Rácz Sándor kedd délelőtt, 80 éves korában, a budapesti Kékgolyó utcai onkológiai intézetben hunyt el. (MTI)

A Matula Magazin 2006-ban az 5. legnagyobb magyarnak nevezte. Ezt írták róla:

A Nagy-Budapesti Központi Munkástanács '56-os elnöke faszagyerekségben utolérte Cinka Pannát, politikai helytállásban meg Bibó Istvánt, hogy csak a harcoló és a jogkövető makacsság két néhai ikonját emlegessük a vérzivataros időkből. Rácz Sándor hősiessége akkor kezdődött, amikor az oroszok és Kádár már térdig álltak a vérben. Ő vezette a novemberi és a decemberi Kádár-ellenes sztrájkokat. A proletár-fetisiszta komcsik igyekeztek volna a sztrájkoló munkásokkal egyezkedni, Apró Antal, Dobrev Klára nagypapája például háromszor is kísértette Rácz urat: ennyiszer ígért neki miniszteri bársonyszéket, ha átáll. Aztán megunták a könyörgést, és tőrbe csalták. Tárgyalni hívták a Parlamentbe, de lecsukták inkább. '58-ban, viccesen épp a 25. szülinapján, életfogytiglanra ítélték, és pont olyan cellát adtak neki, amelynek ablaka a vesztőhelyre nézett. Miután '63-ban kiengedték, kussolás helyett tovább pattogott. '72 október 23-án ezért a magyar titkosszolgálat megpróbálta kinyírni, de a balesetnek álcázott támadást túlélte. Napra egy évre rá az esküvője olyan felvonulást hozott a Várban, hogy Kádár János is hisztizett miatta a következő KB-ülésen. Aztán húsz évig járta az országot, hogy titkos repülő egyetemeken mondja el, hogy volt az akkor. A rendszerváltás után barátkozott majd összeveszett a Fidesszel és a kisgazdákkal, mostanában pedig a Jobbik és az Magyarok Vilgászövetsége nyal neki, és hagyja is magát.