Meg kell-e védeni az embereket saját maguktól? Ezzel a dilemmával birkózik az Európai Parlament az új adatvédelmi rendelet vitájában. A szabályozáshoz körülbelül 4000 módosító indítványt írtak, ezek egy jelentős részét az informatikai óriások lobbistái súgták a képviselők fülébe. A másik oldalról a magántitok védelmében fellépő szervezetek orwelli jövőt jósolnak, ha nem az lesz, amit ők akarnak (angol link).

Beállítások/Speciális /Adatvédelem/Tartalombeálltások/Összes cookie és adat– a Google Chrome böngészőben ide látogasson el az, aki kíváncsi, hogy milyen sütiket, azaz az internetes jelenlétünket könnyítő, gyorsító, vagy rögzítő adatcsomagokat tárol a számítógépünk. Több száz van belőlük, és egy részüknek az a dolga, hogy figyeljék, merre járunk az interneten, mire kattintunk, hol mennyi időt töltünk, és kivel lépünk kapcsolatba. Ez az információ aranyat ér, hiszen alkalmas fogyasztói szokásaink feltérképezésére és profilképzésre, ezáltal pedig hatékonyabban lehet nekünk hirdetéseket megjeleníteni, ajánlatokat küldeni, optimalizálni a keresési találatainkat, vagy azt szolgáltatni, amire éppen akkor vágyunk. Az adat-alapú üzleti döntéshozatal a jövő. Egyre több cég épít gigantikus adatbázisokat, amelyekből egyre okosabb és hatékonyabb algoritmusok igyekeznek kibányászni az üzletileg értékes információt. Az adatbányászattal kapcsolatos egyik gyakran idézett példa a Target kiskereskedelmi lánc esete. Az áruház az általa gyűjtött és másoktól megvett adatok alapján a könnyed vásárlásra leginkább hajlamos, éppen második trimeszterükbe lépő terhes nőket célozta marketingkampányaival.

A kérdés az, hogy felkészültünk-e erre, és vajon tudatában vagyunk-e annak, hogy az online, illetve egyre inkább az offline létezésünk során folyamatos adatgyűjtés alanyai vagyunk. Az EP jelentéstevője, a holland Zöld-párti Jan Philipp Albrecht szerint nem, és ezért szigorúan korlátozni kell, hogy a vállalatok milyen adatokat gyűjthetnek rólunk. Albrecht emellett szorgalmazza, hogy az összes adatgyűjtésre alkalmas eszköz, illetve szolgáltatás (pl. egy mobiltelefon, vagy egy internetes böngésző) alapbeállítása privacy-barát legyen, adatot csak a törvényben meghatározott esetekben, illetve a felhasználó kifejezett, és tájékozott hozzájárulása alapján lehessen gyűjteni, és csak engedéllyel lehessen profilképzésre használni. A zöldpárti képviselő mindezt megfejelné még azzal, hogy az adatgyűjtést kizáró Ne kövess (Do not track) lehetőséget egyfajta online alapjoggá tenné. Bevezetné továbbá az elég bénán lefordítható „elfelejtéshez való jogot” (right to forget), ami arra kötelezné az adatokat gyűjtő cégeket, hogy az ezt igénylő felhasználók adatait az utolsó bitmorzsáig radírozzák ki az adatbázisaikból.

Az informatikai cégek válasza erre, hogy ez mind szép, de távol áll a valóságtól. Az üzleti modellek ugyanis egyre inkább arra épülnek, hogy az ingyenes szolgáltatások keretében a felhasználókról gyűjtött adatok a fizetős szolgáltatások hatékonyabb értékesítését szolgálják. A fogyasztóknak pedig ezzel nincs különösebb bajuk, - állítják a cégek -, és ha megnézzük a Facebook felhasználók, vagy a Google szolgáltatásokat használók számának növekedését, még a titokvédelem legharcosabb védelmezői is elismerik, hogy az állítás legalább részben igaz. Ráadásul az adat-alapú döntéshozatal, illetve az arra épülő szolgáltatások jók. Képzeljük el mindennapjainkat keresőmotorok, online hírek, emailezés, internetes vásárlás, vagy mobil alkalmazások nélkül, és egy nehezebben élhető világ képe rajzolódik ki előttünk.

A középutat kereső EP képviselők szerint az nem megoldás, hogy az embereket olyan jogokkal ruházzák fel, amelyeket nem különösebben igényelnek, miközben az adatgyűjtés megnehezítésével aláássák egy csomó cég működését. Ehelyett a jelenlegi szabályok kismértékű szigorítása mellett a hatékonyabb végrehajtásra helyeznék a hangsúlyt. Az új adatvédelmi rendelet tervezetében az Európai Bizottság például azt javasolta, hogy az adatvédelmi szabályok be nem tartásáért kiszabható bírság emelkedjen a cég éves árbevételének 2 százalékára. Ez a Google esetében akár 1 milliárd dolláros bírság kiszabását is lehetővé teszi, ami már az internetes óriás számára is elég elrettentő erőt jelenthet. Ebbe az irányba halad egyébként az Egyesült Államok is az Obama adminisztráció által tavaly előterjesztett, a fogyasztók internetes adatvédelméről szóló javaslattal. Pontosabban csak haladna, ugyanis a kezdeményezés egy év alatt még a törvényhozás kapuján is alig jutott át.