint lehetséges jelölt. Kritikusai szerint mivel országa nem eurózóna tag nehezen töltené be a posztot. Ráadásul angol tudása is bőven hagy kivetni valót maga után, ami lényegében alkalmatlanná teszi a munkára (bár minden hiányosság pótolható). És nem lenne Európa Európa, ha a franciák nem azért emelnék fel szavukat, hogy az EB elnöke franciául is jól muzsikáljon.

Tény, hogy szemben számos tagállam, vagy az Egyesült Államok szabályaival, semmi nem tiltja Barroso harmadik ciklusát, még ha erre eddig nem is volt eddig példa Brüsszelben. Az EUrologus azonban felállva tüntet e lehetőség ellen. Szerkesztőségünk meggyőződése szerint ugyanis a nemzeti politikai törekvések iránt túlzott megértést mutató, s ezért a közös Európa céljaiért csak ímmel-ámmal cselekvő Barroso után egy valódi európai elkötelezettséggel bíró, karizmatikus és céljaiért kőkeményen kiálló vezetőre lenne szükség az EU legfontosabb vezetői tisztségében.