josé manuel barroso

2014. október 10.

Kiírták az első uniós pályázatokat

A 2014-2020 közötti időszakra vonatkozóan jelentek meg az első pályázatok. Egy hónappal azután, hogy José Manuel Barroso és Orbán Viktor miniszterelnök aláírta az Európai Unió és Magyarország közötti partnerségi megállapodást, megjelentek az új uniós pályázatok, jelentette be Lázár János.

2014. szeptember 25.
2014. szeptember 18.
2014. szeptember 11.

Barroso csütörtökön Budapesten jár

Az Európai Bizottság leköszönő elnöke, José Manuel Barroso átadja a testület és Magyarország közötti partnerségi megállapodás dokumentumait Orbán Viktornak, majd díszdoktorrá avatják a Budapesti Corvinus Egyetemen. Aztán munkaebédelnek. (MTI)

2014. szeptember 8.
2014. május 21.

Mérföldkő lesz Grúzia EU-s csatlakozása

Ezt az Európai Bizottság elnöke mondta, miután tárgyalt a grúz kormánnyal Brüsszelben. Irakli Garibasvili miniszterelnök szerint a társulás nem a végcél országnak, és szinte biztos abban, hogy Grúzia probléma nélkül alá fogja tudni írni az egyezményt június végén. (MTI)

2014. május 7.

Az energia, az akác, és a kölcsönösen jó kapcsolat

MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Burger Barna

Az energiabiztonság kérdése, és a magyar akác ügye is téma volt José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke és Orbán Viktor szerda esti tárgyalásán, Berlinben, mondta Szijjártó Péter. A Magyarország és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokat "kölcsönösen jónak értékelték".

2014. április 4.
2014. március 30.
2014. március 16.
2014. március 7.
2014. február 26.
2014. február 16.

Barroso szerint egy független Skócia nem csatlakozhatna az EU-hoz

Az Európai Bizottság elnöke elmondta, hogy ha egy új ország kiválik egy jelenlegi EU-tagállamból, és önállóan csatlakozni kíván az unióhoz, akkor csatlakozási kérelmet kell benyújtania, és ezt az összes többi tagállamnak egyhangúlag jóvá kell hagynia. "Ezt rendkívül nehéz lenne elérni, sőt lehetetlennek is bizonyulhat" - fogalmazott. Skóciában idén szeptemberben tartanak népszavazást az esetleges függetlenné válásról.(MTI)

2013. szeptember 5.
2013. július 25.
2013. július 24.

Egy európai vezető a fegyverekről

Fotó: Reuters / Eric VIdal

José Manuel Barroso Brüsszelben tartott sajtótájékoztatót Európa védelmi iparáról, és az alkalomhoz illően gesztikulált. Az Európai Bizottság arra tett javaslatot, hogy kutatás és új technológiák finanszírozásával segítene az európai védelmi iparnak, hogy meg tudjon birkózni a csökkenő katonai költségvetéssel. (Reuters)

2013. június 24.
2013. június 5.
2013. május 30.
2013. május 15.

Hollande Brüsszelben magyarázza a bizonyítványát

sttropez_yachts2Legutóbb 1997-ben, több mint tizenöt éve került sor hasonló találkozóra a francia köztársasági elnök es az Európai Bizottság teljes testülete között. A mai beszélgetés rossz hangulatát az Európai Bizottság reggel közzétett gazdasági adatai garantáljak: Franciaország ismét recesszióba süllyedt. Ezért Barroso már a találkozó előtt bejelentette, hogy hiteles kilábalási programot várnak el Franciaországtól. Hollande erre valószínűleg azt fogja válaszolni, hogy a francia gazdaság lefulladásának oka az európai gazdaság gyengélkedése, és elsősorban a Németország, valamint az Európai Bizottság által erőltetett megszorító politika.

A francia problémák azonban egybehangzó (kivétel francia) vélemények szerint ennél jóval mélyebben gyökereznek. Az ország gyakorlatilag folyamatosan megszegi a maastrichti konvergencia kritériumokat, igaz a költségvetési hiány 3 százalék alá szorítására 2015-ig újabb haladékot kapott a francia vezetés. A munkanélküliség is tartósan 10 százalék felett van, igaz ez meg mindig kicsit jobb adat, mint az eurózóna 11 százalékos átlaga. Az igazi probléma viszont az Európai Bizottság szerint az, hogy Hollande semmit nem hajtott végre a francia versenyképesség visszaszerzéséhez szükséges strukturális reformokból. A francia állami kiadások mértéke továbbra is kolosszális, a közszféra hatékonysága a béka segge alatt van, a vállalatok a rugalmatlan munkaerőpiacra és a 35 órás (!) munkahétre panaszkodnak, a munkavállalók meg arra, hogy a fizetésemelés nem tart lépést az infláció mértékével (utóbbi kapcsán a francia politikában mágikus erővel bíró, minden politikai kampányt átható pouvoir d’achat, azaz a vásárlóerő csökkenését emlegetik). Hogy Hollande helyzete még nehezebb legyen, gazdaságpolitikáját nem csak az Európai Bizottság támadja az egyik oldalról, hanem saját kormányának balos tagjai is nyilvánosan kritizáljak őt az eddig bevezetett, és a magyar megszorításokkal összemérve habkönnyű intézkedésekért.

Márpedig a francia gazdaság teljesítménye legálabb annyira fontos az eurózóna prosperitása szempontjából, mint a szintén gyengén teljesítő, de legalább minimális növekedést felmutató németé.

A híradások szerint a francia fogyasztók érezhetően visszafogták a kiadásaikat, ami további gazdasági lassuláshoz vezet. Szerencsére a válság a Cote d’Azurre még nem gyűrűzött be, így a holnap kezdődő Cannes-i Filmfesztivál közönsége jelentősen hozzájárulhat a gazdasági növekedés erősítéséhez.

2013. május 2.

Brüsszelben is dagad a dohány-botrány

De nem a trafikok, hanem a kenőpénz körül. Az egész az egészségügyi EU biztos lemondásával kezdődött tavaly októberben. John Dallit főnöke José Manuel Barroso alig egy óra alatt rúgta ki, mert az Európai Csalásellenes Hivatal (OLAF) vizsgálata szerint a biztos tudhatott arról, hogy két máltai lobbista arra hivatkozva próbált 60 millió euró kenőpénzhez jutni egy svéd dohánygyártól, hogy cserébe kedvezően befolyásolják az egészségügyi biztos álláspontját az EU-ban tiltott snüssz (tubák) engedélyezése kapcsán.

 

Dalli közvetlen érintettségét nem sikerült bizonyítani, de az OLAF vizsgálat most kiszivárgott jegyzőkönyve úgy fogalmaz, hogy számos közvetett, és egymással összefüggő bizonyíték utal arra, hogy tudnia kellett az esetről. A vesztegetéssel, illetve illetéktelen befolyásszerzéssel gyanúsított két lobbista ellen nyomozás zajlik Máltán.
Időközben kiderült, hogy az OLAF nyomozói sem játszottak teljesen tisztán. A szervezet vezetője például személyesen avatkozott be a belső az Európai Bizottságnál zajló belső vizsgálatba, amit nem tehetett volna. Egy másik alkalommal az egyik tanúként kihallgatott személyt több órás faggatást követően ebédelni vitt, majd úgy íratta vele alá a kihallgatási jegyzőkönyvet, hogy a vallomástevőnek esélye sem volt azt átolvasni. A túlbuzgó nyomozás során ejtett hibák miatt áll a bál az Európai Parlamentben, és lehet, hogy a Csalásellenes Hivatal igazgatója repülni fog.

Az egész történet kezd egyre kínosabbá válni Barroso számára. Úgy tűnik, hogy a bizottság elnöke közvetlen bizonyítékok hiányában, egy kétes eszközökkel és amatőr hibákkal lefolytatott nyomozás eredményeire alapozva rúgta ki az egészségügyi biztost. Ehhez a jól értesültek hozzáteszik, hogy a dohánytermékek szabályozásáról szóló irányelv mellett a GMO-k termesztésének engedélyezéséért, vagy a növényvédőszerek szabályozásáért felelős Dalli túlságosan jó kapcsolatot ápolt az ipari lobbistákkal. Állítólag Barroso többször figyelmeztette a korábbi máltai biztost, hogy ne találkozzon iparági lobbistákkal négyszemközt, de Dalli ezt figyelmen kívül hagyta. Lehet, hogy egyszerűen elfogyott Barroso türelme, és az első lehetőséggel élve megszabadult az időzített bombaként ketyegő kollégájától?

Ha még ennél is több részletre vágysz, akkor ide kattints!

 

2013. április 30.
2013. április 24.

Barroso eltette karikás ostorát

Az Európai Bizottság elnöke szerint „a megszorításokon alapuló gazdaságpolitikában rejlő lehetőségek kimerültek”Az új füstjeleket eregetett Barroso hétfőn Brüsszelben, kedden pedig Párizsban, melyek gyökeres fordulatot jeleznek előre az EB válságkezelő gyakorlatában. Annak a brüsszeli testületnek az irányvonalában, mely 2008 óta tomahawkkalkergeti a tagállami politikusokat a Tanácsban a tárgyalóasztal körül, mondván: fagyasszátok a büdzsét, vágjatok meg az állami kiadásokat, tartsátok be a költségvetési hiánycélokat.

Márpedig úgy tűnik, hogy a vasszigornak ezennel vége. Barroso keddi párizsi előadásában úgy fogalmazott: “A jelenlegi gazdaságpolitika sok tekintetben elérte határait, mert azok sikere nem csak attól függ, hogy jól vannak e megtervezve. Szükség van hozzájuk bizonyos szintű politikai és társadalmi támogatottságra is”. Magyarán, amit eddig csinált a Bizottság az jó volt (legalábbis jól meg volt tervezve), de a megszorításokból elege lett az embereknek, elfogytak a társadalom tartalékai és túlzottan felerősödtek az Európa-ellenes hangok.

Tegyük mindjárt hozzá: nem mindenki szerint volt jó az, amit a Bizottság éveken át erőltetett. Paul Krugman, Nobel-díjas közgazdász például a kezdetektől fogva arra figyelmeztetett, hogy a megszorítások olyan mértékben visszafoghatják a GDP növekedését, hogy az államadósság GDP-hez mért aránya egyszerűen nem fog csökkenni. Idén márciusban pedig már az IMF is bekapcsolódott az EU-s megszorító-politika bírálatába.

A megszorításokba belefáradt Európát új gazdaságpolitikai iránymutatással május 3-án látja el az EB. Olli Rehn gazdasági és pénzügyi biztos már előzetesen azzal nyugtatgatta amerikai kollégáit, hogy idén a tavalyinál kevésbé lesznek hegymenetben a megszorítások. Persze a frappáns körmondatból nem maradt ki a csak a navahó indiánok által dekódolható utalás a “növekedést elősegítő költségvetési konszolidációra”.

Az EUrologus azonban felbérelt egy kódfejtő rézbőrűt, aki szerint Rehn szavai ellenére világos: a spanyoloknak, portugáloknak, görögöknek és franciáknak hajlandó több időt adni Brüsszel, míg a belgákkal és az olaszokkal szemben elégtelen reformjaik nyomán kevéssé lesz elnéző Barroso törzsfőnök. Kérdés, hogy az új gazdaságpolitikai mantra hogyan befolyásolja a magyar költségvetési számok megítélését. A Bizottság május 29-én tesz javaslatot az európai pénzügyminisztereknek, így például hogy Magyarország szabadulhat-e a túlzottdeficit-eljárás alól, vagy továbbra sem tartja meggyőzőnek a magyar kormány erőfeszítéseit.

Mindenesetere jobb lesz megkeresni azt a bizonyos békepipát!

2013. április 23.

Csalt a Csalásellenes Hivatal egy belső jelentés szerint

Jogsértő volt az Európai Csalásellenes Hivatal (OLAF) eljárása a Dalligate néven elhíresült ügyben. A testület eljárást vizsgáló felügyelőbizottsága szerint az OLAF az Európai Emberi Jogi Egyezményben foglaltak megsértésével hallgatta le a volt máltai biztos környezetében mozgó lobbisták, illetve az ügyben később tanúként kihallgatott személyek telefonbeszélgetéseit. Mindez abból a ma kiszivárgott jelentésből derül ki, amelyet eddig a felügyelőbizottság tagjain kívül kizárólag a Bizottság, az EP és a Tanács elnökei láttak. (Korábbi írásunk erről itt.)

A jelentés azt is megállapítja, hogy Giovanni Kessler, az OLAF főigazgatója gyakorlatilag kézi vezérléssel irányította a nyomozást. Személyesen részt vett több tanú kihallgatásán és a helyszíni szemléken. Ezt akár pozitívan is értékelhetnénk, csakhogy az ún. belső ellenőrzések alkalmával, amikor az OLAF az uniós intézményekben folytat vizsgálatot, a hivatal főigazgatója jogosult elbírálni az eljárási túlkapásokkal kapcsolatos panaszokat. Márpedig nehezen tekinthető úgy pártatlan panaszhatóságnak valaki, hogy maga is részt vesz a panasszal érintett eljárásban.

Az eljárást időközben az OLAF-tól megöröklő máltai bíróságon is zajlanak az események. Az egyik vádlott, Gayle Kimberley, az ügyben érintett Swedish Match dohánygyár lobbistája vallomásában azt állította, hogy júniusban az OLAF nyomozói egyhuzamban hét órán át faggatták, majd a kihallgatáson jelen lévő Kessler ebédelni hívta őt. Az ebéd alatt egy asszisztens legépelte a kihallgatáson készült felvétel-részleteket, majd Kessler nyomást gyakorolt rá, hogy ezt aláírja, anélkül, hogy lehetőséget kapott volna a leírtak átnézésére. Az OLAF verziója szerint Kimberleynek volt ideje átnézni a vallomását, amelyet hónapokkal később egy ügyvédei jelenlétében tett második kihallgatáson megerősített.

Az egyre kuszábbá váló nyomozás könnyen az OLAF igazgatójának székébe kerülhet. Az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrzési Bizottságának befolyásos tagja, a Hivatal reformjáról épp jelentést készítő német Ingeborg Grassle már ki is jelentette: ha bebizonyosodnak a vádak, Kesslernek mennie kell. Márpedig ha Kessler bukik, és megkérdőjeleződik a John Dalli, korábbi egészségügyi biztos elmozdításához vezető eljárás, akkor az Európai Bizottság elnöke is kínos helyzetbe kerülhet. Barroso ugyanis az OLAF jelentésében foglaltakra alapozva tette ki a máltai biztost, anélkül, hogy annak érdemi lehetősége lett volna a vád és az ellene szóló (úgy tűnik gyenge lábakon álló) bizonyítékok megismerésére.

2013. április 16.

Egy biztos: semmi sem biztos a Brüsszel-Strasbourg-Budapest vonalon

Redoso

Magyarország és Ciprus uralja a biztosok keddi ülését, de nem várható döntés a kötelezettségszegési eljárásokról, inkább csak eszmecsere - súgják az EUrologus egyik fülébe. A másik fülével mindeközben több helyről azt hallja, hogy két kötelességszegési eljárás is indul Magyarországgal szemben délután. Akárhogy is, kivárjuk!

Csak ismétlésképp, egyrészt kedden az Európai Bizottság rendes heti biztosi ülésén dönthet arról, hogy megindulnak-e a rebesgetett eljárások az Országos Bírói Hivatal elnökének ügyáthelyezési joga és a politikai kampányhirdetésekre vonatkozó korlátozások kapcsán. A tegnap bejelentett kozmetikai látszatintézkedések ide vagy oda.

Mindenesetre azt halljuk Strasbourgban, hogy José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke akarja elsőként kifejteni stratégiáját a renitens magyar kormány kapcsán. Magyarán Viviane Reding igazságügyi és alapjogokért felelős biztosi és politikai ambíciói ellenére, egyelőre a portugál a főnök.

Eközben az EPP nagyon csöndes a kedd esti strasbourgi néppárti meeting előtt, melyen Orbán Viktor is részt vesz majd. Oly annyira, hogy rendes plenáris heti EP sajtótájékoztatója is elmaradt rendhagyó módon a Fidesz európai pártcsaládjának. Márpedig ez szinte biztosan összefüggésben van a párton belüli bizonytalansággal és megosztottsággal a tekintetben, hogyan reagáljanak a szabadságharcos trippen lévő magyar miniszterelnök alkotmánymódosítás magyarázkodására és hogyan próbálja meg rendezni  viszonyát a Fidesz kormány az EU-val. Az EPP-nek azért is különösen fontos, hogy Orbán még a szerdai plenáris vita előtt mondja el az ő változatát, hogy ennek fényében tudjanak felszólalni.

Hannes Swoboda, az szocialisták frakcióvezetője Orbán a FAZ-nak adott interjújára utalva közölte: “Nem azt akarjuk, hogy helyes fiú legyen, hanem legyen demokrata.” Az osztrák politikus azt is közölte, elfogadhatatlan a Viviane Reding EU-biztos ellenes kampány, és azt mondta, ők megvédik Redinget, még ha nem is értenek vele mindenben egyet politikailag.

 

Frissítés: Az EUrologus úgy értesült, hogy az EB kivár a kötelességszegési eljárásokkal és figyelembe veszi a tegnap rögtönzött módosításokat is, miután azokat megszavazza az magyar parlament. Továbbá úgy tudjuk, hogy a keddi biztosok tanácsa ülésen csak vita volt és szó esett arról is, pontosan mit fognak holnap kritizálni az Európai Parlament vitáján a negyedik alkotmánymódosítás kapcsán.

2013. április 13.

Mi következik abból amit Barroso írt Orbánnak?

Mindent befogunk

Megszereztük José Manual Barroso Orbán Viktornak írt levelét, és jó alaposan kielemeztük, hogy kiderüljön, valóban „fenyegetőzésnek, tények nélküli aggály kifejezésének tűnik-e a levél”, ahogy azt Navracsics Tibor jellemezte a HírTV-nek.

A Bizottság elnöke négy ponton kifogásolja a magyar alaptörvény negyedik módosítását:

1. Aggályos az alaptörvény azon rendelkezése, amelynek értelmében a parlament különadót vethet ki akkor, ha bármely bírósági ítéletből fakadóan a magyar államnak fizetési kötelezettsége támadna. Barroso szerint ez a rendelkezés „aláássa az Európai Bíróság tekintélyét” és „ellentétes a tisztességes együttműködésre vonatkozó kötelezettséggel”. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy kitaláljuk, a magyar kormány arra az esetre iktatta alkotmányba ezt a rendelkezést, ha egyes folyamatban lévő kötelességszegési eljárások rosszul végződnek Magyarország számára. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy a telekom-különadót biztosan elbukjuk Luxemburgban, ami becsléseink szerint körülbelül 180-200 milliárd forintos fizetési kötelezettséget teremt majd a magyar állam oldalán. Azért sem szép dolog ezt az adófizetőkkel megfizettetni, mert a szakértők szerint a kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy a különadó ellentétes az uniós joggal, és ezt a magyar kormánynak is tudnia kellett volna. Barroso reakciója is érthető, hiszen nem szeretné elvinni a balhét Orbánék hülyeségéért / cinikus hozzáállásáért (szabadon választható befejezés). Persze azt is mondhatjuk, hogy Orbánék lépése is érthető. Ha elkaszálják Luxembourgban a telekomadót, akkor megint azt lehet mondani, hogy az unió a nemzetközi tőke oldalára állt, és ezt az érvelést egy jól irányzott adóval rögtön nyomatékosítani is lehet a választók fejében. Ez kiválóan illik a 2014-es választásra készülő Fidesz szabadságharcos retorikájába.

2. Barroso kifogásolja az Országos Bírói Hivatal elnökének azt a jogát, hogy bármely ügyet a törvény szerint illetékes bíróságról más bíróságra helyezhet át. Ezzel Barroso szerint sérül a hatékony jogorvoslat elve, amely az uniós jog érvényesülésének egyik alapköve, valamint az Alapjogi Kartában szereplő fair eljárás elve. Erről a rendelkezésről azt gondoljuk, hogy nem kulcsfontosságú Orbánék számára, ezért egy kis huzavona után akár önként is hajlandóak lesznek beáldozni, mutatva az együttműködési készségüket Brüsszel irányába.

3. Az elnök szerint részletesebben meg kell vizsgálni azt, hogy a politikai kampányhirdetésekre vonatkozó korlátozások sértik-e az uniós jogot. Anélkül, hogy részletesen elmerültünk volna a politikai hirdetések piacának tagállami szabályozásaiban, mi azt jósoljuk, hogy ebből a vizsgálatból nem lesz semmi. Több uniós országban korlátozzák azt, hogy milyen felületeken hirdethetnek a pártok kampányidőszakban, és az ilyen rendelkezésekkel kapcsolatban eddig nem indultak kötelességszegési eljárások.

4. Barroso végül „súlyos aggályainak” ad hangot annak kapcsán, hogy a módosítás egésze összeegyeztethető-e a jogállamiság elvével. Ez az a kategória, ahol az EU megint nem fog tudni fogást találni a magyar kormányon. Az uniós jog alapján nem járhat el, a levélben is emlegetett Velencei Bizottság véleménye pedig nem kötelező, csupán ajánlás jellege van.

Az első és a második ponttal kapcsolatban úgy tudjuk, hogy lényegében készen áll a Bizottság a kötelességszegési eljárások megindítására. Erről a jövő szerdán megtartott biztosi kollégiumi ülésen születhet döntés.

Érdemes végül átfutni a negyedik alaptörvény-módosítás azon elemeit, amelyeken a Bizottság nem talált fogást: a 2012 előtt hozott alkotmánybírósági határozatok hatályon kívül helyezése, az AB hatáskörének további szűkítése, amelynek értelmében a testület az alaptörvényt csak formai okokból kifogásolhatja, a hallgatói szerződések alkotmányos lehetősége, az Országgyűlés dönt az egyházak elismeréséről, a családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony, a hajléktalanság jogellenessé nyilvánítható.

A listát nézve arra a következtetésre jutott az EUrologus, hogy a kötelességszegési eljárások megindítása politikai szempontból egyetlen szereplőnek kedvez: a választásokra készülő Fidesznek. Az ellenzéki oldal törzsszavazói ugyanis túlságosan gyengének ítélik majd a brüsszeli fellépést (ahogy eddig is), a kormánypárt tábora viszont az újabb brüsszeli beavatkozás ellen csatasorba rendeződhet, és folytathatja a magyar szabadságharcot. A kormány politikáját elnézve azon se lepődnénk meg, ha Orbán azzal bíztatná embereit, hogy „Ez a harc lesz a végső…”

2013. április 5.

Barroso harmadszor? Csak azt ne!

…szakad fel az EUrológus lelkének legmélyéről a kiáltás, amikor azt hallja, hogy az egykori szélsőbalos portugál politikusból az Európai Bizottság néppárti első emberévé lett José Manuel Barroso harmadszori újraválasztásáról cikkezik a sajtó. (Fotó: Európai Bizottság)

Csütörtökön Bécsben a személyes jövőjét firtató kérdésre újságírói kérdésre az EB elnöke, a szokásos 32 fogas mosolya kíséretében így felelt. “Mandátumom 2014 októberéig tart, s csak akkor döntök majd a jövőmet illetően, köszönöm érdeklődését” - mondta a mindenekelőtt az európai kormányfők felé mutatott simulékonyságával “érdemeket szerzett” 57 éves politikus.

Barroso egyúttal felszólította az európai politikai pártokat, hogy tegyenek javaslatot az Európai Bizottság elnöki posztjára a 2014. májusi európai parlamenti választásokat megelőzően. Érvelése szerint ezzel európai dimenziót adnak majd a választásoknak, a pártok pedig lehetőséget kaphatnak arra, hogy elmagyarázzák, miként képzelik a jövő Európai Unióját.

A Barrosót delegáló Európai Néppárt (EPP) a hírek szerint majd csak jövő tavasszal határoz arról, hogy harmadszor is a portugált indítja-e, vagy új jelöltje lesz. Utóbbi esélyeit erősíti, hogy a szintén néppárti luxemburgi Viviane Reding, aki jelenleg az EB igazságügyi és állampolgárok jogaiért felelős biztosa és a testület alelnöke jó ideje nem rejti véka alá, hogy az uniós végrehajtó testület vezetésére törekszik.

Korábban megírtuk, hogy a Szocialisták és Demokraták (S&D) frakciója minden valószínűség szerint a jelenlegi EP elnök Martin Schulzot jelölik, az európai liberálisok (ALDE) pedig a volt belga miniszterelnököt, a föderális Európa egyik leghangosabb szószólóját, Guy Verhofstadtot állíthatják versenybe. Az EPP kapcsán az utóbbi időben sokat hallani a lengyel miniszterelnök Donald Tusk nevét mint lehetséges jelölt. Kritikusai szerint mivel országa nem eurózóna tag nehezen töltené be a posztot. Ráadásul angol tudása is bőven hagy kivetni valót maga után, ami lényegében alkalmatlanná teszi a munkára (bár minden hiányosság pótolható). És nem lenne Európa Európa, ha a franciák nem azért emelnék fel szavukat, hogy az EB elnöke franciául is jól muzsikáljon.

Tény, hogy szemben számos tagállam, vagy az Egyesült Államok szabályaival, semmi nem tiltja Barroso harmadik ciklusát, még ha erre eddig nem is volt eddig példa Brüsszelben. Az EUrologus azonban felállva tüntet e lehetőség ellen. Szerkesztőségünk meggyőződése szerint ugyanis a nemzeti politikai törekvések iránt túlzott megértést mutató, s ezért a közös Európa céljaiért csak ímmel-ámmal cselekvő Barroso után egy valódi európai elkötelezettséggel bíró, karizmatikus és céljaiért kőkeményen kiálló vezetőre lenne szükség az EU legfontosabb vezetői tisztségében.

2013. március 25.

Európára immunis a magyar kormány

Szeletel...Megint gyűlnek az európai viharfelhők a magyar kormány feje felett. Kérdés, hogy megindul-e az „áldás”, vagy némi égzengést és villámlást követően megint kitisztul az európai égbolt és minden megy tovább, úgy ahogy eddig. Orbánék helyzete annyiban romlott az elmúlt két évben, hogy európai szövetségeseik elfogytak. A magyar politikai vezetés már saját párttársai körében sem kívánatos   -, a ‘magyar ügy’ az Európai Bizottság elnökének asztalán landolt, miközben az EP április 17-én két év alatt immár negyedik alkalommal foglalkozik a magyar demokrácia állapotával.


Az előzmények ismeretében egyáltalán nem volt szükségszerű az események ilyetén alakulása. Úgy tűnik, hogy a kormány súlyosan tévedett, amikor a várható európai reakciókat mérlegelte az alaptörvény módosításra készülve. Az is lehet persze, hogy Orbánékat nem érdekelte a várható kritika. Pedig bizottsági forrásaink szerint Barroso legszívesebben szabadult volna a magyar ügyektől, hogy saját politikai karrierjének megkoronázására, az európai gazdasági kormányzás kiépítésére koncentráljon (erről itt írtunk részletesen). A februári Orbán-Barroso találkozót, és a Bizottság tavaszi gazdasági előrejelzést követően még az is valószínűnek tűnt, hogy május végén Magyarország kikerül a túlzottdeficit-eljárás alól és Orbánék a választásokig mentesülnek a költségvetés folyamatos brüsszeli ellenőrzése alól.

Az alaptörvény negyedik módosítása azonban végleg kivágta a biztosítékot. Bizottsági forrásaink szerint nem is feltétlenül a módosítások tartalmával van problémája az európai intézményeknek, mint inkább a módszerrel, illetve a demokratikus fékek és ellensúlyok két és fél éve tartó következetes lebontásával. Kérdés persze, hogy mit tud kezdeni Brüsszel, és a többi európai főváros a láthatóan minden érdemi együttműködéstől elzárkózó magyar kormánnyal. Az egyik lehetőség az igazságügyi eredménytáblának nevezett új uniós mechanizmus bevezetése lehetne, amelynek értelmében a Bizottság ajánlásokat tenne a tagállamoknak arra, hogyan tehetnék függetlenebbé az igazságszolgáltatásuk működését és ezzel demokratikusabbá az állam működését. Ezen dolgozik már jó fél éve Vivianne Reding. Hasonló eljárás bevezetését vizionálta négy meghatározó európai tagállam (dán, finn, holland, német) külügyminisztere is a. A probléma ezzel a módszerrel az, hogy az ajánlások nem kötelezőek, szankciórendszert pedig szerződéses jogi alap hiányában nem dolgozhat ki a Bizottság. Aztán ott van még a brüsszeli zsargonban atombomba néven emlegetett 7. cikk életbe léptetése, amelyet Guy Verhofstadt liberális frakcióvezető minapi cikkében újra emlegetett. Ennek életbe léptetésére azonban vajmi kevés esély van. Az eljárásnak ugyan az Európai Parlamentben hangos támogatói vannak, de az Orbánt sorai között tudó Néppárti Frakció biztosan nem állna egy ilyen kezdeményezés élére, az erősorrendben második szocialistákat pedig a minap Brüsszelbe látogató Mesterházy Attila kifejezetten kérte, hogy ne támogassanak Magyarország ellen irányuló szankciókat - igaz ezzel ellentmondásba került saját pártja eddig követett irányvonalával.

A legvalószínűbbnek ezért az tűnik, hogy a Bizottság az eddigiekhez hasonlóan elsősorban kötelességszegési eljárásokat kezdeményez és visz végig azon magyar jogszabályok kapcsán, amelyek konkrétan ellenkeznek az uniós joggal. Ilyen például a már folyamatban lévő és a témában jártas bizottsági szakértők szerint Magyarország szempontjából biztosan negatív ítélettel végződő eljárás a telekom-különadó ügyében. De kötelességszegési eljárás indulhat hamarosan a hallgatók ‘röghöz kötése’ kapcsán, vagy a kiskereskedelmi különadó miatt is. A magyar kormány azonban úgy tűnik, hogy a kötelességszegési eljárások ellen is immunizálta magát. A politikai szlogenek szintjén a véget nem érő, ki tudja mi ellen vívott szabadságharc adja a keretet. Ezt jól kiegészíti a Bizottság kéréseinek esetenként eleget tevő húzd meg - ereszd meg taktika. A pénzügyi terén pedig a kormány a negyedik alaptörvény módosítással alkotmányos lehetőséget teremtett magának arra, hogy az uniós eljárásokból fakadó terhek miatt különadókat vessen ki a lakosságra. Hatékony, de végtelenül cinikus politika ez, amelyet Európában láthatóan se lenyelni, se kiköpni nem tudnak.

2013. március 18.

Négy bársonyszék kiadó

Rompuy, Barroso, Schulz, Ashton.

Biztosnak tűnik, hogy a 2014-es év változást hoz az összes vezető uniós politikai tisztségében. Herman Van Rompuy vasárnap este jelentette be azt, amit már mindenki sejtett: 2014-ben, öt év európai tanácsi elnökség után visszavonul. A Der Spiegel című német hetilap értesülései szerint szintén megválik posztjától Catherine Ashton, az EU külpolitikai főképviselője, és tíz év után távozik az Európai Bizottság éléről a portugál José Manuel Barroso. Ráadásul a szokások értelmében 2,5 év után váltani kell az Európai Parlament elnökét is. A posztot jelenleg a német szocialista Martin Schulz tölti be.

A négy legfontosabb uniós vezető pozíció együttes megüresedése újabb, talán minden eddiginél nagyobb lehetőséget kínál a politikusoknak arra, hogy megint egy kicsit saját magukkal foglalkozzanak a választóik helyett. Lássuk, hogy milyen szempontok dönthetnek az új vezetők kiválasztásakor, illetve milyen nevek merültek fel eddig!

Az első szempont, amely a pozíciókról szóló alkudozások során felmerül - bármennyire is meglepő - a rátermettség. A 27 tagállam, a számtalan európai politikai frakció és párt által képezett politikai erőtérben esélytelen az a jelölt, akinek lövése nincs az európai politikáról. Még a jelenlegi négyes legtöbbet bírált (és leginkább kompromisszumos) tagja, Catherine Ashton kapcsán is elismerik, hogy a külpolitikai főképviselő szakmai kérdésekben képes kompetensen megnyilatkozni, önálló véleményt alkotni, és azt vállalható színvonalon kifejezni. Röviden összefoglalva: nem Szanyi Tiborok, Gurmai Ziták és Deutsch Tamások versenyéről lesz szó.

A következő szempont a földrajzi kiegyensúlyozottság érvényesítése. A főbb vezető pozíciókat igyekeznek úgy elosztani, hogy az EU nyugati, keleti, északi (skandináv) és déli országcsoportjai egyaránt részesüljenek az áldásból. Ebben a koordinátarendszerben a portugál Barrosot a déliekhez, a belga Van Rompuyt a nyugati blokkhoz, a brit Ashtont az északi csoporthoz, az EP előző elnökét, a lengyel Jerzy Buzeket a keletiekhez sorolhatjuk.

A pozíciók elosztásakor nem csak a földrajzi, de a politikai szempontból történő kiegyensúlyozottság is szempont. Eddig ezen a téren az európai kormányok élveztek privilégiumokat, hiszen a Bizottság elnökének, az Európai Tanács állandó elnökének, illetve a külpolitikai főképviselőnek a személyét egyaránt ők jelölték. 2014-ben azonban a Lisszaboni szerződés értelmében a Bizottság elnöke az EP választásokon győztes európai pártszövetség jelöltje lesz, az Európai Parlament elnökét pedig az intézmény maga választja meg, tehát elvileg itt is a politikai többség akarata érvényesülhet. Jelenleg a mérsékelt jobboldali pártokat tömörítő Európai Néppárt adja a legnagyobb európai parlamenti frakciót, és az európai kormányok többségét. Ők delegálták a két legfontosabb pozíciót betöltő jelöltet: Barroso bizottsági elnököt és Van Rompuy tanácsi állandó elnököt. A második legnagyobb politikai erő az Európai Szocialisták Pártja, akik Catherine Ashtont jelölték külpolitikai főképviselőnek, és 2011-ben megszerezték az EP elnöki pozícióját. Az örök harmadik helyen a liberálisok tanyáznak, az utánuk következő politikai erők pedig már nem nagyon tudnak labdába rúgni a posztok elosztásakor.

Végül az eddig felmerült jelöltekről. Tényként kezelt pletyka, hogy a szocialisták bizottsági elnökjelöltje a német Martin Schulz lesz. Schulz személye sok szempontból rendhagyó. Egyrészt az EU legnagyobb tagállamából származik, amit inkább hátrányként, mint előnyként szoktak értékelni a teljes kiegyensúlyozottságra törekvő európai politikai térben (bár tegyük hozzá, hogy a testület első, emblematikus elnöke a német Walter Hallstein volt). Másrészt a német szocialista kifejezetten konfliktuskereső, szókimondó, harcos típus, azaz tökéletes ellentettje az elnöki széket most elfoglaló Barrosonak. Mellette szól viszont, hogy a mindössze érettségivel rendelkező, a kisvárosi polgármesterségtől az EP elnökségig jutó politikus még ellenfelei szerint is az egyik legtapasztaltabb és legtehetségesebb politikus az európai mezőnyben. Ugyanerre a posztra a Néppárt részéről eddig két név merült fel. Az ’új tagállamból’ érkező Donald Tusk, jelenlegi lengyel miniszterelnök jelölése szimbolikus jelentőségű lenne, és valószínűleg a néppárti padsorokon túlról is hozna közép-kelet-európai szavazatokat a jelölt európai parlamenti megerősítésekor. Tusk legnagyobb vetélytársa az ambiciózus, és a jelenlegi elnök erőteljes támogatását élvező luxemburgi Viviane Reding lehet, aki 1999 óta tagja az Európai Bizottságnak. Személyében egyébként az első női elnököt üdvözölhetnénk.

Az Európai Tanács leendő állandó elnökeként a liberális dán Anders Fogh Rasmussen nevét emlegetik. Rasmussen vitathatatlanul rendelkezik a pozíció betöltéséhez szükséges tapasztalattal, hiszen korábban dán miniszterelnök volt, jelenleg pedig a NATO főtitkára. Amennyiben a liberálisok az ő jelöltségét támogatják, azzal a belga Guy Verhofstadt bizottsági elnöki jelöltségéhez kapcsolódó remények ismét elpárolognak. Kérdés persze, hogy kit jelölnek a posztra a néppártiak és a szocialisták.

Egy biztos. A 2014-et követően minden eddiginél nagyobb szerepe lesz a választási eredménynek annak meghatározásában, hogy kik, és milyen színekben versenyezve vezetik az Európai Uniót. Az EP választások tétje tehát nő. Az EUrologus szerint ezért jó lenne, ha ez végre a magyar pártok uniós politikáján is tükröződne.

2013. február 28.

Kérdezd meg Herman Van Rompuytól, miről beszélgetett Orbán Viktorral!

Az EUrologus úgy érzi, hogy MTI-ből és a HVR által kiadott közleményből épp a lényeg nem derül ki. Hogyan szeretne, vagy nem szeretne részt venni a magyar miniszterelnök  az egyre inkább kézzel fogható európai gazdasági kormányzásban. Miként viszonyul a nemzeti szuverenitás egy újabb szeletkéjének esetleges átruházásához? Mikor lesz (lesz-e) Magyarországon euró?

Ha a ti kebleteket is ilyen, vagy ehhez hasonló kérdések feszítik, akkor erre a linkre kattintva emailben, vagy videoüzenetben eljuttathatjátok az Európai Tanács elnökéhez, aki azt ígéri, hogy videoüzenet formájában reagál az összegyűjtött kérdésekre.

Nem ez az első alkalom, hogy az európai intézmények a választók közvetlen megszólításával igyekeznek közelebb kerülni az emberekhez. Tavaly ősszel, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke vállalkozott egy hasonló kérdezz-felelekre, amelynek témája az EU helyzetéről tartott éves értékelő beszéd volt.

2013. február 11.

Uniós költségvetés - a java még hátravan?

Swoboda, a szocialisták, Daul, a néppártiak, Verhofstadt a liberálisok frakcióvezetője

Először röviden arról, amit már tudunk: múlt pénteken az állam- és kormányfők 25 órás iszapbírkózás után megállapodtak az unió 2014-2020-as keretköltségvetéséről, amelynek főösszege 7 évre 960 milliárd euró, tehát az EU fennállása óta először csökkent a korábbi időszakhoz képest. Magyarország kevesebb felzárkóztatási forráshoz jut, mint a jelenlegi időszakban, de egy főre számítva így is a második legtöbb uniós támogatást kapjuk. Hat vagonnyi húszezrest, csak győzzük majd felhasználni… “Deal done” - ahogy Herman Van Rompuy twittelte pénteken. Tényleg? Az EUrologus szerint korántsem. Aki kiváncsi arra, hogy miért, az olvasson tovább.

1. Az uniós költségvetési keret még nincs elfogadva, azt az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia, majd meg kell kötni a költségvetési keret végrehajtását szabályozó Intézményközi megállapodást. Az EP nincs elragadtatva az európai tanácsi változattól, az intézmény három legnagyobb frakciójának vezetője ezt egy közös nyilatkozatban már pénteken közzétette. Kérdés, hogy Joseph Daul, Hannes Swoboda és Guy Verhofstadt, az EP három legnagyobb frakciójának vezetője, valamint az EP elnöke, Martin Schulz hogyan igyekeznek majd feljebb tornászni az összeget. Az EP elvileg nem módosíthatja a költségvetést, de a vétóval fenyegetve további emelést csikarhat ki a tagállamoktól.

image

Az Hollande-Merkel-Schulz háromszög

2. Schulz mozgástere ráadásul a parlamenten is túlnyúlhat. A költségvetési főösszeg növelésében, illetve bizonyos tételek további emelésében partnere lehet például a szocialista pártcsaládhoz tartozó Francois Hollande, francia elnök. Hollande a megszorítások helyett a növekedésösztönzésre helyezné a hangsúlyt, amihez jól jöhet még néhány milliárd euró a közös büdzsében, különösen úgy, hogy a nagyját a többi nettó befizető dobná össze. A német baloldali Martin Schulz ugyanakkor a belpolitikai arénában szorongathatná Angela Merkelt, hiszen az utóbbi a német közvélemény, és elsősorban saját szavazótábora szemében presztízskérdést csinált az unión való takarékoskodásból. Ennek sikere jelentősen befolyásolhatja az ő és pártja megítélését a szeptemberi német választásokon. Hogy az esetleges Hollande-Schulz összjátéktól Merkel mennyire nincs elragadtatva, azt a fenti kép illusztrálja. 

image

…90 fokkal elforgatva

3. Kicsit a konteó kategóriába esik, de Schulz akár a másik oldalra is játszhat. Lehet, úgy gondolkodik, hogy ideje jó pontokat szerezni, arra az esetre, ha Merkel kancellár marad, és a Bizottság elnöki posztjáért folytatott versengésben Schulznak szüksége lenne a támogatására.

image

…minden lében két kanál

4. José Manuel Barroso, bizottsági és Herman Van Rompuy európai tanácsi elnök legszívesebben már túl lennének az egészen. Egyikük sem szeretné azzal beárnyékolni hamarosan záruló európai politikai karrierjét, hogy egy el nem fogadott költségvetéssel kuplerájt hagy maga után Brüsszelben. Ráadásul a hátralevő kevesebb mint másfél évben mindketten az EU gazdasági kormányzását kiteljesítő jogszabályok elfogadására kívánnak koncentrálni. Elvégre ez lenne politikai karrierjük közös koronaékszere.

image

…mindenki másképp csinálná

5. Ne feledjük, hogy az Európai Parlamentet ezer és ezer érdek szövi át. A tagállamok EP képviselőiken keresztül igyekeznek majd hozzátenni pár tíz-, vagy százmillió eurót az egyes költségvetési tételekhez, vagy éppen elvenni azokból. Az európai profilt építő politikusok számára a költségvetési vita nagy lehetőség arra, hogy nyilvánossághoz jussanak, saját politikai agendájukat nyomják. Az (elsősorban brit) euroszkeptikusok újabb drámai kirohanásokat intézhetnek a nemzeti szuverenitást elszipolyozó brüsszeli behemót ellen. A föderalisták századszor is elmondhatják, hogy kevesebb pénzből nem lehet több Európát építeni. A költségvetési vita nagy show, és mint tudjuk, “the show must go on”, legalább még egy kicsit.

image

… a végső szó jogán

6. Ahhoz, hogy az éves költségvetési eljárást tartani lehessen, és a 2014-es költségvetést időben el tudják fogadni, az EP-nek tavasszal jóvá kellene hagynia a hétéves keretköltségvetést. A parlament ezt legutóbb, 2006-ban megtette, de már akkor is sokan követelték az Európai Tanács által megvágott  keretszámok elutasítását. Azóta hatályba lépett a Lisszaboni szerződés, amely új költségvetési jogosítványokat adott a parlamentnek. Sok képviselő érzi úgy, hogy az állam- és kormányfők továbbra sem veszik elég komolyan az EP-t. Ezért aztán azt a lehetőséget sem lehet kizárni, hogy az EP elutasítja a költségvetési alku eredményét, új megállapodásra kényszerítve ezzel a tagállamokat. Ez persze másfél évvel az EP választások előtt, a gazdasági recesszió mezsgyéjén tántorogva hazárdjáték lenne, ezért nem is túl valószínű. De ki tudja? Az Európai Parlament okozott már néhány kellemetlen meglepetést a közelmúltban. Ráadásul az intézmény azzal érvel, hogy az uniós feladatokból fakadó pénzügyi kötelezettségvállalások, és a ténylegesen vállalt kifizetések között tátongó sokmilliárdos lyuk az Európai Unió teljes működését veszélyezteti. 

2012. november 29.

Föderális Európa: take the blue pill

Egy “valódi” gazdasági és pénzügyi unió létrejöttéhez szolgált szellemi táplálékkal szerdán José Manuel Barroso.Az Európai Bizottság tervei szerint a nemzeti büdzsék megvétózhatóak lesznek és a bajba jutott országokat egy központi költségvetésből segítenék ki. Barroso azt is hozzátette, mindehhez két uniós alapszerződés módosításra is szükség lesz, az elsőre a következő öt évben és egy mélyebb kiigazításra hosszabb távon.

Az EB új aduásza persze arra is kitér, hogy az eurózónának gyorsabban és mélyebben kell integrálódnia. Barrosoék szerint ugyanis a közös valutát használók válsága onnan ered, hogy az Unió főként politikai projektként jött létre és nem épült kellően erős gazdasági és pénzügyi alapokra.

A brüsszeli ötlet-kalapban szerepel még a nemzeti adók harmonizációja, a foglalkoztatáspolitika összehangolása, az eurókötvények kibocsátása és ezzel az államháztartási hiányok legalább részleges közösségivé tétele, illetve az Európai Bizottság alatt létrehozandó “európai pénzügyminisztérium”, amely az eurózóna közös költségvetését kezeli.

A Bizottság a következő másfél évben megszilárdítaná a bankuniót, és felállítana egy olyan közösségi pénzügyi forrást, amely a versenyképességi problémákkal küzdő eurózóna-tagok szerkezeti átalakításához nyújtana támogatást, és amelyet a jövőben az EU pénzügyi szabályait áthágó országoknak kötelező lenne használni. A következő fél évtizedben ez a brüsszeliül ‘konvergenciaeszköz’-nek nevezett dolog változna át az eurózóna költségvetésévé, a Bizottság elképzelése szerint, immár saját európai adókból finanszírozva magát.

Matolcsy miniszter kedvence azonban minden bizonnyal az a felvetés lesz, mely szerint világos mandátumot kell adni az EU-nak, hogy harmonizálja a nemzeti költségvetéseket, beleértve az uniós végrehajtó testület azon jogát is, hogy az Európai Bíróság elé idézze azokat az országokat, amelyek nem tartják be a közös szabályokat.

Az új uniós kompetenciák “demokratikus természetét”, azaz a Bizottság feletti demokratikus ellenőrzést az Európai Parlamentnek kellene biztosítania. Barroso kék-sárga vízióját a decemberi EU csúcson tálalják fel az állam- és kormányfőknek. Őket pedig, mint a tapasztalat mutatja nehéz kizökkenteni néhány korán jött bizottsági hallucinációval.

2012. november 21.

Akinek elfelejtettek szólni: José Manuel Barroso

José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke nagyjából úgy van a tagállami vezetőkkel, mint Virgil Starkwell az egykori fegyenctársaival: mindenkinek megmondták, hogy a szökést le kell fújni, de ő valahogy mégsem értesült róla.

Fogd a pénzt és fuss részlet


Mintha Európa állam- és kormányfői elfelejtettek volna szólni a bizottsági elnöknek, hogy a kedvenc témáit egy ideje már ejtették: a foglalkoztatottság, a növekedés, az innovációs politika most nem menő az EU-ban. Talán meg lehet velük próbálkozni újra egy következő ciklusban, mire a franciák és a németek megegyeznek a közös euró büdzséről, és fél Dél-Európát sem kell majd háromhavonta olcsó hitelekkel pumpálni.

Egyelőre a pénzügyi kármentés folyik, és a Bizottság, habár a háttérmunkát serényen elvégzi, a fontos döntésekből, fájdalom, kimarad. Ez részben annak köszönhető, hogy Barroso-t kinevezése óta nem övezi különösebb tisztelet a Tanácsban.

Eleve úgy kerülhetett a helyére 2004-ben, hogy Európa vezető politikusai nem tudtak dönteni a két fő esélyes, a karakteres arcélű ámde karizmatikus liberális Guy Verhofstadt és a brit konzervatív, ezért örök kívülálló Chris Patten között. Aztán kiderült róla, hogy habár tele van energiával és nagyon meggyőzően szónokol, sokszor keveredik önellentmondásba és bátor szófordulatai mögött ritkán van tartalom („az EU alakuljon nemzetállamok szövetségévé!”). 2009-ben összekülönbözött Angela Merkellel, amikor a német kancellár, állandó francia partnerével, Nicolas Sarkozyvel karöltve arra kényszerítette, hogy második hivatalba iktatásának feltételeként készítsen részletes programot a következő öt évre szóló elképzeléseiről, és ismertesse azt az Európai Tanáccsal. Állítólag azóta sem felhőtlen közöttük a viszony.

Barroso nem gazdasági szakember, ezért sokak szemében nem tud hitelesen a válságkezelés élére állni. Ezt a szerepet átveszi tőle az eurózóna pénzügyminisztereit havonta egy zártkörű partira összerántó Mr Euro: Jean-Claude Juncker (mellesleg örökös luxembourgi miniszterelnök), illetve a karikaturisták kihagyhatatlan kedvence, az Európaitanács-elnök Herman Van Rompuy. Mindkét testületben a tagállamoké a főszerep, és a legfontosabb válságkezelő találmányok, az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF), az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) és az Európai Pénzügyi Paktum mind kormányközi megegyezésen alapulnak.

A Bizottságra nézve szomorú, hogy az egy hónap alatt tartott sajtótájékoztatóira összesen sem kíváncsi annyi újságíró, mint ahány a most már havonta tartott Európai Tanács üléseken egy éjszakára összegyűlik. Aligha lehet a Bizottságot az EU kormányának nevezni: világos, hogy ki az erő legnagyobb ismerője Brüsszelben.

 Hiszen a Bizottság saját projektje, az Európa 2020 stratégia eközben észrevétlenül haldoklik. A program túlságosan szerteágazó: célokat tűz ki a foglalkoztatottság növelésében, a szegénység elleni küzdelemben, az oktatásban, a klíma- és energiapolitikában a kutatás-fejlesztésben. Sajnos ezek közül több is az Unió hatáskörén és jogi lehetőségein kívül esik. Viszont mindegyikhez sok pénz kell, amiről a tagállamok időről időre világossá teszik, hogy nincs. Ugyanakkor, a stratégia hangsúlyos célkitűzései közül hiányoznak azok, amelyek az integráció jövője szempontjából kifejezetten életbevágó területekre, a közös piacra és a versenypolitikára vonatkoznának.

Akárcsak a program, a biztosok kollégiuma is gyenge, széthúzó és nem kapcsolódik szervesen a tagállamokhoz. Először is rengetegen vannak: 27 fő egy gimnáziumi osztályban is bőven elég hozzá, hogy egymást messziről kerülő klikkek alakuljanak ki benne. Barroso is létrehozta a saját csapatát és meglehetősen centralizálta a Bizottság működését, ami azt eredményezte, hogy az intézmény vezető testülete egyre kevésbé használható egységes érdekérvényesítő csapatként. A biztosok inkább a hozzájuk közelálló tagállami fejeseknél lobbiznak egy-egy, nekik fontos projekt finanszírozásáért. Már akiknek vannak ilyen kapcsolataik. A biztosok közül viszonylag kevesen voltak közel a tűzhöz saját országukban a kinevezésük előtt, a három nagy tagország biztosai pedig éppen nincsenek jóban a saját kormányaikkal. A német Günther Oettingert állítólag egyenesen azért küldte Angela Merkel Brüsszelbe, hogy megszabaduljon tőle, a francia Michel Barnier-t és a brit Catherine Ashtont pedig még korábbi, ellentétes színezetű kormányok nevezték ki. (Lady Ashtontól persze még az EUrológus sem várhatja el, hogy az Európai Bizottságot ÉS a világot is megmentse egyszerre.)

Az Európai Bizottság és annak elnöke elszigetelődni látszanak a nagypolitikától. Az EUrológus hallotta, amikor egy vezető brüsszeli diplomata nemrég úgy jellemezte az intézményt, ahogy egy köztiszteletnek örvendő nyugalmazott tábornokot szokás: „már jó ideje nem az Unió politikai irányítója, de professzionalizmusa és technikai tapasztalata nélkülözhetetlen. És hű maradt a közös európai eszményhez.” Mégis, Barroso mintha próbálná énekelni a saját számát a tagállami miniszterek kórusában, azok viszont nem nagyon értik, hogy szegény mit szeretne. A vége pedig valószínűleg az lesz, hogy szomorúan becsukja majd maga mögött az ajtót 2014-ben.

2012. november 16.

Kié lesz mindannyiunk Nobel-békedíja?

Minden brüsszeli újságíró kedvence, Jose Manuel Barroso EB-elnök szóvivője, Pia Ahrenkilde Hansen szerdán bejelentette, hogy a Nobel-békedíjjal járó csaknem egymillió eurót olyan projekteknek adományozzák, amelyek háborús-, vagy konfliktuszónában szenvedő gyermekeket támogatnak.

Ez nagyon nemes cél, de az EUrologus mégis úgy gondolja, elhibázott az EU döntése. Sokkal jobban tették volna, ha görög ingyenkonyháknak, vagy spanyol munkanélküli fiatalok elhelyezkedését segítő programoknak adják a pénzt, például. Hogy miért?

Az EU elsősorban azért kapta a díjat, mert az európai kontinensen hozzájárult a béke és a jólét megteremtéséhez. Csak másodsorban kapta azért, mert egyébként a világ legnagyobb adományozója. Ezért a pénzjutalomnak is inkább az elsőre kellett volna reflektálnia, főleg egy olyan történelmi időben, amikor az EU a legnagyobb gazdasági, politikai és szociális válságát éli meg. Befelé kellett volna figyeli. A szóvivő bejelentése ráadásul pont egybeesett Európa szakszervezeteinek legnagyobb megmozdulásával, melynek során Spanyolországtól Lengyelországig a válság emberi áldozataira hívták fel a figyelmet a tüntetők. Ebben a közegben a háborúban szenvedő gyerekek - és szenvedésüket, hányattatásukat egyáltalán nem akarjuk ezzel kisebbíteni, vagy kétségbe vonni - irrelevánsnak tűnnek.

Az EU népszerűsége saját polgárai körében mélyponton van. Nem elég, hogy a díjat a három intézmény feje, Herman Van Rompuy, Barroso és Martin Schulz, illetve a hozzájuk csatlakozó uniós állam-, és kormányfők veszik át, akiknek vajmi kevés közük van hozzá, a pénzt sem sikerült úgy eladományozni, hogy azzal az EU megmutassa: nincs teljesen elrugaszkodva a valóságtól és a hétköznapi élettől. És még egy nem túl kreatív megoldás: az EU szerdán rajz-, és fogalmazásírói versenyt hirdetett 8 és 12, illetve 13 és 24 év közöttieknek (!), a beküldők közül kiválasztanak NÉGY fiatalt, akiket meghívnak Oslóba az átadásra. Miért négy, miért rajzverseny? No comment.

Akinek megjött a kedve, itt nevezhet!

2012. október 15.

Újabb csúcskísérlet

Huszonkilenc fotel, egy asztal, Barrroso, van Rompuy és a kormányfők - mindenki más kizárva… Csütörtökön és pénteken megint összeülnek Európa fejesei. Odakint a Schuman téren lassan megszokottá válik a közlekedési káosz, miközben a Justus Lipsius épületben felpörögnek az EU csúcsszintű politikai rotorjai. Az EUrologus pedig vidáman lubickol az uniós körökben terjedő pletykák tengerében, és igyekszik emberi fogyasztásra alkalmas módon beszámolni az eseményekről.

A csúcs elsőszámú célja a bankunió néven emlegetett csomag elfogadása, amely egységes európai bankfelügyeletet, betétgarancia alapot és bankszanálási tervet eredményezne. A németek azt szeretnék, ha az Európai Központi Bank látná el az EU-s szuperfelügyelet szerepét, de arra nincs ötletük, hogy az EKB miként működhetne egyszerre független jegybankként, és az európai bankrendszer vasszigorú bírájaként. A britek a tavaly létrehozott, londoni székhelyű Európai Bankfelügyeletre bíznák a melót, de a közös valutát elutasító és erősen euroszkeptikus ország javaslatát a szánalmas próbálkozásoknak kijáró félmosollyal söpörték le az asztalról. A déliek (főként a spanyolok és az olaszok) csak akkor támogatják az egész ötletet, ha az ő pénzintézeteik közvetlenül meríthetnek az október elején felállított Európai Stabilitási Mechanizmus 500 milliárdos mézes bödönjéből. A németek, a finnek és a hollandok közölték, hogy ha valamit, akkor ezt aztán nem, legalábbis amíg a déliek nem állítanak fel normális nemzeti betétbiztosítási alapokat (nálunk ’93 óta van). A célról (bankunió) tehát egyetértés van a tagállamok között, de az odavezető út kanyarjaiban páran könnyen kisodródhatnak. Például a nem-eurózóna tagok, akik Nagy-Britannia lelkes támogatása mellett távolodnak a mag-Európától (ebben a kupacban vagyunk mi is, valahol legalul). Persze ha már az euróövezet ilyen szépen előrehaladt a gazdasági egységesülés útján, miért ne lehetne neki saját költségvetése? Ebből lehetne finanszírozni a zónán belüli országok munkaerő-piaci, és szociális reformjait, vagy ez a költségvetés szolgálhatna biztosítékul a közösen kibocsátott eurókötvények fedezetéül. De mi lesz vajon az EU-27-ek/28-ak költségvetésével akkor, ha az összes nettó befizető ország átigazol a másik ligába? Drukkoljunk, hogy nem így lesz, de a korábban fantáziátlansággal vádolt európai politikusok mostanában nem szűkölködnek a kreatív ötletekben.

És ez még csak a kezdet. Az EU 2014-2020 közötti büdzséje a hivatalos napirendről kiszorult, így a pénzügyi alkudozás a közös étkezések nyugalmát zavarhatja meg. Hamarosan azt is megmondjuk, hogy miért. A hét végén pedig Túl a csúcson rovatunkban elemezzük, hogy jóslataink mennyiben váltak valóra.

2012. szeptember 18.

Barroso új imázsfilmjére a kutya se kiváncsi

Alig 80 ezren látták az EU félmilliárd polgára közül két hét alatt a Barrosóval készült, “kérdezzetek közvetlenül tőlem kedves polgártársak és válaszolok nektek” kezdeményezés propagandafilmjét. Az eddigi lagymatag és neutrális EB kommunikációnál markánsabb, egy globális vezető PR-jét idéző hűvös és acélos alkotás azonban úgy látszik kevés. Ilyen mérsékelt érdeklődés mellett, hogy látod a múlt héten felskiccelt nemzetállamok föderációja projekted esélyeit José?