A Guardian interjút készített a woolwochi mészárlás egyik szemtanújával, az asszonnyal, aki a rendőrök kiérkezéséig szóval tartotta a két gyilkost, és közben csak azon aggódott, hogy elindul a busz, amiről leszállt. A bátor nő, Ingrid Loyau-Kennett tiszteletére már több Facebook-oldalt indítottak, amiben tettrekészségéért mondanak köszönetet.

A nő Franciaországból tért haza éppen és a gyerekeihez igyekezett Plumsteadbe, amikor a busz megállt és ő észrevette a katona földön fekvő holttestét, illetve az autót, amivel elgázolták.

"Odamentem a földön fekvő testhez, mellette ült egy fiatal nő, aki azt mondta, halott. A háta alá húzott valamit és ráterített egy dzsekit a fejére. Megnéztem a pulzusát, de nem volt neki. Nem láttam a férfi arcát, de nem láttam semmiféle bizonyítékát, hogy le akarták volna vágni a fejét. Azt sem láttam, hogy katona lett volna."

"Aztán egy fekete srác fekete sapkában, kezében revolverrel, a másikban egy bárddal, odajött hozzám. Nagyon izgatott volt és mondta, hogy ne menjek közel a testhez. Nem igazán éreztem semmit. Nem féltem, mert nem volt részeg, nem volt betépve. Normális volt. Beszélhettem hozzá, ő is beszélni akart, szóval ezt csináluk."

"Több mint öt percet beszéltem vele. Megkérdeztem, miért tette, amit tett" - nyilatkozta a nő. A férfi elismételte neki azt, amit a járókelőknek is elmondott, hogy a brit hadsereg muszlim nőket és gyerekeket gyilkol, ez ellen harcolnak.

"Az autónál vér volt járdán, ahol elgázolták a férfit. Amikor először láttam, ott nem volt vér, de ahogy az emberrel beszéltem, egyre nagyobb lett a tócsa, ami aggasztott, mert a vér csak akkor folyik, ha a szív még pumpál. De nem akartam felidegesíteni azzal, hogy visszamegyek a holttesthez."

"Megkérdeztem, mi lesz a következő lépés, hiszen a rendőrök hamarosan megjönnek. Azt mondta, ez egy háború, és ha megjönnek a rendőrök, megöli őket." Ezután a férfi másokkal kezdett beszélgetni, a nő pedig a gyilkos társához lépett és vele folytatta a diskurzust.

"Megkérdeztem, hogy nem akarja-e odaadni nekem a kést, amit a kezében szorongatott, de nem mertem kimondani, hoyg kés. 'Ne legyen Inkább nálam?' Mire ő: 'Nem, nem' Nem akartam felidegesíteni, és ekkor a másik visszajött hozzám."

"Ekkor már annyi ember volt körülöttünk, én pedig nem akartam, hogy megijedjen vagy nyugtalankodni kezdjen, szóval beszélgettem vele tovább, hogy lefoglaljam."

"Ekkor láttam, hogy a buszom elindul, és tudtam, hogy a rendőrség hamarosan megérkezik. Megkérdeztem, tudok-e még valamit segíteni nekik, mert megy a buszom, de azt mondta, semmit."

A nő aztán felszállt a buszra és nem sokkal később hallotta, hogy valaki mindenkit a földre parancsol. Aztán látta, hogy megérkezik egy rendőrautó, kipattan belőle két rendőr, a két fekete férfi a rendőrautó felét rohan, de a járőrök lábon lövik őket.

"Amikor a lövések eldördültek, akkor sem ijedtem meg. Annyi nő volt buszon, akik kiabáltak és sírtak, hogy legalább egy percembe került, mire megnyugtattam őket. Nem volt időm magamra gondolni."

"Aztán a busz elindult, és letett minket Lewisham közepén, ami marhára idegesített, mert fogalmam sem volt, hogyan jutok el a Parliament térre." Az asszony ugyanis ott találkozott volna a gyerekeivel.

"Örülök, hogy sikerült valamit tennem, ami talán elejét vette annak, hogy nagyobb baj essen. Jól érzem magam pillanatnyilag, de azt hiszem, a sokk hatását később érezni fogom."