Eltűnt fehér nő szindrómának hívják az amerikai média- és emberrablás-szakértők azt a jelenséget, hogy a jómódú, csinos, fiatal, fehér lányok eltűnésével valamiért sokkal többet foglalkozik a sajtó, mint amikor egy csúnya, öreg, fekete férfi tűnik el. Az elméletet sajnos számtalan példa bizonyította a gyakorlatban is, most azonban a Clevelandben kiszabadított három nő esetével talán sikerült egy kicsit helyre billenteni a világ rendjét. Ahelyett, hogy a három nő megmenekülését ünnepelné, a világ inkább a kiszabadásukban hősszerephez jutott csúnya, öreg, fekete férfnak tapsol.

Alig egy nappal a három nő kiszabadulása után még csak nagyon keveset tudni. Annyit mindenesetre biztosan, hogy a 2002-ben elrabolt, akkor 20 éves Michele Knight, a 2003-ban 17 évesen elrabolt Amanda Berry és a mindössze 14 évesen, 2004-ben elrabolt Georgina DeJesus egészségesek, sőt, egészséges Amanda Berry hatéves kislánya is, aki anyja fogva tartása alatt született.

A clevelandi rendőrség letartóztatott három testvért, Ariel, Pedro és Oneil Castrót, akik közül Ariel a tulajdonosa annak a háznak, amelyből a három nő kiszabadult. A három testvér és a három nő egyaránt pályázhat okkal a média és a közönség figyelmére, azonban senki nem figyel annyira rájuk, mint Charles Ramseyre, a nők kiszabadításában kulcsszerephez jutó férfira.

Ramsey Ariel Castro szomszédja Clevelandben, és saját szavai szerint éppen “ette a Mekijét”, amikor kiablására lett figyelmes, ami egy teljesen megvadult nőből származott. Ramseynek fogalma sem volt, ki az az Amanda Berry, akinek a nő állította magát, de azért felhívta a 911-es segélyhívót, és igyekezett elmondani, hogy talált egy nőt, aki azt mondja, elrabolták. Ramsey meglehetősen egyedi stílusban adta elő a történetet, de hát az vesse az első követ, aki összeszedetten tudna fogalmazni egy ilyen szőrnyű és teljesen hihetetlen történetet hallva. És egyszer sem mondaná, hogy “bitch” vagy “motherfucker”

A rendőrség nem tud semmit, a kiszabadul nők még nincsenek interjúképes állapotban, a gyanúsítottakkal szintén nem lehet beszélni, így a Clevelanbe özönlő amerikai sajtómunkásoknak nem maradt más, mint Charles Ramsey. Szerencsére Ramseynél tökéletesebb interjúalanyt kitalálni sem lehetne, stílusa valahol Flavor Flav és Chris Rock között van félúton. Zseniális előadóművész, aki spontán, szórakoztató, és nemcsak szövegével, de arcjátékával és testbeszédével is lebilincseli a nézőt. Ahogy az alábbi videóból is világosan kiderül.

Ramsey sztársága minden bizonnyal még 15 percig sem fog tartani, és szegénynek hamarosan az Elhasznált Mémek Roncstelepén kell majd eszegetnie a Mekit. Szárnyalása mindenesetre áldás mind a három kiszabadult nőnek, akiknek így most kicsit kevesebben másznak a nyakukra, mind a bűnüldözőknek-igazságszolgáltatóknak, akik pedig egy fokkal nyugodtabban végezhetik a munkájukat. Ahogy Ramsey fogalmaz interjúja végén, ő egyből sejtette, hogy valami nagy baj lehet, amikor egy szép fehér lány egy öreg fekete férfi karjaiba rohant. Akkor még nem tudta, hogy egyedül ejtett fontos sebet az eltűnt fehér nő szindrómán.