Mozgalmas hónap volt a koreai félszigeten. Észak-Korea április közepén ünnepelte az államalapító, az uralkodó kommunista párt dogmája szerint szellemként örökéletű Kim Ir Szen (Kim Ilszung) 101. születésnapját, eközben Dél-Koreában tízezer amerikai katona két hónapon át hadgyakorlatozott. Ez a kettő együtt már önmagában is okot adott volna némi kardcsörtetésre, hát még úgy, hogy az országot másfél éve irányító Kim Dzson Un sorsdöntő pártkongresszusra készült, ahol a hatalmon maradáshoz kell az erőfitogtatás.
Dél-Korea két hónapon át az azonnali atomcsapás fenyegetésében élt - legalábbis a nyugati világ felfogásában. Hogy valójában mi volt, arról a híres magyar tumblrest, Perfectvillain Jánost kérdeztük, aki az év elején költözött ki Dél-Koreába egy ösztöndíj erejéig.

[Az interjú még a nem publikus próbaidőszakban készült, de nem vesztett aktualitásából.]

Mióta és miért vagy Koreában és pontosan hol?

Szöul Manchesterében, Gvangdzsin kerületben, nem egészen két hónapja. Tanulni jöttem, kpopért maradtam.

Milyen a hangulat most?

Nagyon közvetlen, segítőkész. Barátságos mindenki és a cseresznyevirágok is virágoznak. Ilyesmibe, hogy "közhangulat", hát nem annyira látok bele, de nem is nagyon tolja az arcomba senki a pánikot, az is valami jelentéssel bír talán, nem? A külföldi újságokon kívül sehol nincs címlapon Észak - mert tudom ám, hogy erre kell kilyukadni!

Látszik-e bármi készülődés, feltűnőbb-e a hadsereg jelenléte?

Ezt a képet direkt az ilyen kérdések megválaszolására lőttem.

Ennél többet nem látni a kimenőre, kimenőből metrózó bakákon kívül, dehát ők például Finnországot is elözönlik olyankor. [János a kpop előtt a lékhorgászatot tanulmányozta Helsinkiben - a szerk.]

Mennyire határozza meg a koreaiak hétköznapjait a fenyegetés?

Nem akarom azt mondani, hogy semennyire, mert hiszek a lehetetlenben és az ellentétében is, de alig. Nyilván nevetséges lenne egy épp megérkezett külföldiként nagy általános igazságokat idevetni, de amennyire a korlátolt koreaim engedi, megpróbáltam rákérdezni. Többen visszakérdeztek, hogy "miért, mi történt?". Ironikus, hogy ezeket a híreket általában én is otthoni, rettegve aggódó ismerősöktől hallottam. Ennek a jól induló, de érthetetlen végkövetkeztetésre jutó cikknek a kommentjei jól festik le a szituációt.

Készülnek valahogy? Felhalmozzák a rizst, palackos vizet?

A pornóoldalak le vannak tiltva. Palackos vizet nap mint nap, mert nem iható a csapból folyó. A rizst szigorúan dél után, amikor már folyik. Komolyan ilyen kép él az embereben Magyarországon a jelenlegi állapotokról? Röhögve gyűlölöm az amerikai sajtóban megjelenő, teljesen érthetetlen. szürreális, szenzációsabbnál hajhászhóbb jelzőkkel teletűzdelt cikkeket!

Ti készültök valahogy? Megmutatták már az atombunkert?

Sajnos a legutóbbi GSL ZvZ volt :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDddddddd [János, a kpop-rajongó lékhorgász lelkes kibersportoló is, az érthetetlen rövidítések a Starcraft című, Koreában nemzeti sportnak számító stratégiai játék bajnokságára utalnak, ahol legutóbbi döntőben a játékosok a három választható faj (ember, zerg, prothos protos) közül a rovarszerű zergeket választották, bunkere meg csak az embereknek van.] Nem, őszintén szólva így is annyi látni-, enni- és élveznivaló dolog van, hogy ha alvajárnék se férne bele az időmbe.