Bajban vannak Erőss Zsolték

A nepáli Kancsendzönga 8586 méter magas csúcsát hétfőn sikeresen meghódító Erőss Zsolt és Kiss Péter még nem ért le a legmagasabb, 4-es táborba. Most 8000 méterről ereszkednek le – mondta el Kollár Lajos, a Magyarok a világ nyolcezresein expedíció vezetője.

A csúcstámadás óta több katasztrófa is történt:

  • egy nagy lavina elvitte a kettes tábort,
  • egy koreai és egy bangladesi hegymászó leereszkedés közben meghalt,
  • két serpa megsérült,
  • a lavina miatt sokan a szabadban töltötték az éjszakát.

Erőss Zsolt és Kiss Péter fáradt és nagyon le van gyengülve, ezért segítséget kell küldeni eléjük. A mentést most szervezik. A csapatnak minél előbb biztonságban kell lennie, hogy a monszun miatt legkésőbb május 25-én elindulhasson lefelé a hegyről.

Kollár Lajos jelentése, amiből kiderül, hogy két sherpa fogja Zsoltékat megmenteni, „tetemes összegért”:

Sajnos nem jó híreket kell közöljek! Tegnap este 6 óra előtt néhány perccel megszólalt a rádió és Zsolt viccelődött: Itt a csúcs, Lalikám merre vagy? Persze, hogy a kezemben volt, egész nap el sem eresztettem. Örömömben kétszer gratuláltam Petinek is, aki hálásan köszönte, de hideg van, és adta vissza Zsoltnak, aki megnyugtatott, hogy hosszú volt, jól elfáradtak, de rendben vannak és rögvest ereszkednek is le (mind a hatan: ők ketten, Oscar a Spanyol, Mario az olasz és két sherpa!) nem marad idő sok fotózásra, meg köd is van!

Rendben, vigyázni lefelé és a rámpánál, majd a négyes tábor elérésénél feltétlenül rádiózzatok!

Jött is a következő rádió Zsolttól 20 órakor: Lali, nagyon legyengültem, nem tudok tovább menni, Péterék előttem, lejjebb vannak 60-100 méterrel. Próbáltam fényjeleket adni, de nem ért semmit!

Ennél jobban régen lepődtem meg, hiszen semmi jele nem volt a hirtelen erővesztésnek, és pont Zsoltnál. Úgy tűnt nálam csak Zsolt lepődött meg jobban, a hangján is éreztem, hogy komoly a baj!

És így maradtunk egész éjszaka, Kb. 8300 méteren, -30 fokban. Félóránként beszéltünk a rádión. Hajnal felé hívott és azt mondta, hogy kicsit összeszedte magát és elindul lassan lefelé. Örültem, mert a fagyásveszély nagy úr.

Egy óra múlva beszéltünk és kérdeztem Petit. Még egy meglepetés, azt mondta -itt van mellettem! És úgy is volt. Peti átvette a rádiót és elmondta, hogy Zsozsó egy kicsit rossz bőrben van, de masszírozza és lassan ereszkednek lefelé!

Az nagyon jó, Mi pedig Jaróval szervezzük a segítséget és a mentést. Csakhogy, egyetlen embert se értünk el a környéken, mindenki ki volt kapcsolva a fönt lévő sherpákkal együtt!

Pontosabban, az első hírre, este fél kilenckor értesítettük Carlos Soriát és Dr. Carlost a hármasba és el tudtuk érni az olasz doktornőt a négyesbe, hogy riasszon mindenkit akit csak tud, ha módja van rá! A lefelé jövők még nem érkeztek meg és a táborban rajta kívül nem volt senki! Természetesen a lefelé jövőknek sem volt bekapcsolva semmilyen alkalmatosságuk!

Az érdembeli rádiólánc reggel 8 órakor indulhatott el. Érdemi Sherpát egyet sem lehetett elérni. A csoportoknak , vagy nincs rádiójuk, vagy az akku rossz, vagy egyszerűen nincs bekapcsolva!! Ezalatt Zsolték, lassan araszoltak a rámpa elejéig lefelé. Közben a kettes tábort elvitte egy lavina és a koreai csapat balesetet szenvedett. Úgy tudjuk meghalt egy koreai és a sherpája. Tehát a baj és a lehetséges mentés három felé oszlott.

Közben Peti ,vagy lemaradt, vagy leelőzte Zsoltot, mert a látható képen 1 ember maradt. Zsolt nem tudott magyarázatot adni, hiszen a beszéd is nagyon nehezére esett, de folyamatosan, lassan ereszkedett lejjebb. Egészen 8100 méterig. Ott lekuporodott és elaludt. 3 óra múlva, jól hallhatóan pihentebben és jól artikulálva hívott és elindult lefelé a négyes táborba.

Közben sikerült egy 2 tagú, sherpa segítséget megnyerni (tetemes összegért), hogy érje el a négyes tábort holnap reggelre és segítse a fiúkat lejjebb ereszkedni, akár az alaptáborig. Reméljük, sikerrel!"

Erőss Zsolték helyi idő szerint vasárnap este hatkor érték el a csúcsot.