Egy napja mondtak le a két magyar hegymászóról, azóta így versenyzett az együttérzésben többek között Bayer Zsolt, Sinkovics Gábor, Schobert Norbi és Hajdú Péter.

„A Teremtő üzenete, hogy te, Erőss Zsolt, fogd vissza a tempót, ne akard megérinteni a Teremtő jobb vagy bal lábát, maradj a földön, ahol boldoggá tesz Hilda, a feleséged és persze a gyermekeid.” (Sinkovics Gábor)

„Számára kétfajta élet létezett: amit az ember teljes valójában megél, fájdalmaival, nehézségeivel, légszomjával, kimerültségével, és a csúcson átélt lebegő élménnyel.” (Földes András)

„Nagyszerű ember hagyott hát itt minket, akinek megszállottsága okozta vesztét. Kitartása, akaratereje, „mindent képes vagyok legyőzni” hozzáállása példát mutathat minden magyar számára: lehet ezt így is.” (Földi Bence)

„Kimondatott... Amennyiben mindez igaz...szívem szakad... s hiszem, még sokaknak... nagyon sokaknak... Isten nyugosztaljon, Erőss Zsolt! Isten nyugosztaljon, Kiss Péter!” (Vujity Tvrtko)

„Erőss Zsolt és Kiss Péter meghaltak, önként vállalt kötelezettségük teljesítése végeztével. Örök nyugalom nékik a Himalája szent hegyén és országunk emlékezetében!” (Zichy László)

„Hegy-nézésű lettél, a tekintetedet elmélyítették a végtelen magaslatok, az arcodat megedzette a nap, a szél. Az otthonosság érzése mellett ijesztő borzongás is átjárt, ahogyan a nálad nagyobb erőkkel lejtett merész táncodra gondoltam.” (Palya Bea)

„Erőss és Kiss egyaránt abban lelték örömüket, hogy nagyon veszélyes dolgokat csináltak, olyan kemény feladatokat vállalva, amikre csak tényleg nagyon kevesen képesek.” (Bede Márton)

„Ezek után sok elemzést fogunk hallani, de egy dolgot lehet tenni: beletörődni abba, hogy a legnagyobb magyar hegymászó és az egyik legtehetségesebb magyar hegymászó meghalt. Úgy, ahogy talán még meg is álmodták.” (vincent1)

„Oroszlánszív volt a szép magyar Erdélyből. Nyugodj békében Hópárduc, nyugodjatak békében Fiúk! Ott ahol jár Nektek, a világ tetején!” (Schobert Norbert)

„Nem hittem, hogy valaha is így kelljen búcsúznom Zsolttól, mert ha valaki, hát ő mindig visszajött. Mindenhonnan. Valahogy nem tudom felfogni, hogy nem jön többé vissza hozzánk.” (Pintér László)

„Vannak, akik azt mondják, a magashegyi mászókat előbb-utóbb magához öleli a Magas Hegy. Szerintük nem történt tragédia. Csak most már a testüket is rabul ejtette a hegy, amely korábban a szívükkel tette ugyanezt.” (Katus Eszter)

„Aludd örök álmodat békében, ott fent a Csillagösvényen. Ahol nincs más csak a kristálytiszta kék ég, a Nap, és a Hold. Úgy, mint a lobogón, amellyel oly sok csúcsot meghódítottál.” (Szél Jegyzet)

„Minden alkalommal felmérte, hogy mennyit bír, mire képes. A többiek próbáltak felnőni mellé. Óhatatlanul talán olyan teljesítményre sarkallta társait, amire ők nem mindig voltak képesek.” (Ötvös Zoltán)

„Reméljük, hogy a légszomj, az éhség, a nélkülözés, a szenvedés és a fájdalmas kimerültség volt oly kegyes és adott egy utolsó tiszta pillanatot, amikor élete filmje villanásként lepereghetett előtte.” (Pósa Árpád)

„Kiváló ember volt, aki legyőzte félelmeit, elérte céljait, valóra váltotta álmait. Most a hegy győzött, de az igazán nagy hegymászók a hegyen halnak meg!” (Hajdú Péter)

„Erőss Zsolt konok, kitartó székely, aki nem felejtette el, hogy honnan indulva érkezett a csúcsra.” (Lukács Csaba)

„Gyakran nagyon mélyen voltam, mélységesen elkeseredtem, nem láttam a kiutat. De, a legeslegrosszabb pillanatokban eszembe jutott az a kép, amit akkor láttam, amikor Erőss Zsolt lefelé ereszkedett. Nem volt ebben semmi tudatos, nem gondoltam végig, de ez a kép – a fémes műláb mesterségessége és a mozgása természetessége ellentétének feloldódása ereszkedése közben – mindig valahogy átlendített.” (Fekete Balázs)

„Ti pedig, ott fenn a hegyen, álmodjatok örökkévalóságot minekünk is…” (Bayer Zsolt)