Huszonhét évesen egy 200 fős céget vezetett, a Harvardra járt közigazgatást tanulni és tökéletesen beszél magyarul. Claire Szabó a 2014-es választásokon a szociáldemokraták (Labour) színeiben juthat az új-zélandi parlamentbe magyar állampolgárként.

 

Csak 20 évesen kezdtél el magyarul tanulni, amikor ideköltöztél. Gyerekkorodban édesapád nem akart megtanítani?

A papám 1956-ban, 17 éves korában jött el Magyarországról Új-Zélandra. Pontosan tudta, hogy milyen nehéz bevándorlóként egy idegen országban. Azt hiszem azt akarta, hogy minél könnyebben beilleszkedjünk, mert a 80-as években azért Új-Zéland nem az a multikulturális ország volt, mint most.

Mikor tudatosult benned, hogy "félig" magyar vagy?

Arra emlékszem, hogy 4-5 éves koromban rájöttem, hogy a vezetéknevem, Szabó valamiért nagyon egzotikus. Emlékszem, hogy nagyon büszke voltam rá! El tudod képzelni, milyen csalódás volt, mikor Magyarországra jöttem, és kiderült, hogy itt ez az egyik leggyakoribb név, ráadásul egy csomó üzletre is ki van írva.

Miért jöttél a főiskola után Magyarországra?

Itt nagyon sok fiatal, aki megteheti, a suli után elmegy 1 évre világot látni, mert Új-Zéland azért tényleg elég messze van mindentől. Mikor már idősebb voltam, a papám sokat mesélt Magyarországról, a világháborúról, 56-ról. Hihetetlenül izgalmasak és magukkal ragadóak voltak a történetei.

Milyen volt itt először?

Elképesztő kulturális sokk. A déli harangszó, az ételek...

Nem szereted a magyar konyhát?

Most már imádom, de mikor idejöttem először nagyon durva volt. Délben egy három fogásos ebéd? Ilyen Új-Zélandon nincs. Először a papám testvérénél laktam Budapesten, aki minden nap finomakat főzött. De húst-hússal. Mikor egy hét után megkértem, hogy esetleg valami könnyebbet készítsen, gulyáslevest csinált, utána túrós csuszát. Ráadásul túró, ugye egyáltalán nincs nálunk. Egy tészta, ezzel a túróval, és tejföllel és hozzá sült szalonna. És ez volt a "könnyű" étel.

Az emberekkel hogy jöttél ki?

Nehezen, mondjuk főleg azért, mert egyáltalán nem beszéltem magyarul. Nagyon fura volt az is, hogy bár alig értettük egymást, itt mindenki rögtön megmondta nekem, hogy mit kell gondolni az élet nagy dolgairól. Magyarországról, a politikáról, 56-ról. Ez sokkal inkább a felszínen van, mint Új-Zélandon, persze azért, mert az egy relatív fiatal ország.

Mit csináltál itthon?

A Berlitz nyelviskolában tanítottam angolt, magyarul tanultam. Kivettem egy kis lakást, alapítottam egy kis céget, közben kijártam Írországba, a Trinity College-ba oktatásszervezést tanulni. Megszereztem az állampolgárságot.

Szavaztál a választásokon?

Amikor itt éltem, igen. Most nem. Tudom, hogy el lehetett volna intézni, de szerintem nekem, aki nem viseli a következményeket, nincs jogom beleszólni ilyesmibe.

Miért mentél vissza Új Zélandra?

Eleve csak egy évet terveztem itt, és öt lett belőle. Közben megismerkedtem egy dán fiúval, aki nem beszélt magyarul. Nem lett volna értelme Magyarországon maradnunk.

Hamar visszailleszkedtél?

Nagy szerencsém volt, nagyon jó munkát találtam. Egy olyan non-profit cégnél kezdtem dolgozni, ami Új-Zélandra érkező menekülteknek, bevándorlóknak segít beilleszkedni, angolt tanulni. Nekem, akinek az apja bevándorló volt, és én is úgy érkeztem Magyarországra, ahol meg kellett tanulnom a nyelvet, a szokásokat, ez volt az álom meló. Egy év után kineveztek ügyvezetőnek.

A politikába mikor kapcsolódtál be?

Miután menekültekkel foglalkoztunk, sokat kellett tárgyalnom kormánytisztviselőkkel. Akkor Helen Clark volt itt a miniszterelnök, és nagyon szimpatikus volt, ahogy a szociáldemokraták ehhez hozzáálltak.

Mi a különbség a magyar és az új-zélandi politika között?

Mikor 2010-ben megnyertem az év fiatal vállalkozója díjat, volt utána egy fogadás a governor general (a brit korona képviselője Új-Zélandon, az államfő - a Szerk.) rezidenciáján. A vacsora után odajött hozzám egy képviselő a jobboldali Nemzeti Párttól (National) és azt mondta: "Claire, maga egy intelligens, fiatal ambiciózus nő, ilyenekre van szükségünk a Nemzeti Pártban, keressen meg valamikor". Utána odajött egy másik képviselő, a Szociáldemokrata Pártból (Labour) és elmondta nagyjából ugyanezt, azzal, hogy a Munkáspártban a helyem. Aztán egymásra néztek, és azt mondták: az országnak van ilyen emberekre szüksége. Szóval mindegy melyiküket, melyik pártot, de keressem meg valamelyikőjüket, és vegyek részt a politikában. Azt hiszem ilyesmi Magyarországon nem fordul elő.

Nem sokkal a díj után otthagytad a céget.

Tanulni akartam, kijutni a Harvardra közigazgatást hallgatni. Nem kerestem rosszul egy 200 fős cég ügyvezetőjeként, de egy 30 négyzetméteres lakásban laktam Wellingtonban, igyekezetem minél kevesebbet költeni. Így két évig tartott míg összespóroltam a pénzt, de megérte.

Onnan egyértelmű volt, hogy Új-Zélandra mész vissza megint?

Egyáltalán nem. Gondolkoztam rajta, hogy az ENSZ-nek dolgozom, az is felmerült, hogy visszajövök Magyarországra phd-zni a CEU-ra. Erről egyébként még mindig nem mondtam le.

De mégis otthon kötöttél ki.

A Harvardon nagyon sokféle emberrel ismerkedtem meg, sok katona tanult velem. Mivel az új-zélandi hadsereg főleg humanitárius feladatokat lát el, jelentkeztem. Ez volt az egyetlen eset, amikor a magyar származásom, a Budapesten töltött idő hátrány volt. Mivel túl sokáig éltem külföldön, egy olyan országban, ami nem tagja a brit nemzetközösségnek, nem vettek fel. Végül felkértek a Habitat for Humanity ügyvezető igazgatójának, amit boldogan elvállaltam.

A politikai szerepvállalásod nem volt gond?

Ez itt nem úgy működik, mint Magyarországon, nem jelent stigmát, ha valaki politizál. Persze volt benne némi kockázat, amikor beleírtam az önéletrajzomba, hogy a Szociáldemokrata Párt tagja vagyok, és lehet, hogy elindítanak a 2014-es választásokon, de így is szerződtetek.

10 év múlva már miniszter leszel?

Hát az óriási lenne, de ezt nem tudom most megmondani. Már az is nagy dolog, hogy benne lehetek a Labour gazdasági és női munkacsoportjában, és hogy esetleg indulhatok egy parlamenti helyért.

Magyarországról mi hiányzik a legjobban?

Az ételek, beleértve a túrós csuszát is. Budapest, a hidak, az Andrássy út, a Vár, a kettes villamos. Meg hogy nem használhatom, nem hallom a nyelvet, pedig azt imádom, és hát szenvedtem is vele, míg végre megtanultam.

Te fogod majd magyarul tanítani a gyerekeidet?

Mikor legutóbb, 2011-ben Budapesten voltam, hazahoztam egy nagy rakás magyar nyelvű mesekönyvet, úgyhogy igen, nagyon szeretném.

!!!

Nem Szabó lenne az első magyar származású új-zélandi politikus. Nándor Tánczos egy 57-ben a kommunizmus elől emigráló apa és egy dél-afrikai anya fiaként született Új-Zélandon. 1999 és 2008 között volt zöldpárti képviselő. Tánczos volt a média szemében a marihuána legalizálásának legfőbb szószólója, és ő volt az egyetlen rasztafári képviselő Új-Zélandon. Összetűzésbe került a rendőrséggel, amiért bukósisak nélkül biciklizett, aminek az lett az eredménye, hogy neki kivételesen szabad anélkül bringáznia.