Uraim,

Kerner Zsolt cikkére akartam reagálni eredetileg (Rettegtem a Tolerancia Klubban, 444.hu, május 12.), aztán kitaláltam, írok rendes, oldfesönd, panaszkodós olvasói levelet.

Témája a hímsovinizmus, nem a nőgyűlőlet. Az utóbbi vádja, azt hiszem, a 444-et nem érheti. Az, hogy Uj Péter azért nem engazsírozott női ujságírókat, mert túlságosan lefoglalta, hogy budaörsi otthonában a Horst-Wessel-Lied dallamára, viperával a kézben kergesse körbe családja nőtagjait, mialatt asztalán felvágatlan hevert a Nők
Magyarországon című könyv, kizárható.

De meg közbe azt se gondolom, hogy akit azon túlmenően érdekelnek Magyarországon a női-férfi szerepek, hogy a nőket ne erőszakolják meg és ne verjék agyon, ha lehet, az feminista -- abba a bizarr csoportosulásba tartozik, amelyhez sodrófát lengető, harcos asszonyságokat, meg legfeljebb szegény Tamás Gáspár Miklóst társítja a magyar liberális képzelet.

Az egyik kezével a bulvárosodásról sápítozó, kriptoelempés álarc mögé bújt Vásárhelyi Máriáknak fityiszt mutató, másikkal a hazai tartalomszolgáltatás új irányvonalát kijelölő 444 szerintem azt szúrja el, hogy nem gondolja végig ezeket.

A Kerner cikk eklatáns példa: a női politikusok vicces izékként jelennek meg benne, de hangsúlyozva van közbe, hogy ők női politikusok -- emígy reprezentálnak egy csoportot. Miközben a szerző gondosan ügyel arra, hogyan néznek ki, ami egy Szanyi Tiborról (hogy a riport főszereplőihez hasonló súlycsoportból keressek embert hirtelen) szóló cikkben furcsa lenne legalább. A zárómondat, a "Ráadásul a beharangozó alapján én tényleg azt hittem, hogy a hülye politika helyett rendes női dolgokról fognak beszélni." pedig különösen kellemetlenre sikeredett, jelentsen bármit is. Nem műszálas melegítőnadrágba feszülő, atlétás nőgyőlölet ez, hanem jó illusztrációja annak, ahogyan a magyar liberális, többnyire, a szociális közeget látja.

A Dezsa egy korábbi blogposztban már elég jól összeszedte a hasonló ezeket, és aki azt gondolja, pusztán a tény, hogy nem minden példája releváns (vagy értelmes akár), ezen túlmenően pedig mondjuk a példák felsorolásának módja, vagy a felsoroló személye bármekkora mértékben hatástalanítja az érveket, az idióta.

Az egyén és a csoport összetévesztése, elhibázott címkézések, feltevések, előítéletek -- ilyen hibákat mindenki, én is, elkövet, főleg tizennégy férfival és egy wordpress blogmotorral összezárva. Attól tartok viszont, bár ez magánvélemény (nyilván), hogy új, érdekes, és ezekből fakadóan nem inherensen kínos dologként a 444-nek ilyen értelemben értékközvetítő szerepe, sőt (akár!) társadalmi felelőssége van. Felelőssége, amelyet amúgy, a szervilizmust, a beidegződéseket, a rendszerbe kódolt rasszizmust ostorozva ő is érez, szemlátomást. Kis odafigyeléssel ebből még sok kihozható.

Amúgy jó a lap.

Rácz Péter