Egy fehérvári bokszedzővel történt a tragikus eset, a kettőt ugyanis nagyon könnyű összekeverni. A férfi maga szedte a medvehagymát a reggelihez, de belekerült néhány gyöngyviráglevél. Gyomorfájásra panaszkodott, de nem fordult orvoshoz, fia másnap holtan talált rá, írja az Origo.

Az ÁNTSZ korábbi közleménye szerint így lehet megkülönböztetni a medvehagymát a ránézésre nagyon hasonló gyöngyvirágtól és kikericstől:

• A medvehagyma virágja kicsi, fehér, csillag alakú és a szár végén fejlődik. Egyedül ennek a növénynek van fokhagyma szaga, a másik kettő szagtalan. Levelei ívesen visszahajlanak, 3-4 centi szélesek.
• A gyöngyvirág virágai harang alakúak, a szár mentén nőnek.
• A kikericsen tavasszal soha nincs virág, és az erdőkben élő medvehagymával ellentétben réteken, napos mezőkön található meg.

A Gault&Millau a következőket írja a medvehagymáról:

Néhány éve még csak a legelszántabb természetjárók ismerték, ma már védelemre szorul a mértéktelen gyűjtés miatt. A medvehagyma reneszánszát éli. Már a rómaiak is ismerték, bár ma sem teljesen egyértelmű, mi köze van a medvékhez. Az igaz, hogy kedvelik az erdei vadak – a medvék mellett a vaddisznók is.

Általában szőnyegszerűen jelenik meg, nagy foltjait nem nehéz felfedezni, mert erős fokhagymaszaga betölti az erdőt. (Ha a tehenet medvehagymával etetjük, a tej is fokhagymássá válik tőle. Svájcban a 19. században keresett volt az ilyen tejből készített vaj.)

Korábban nálunk az alföldi területeken is jelen volt, de a folyamatosan szárazabbá váló környezet miatt mára magasabb hegységeink erdeibe szorult vissza. A népi gyógyászat régóta ismeri, de az utóbbi évekig csendes érdektelenség övezte. Manapság azonban ismét annyira közkedvelt, hogy piacok és hipermarketek mellett aluljárókban is megjelent, kezdi betölteni a védetté nyilvánított hóvirág helyét, szervezett gyűjtése olyan méreteket öltött, hogy sokak szerint komolyan fontolóra kéne venni valamiféle korlátozást.