A 4Bakancs blog csinált egy interjút Kollár Lajossal, a Kancsendzönga-expedíció vezetőjével, amiben Erőss Zsolt balesetéről is beszélgetnek. Kollár szerint egy csomó emberi fegyelmezetlenség is becsúszott, hogy így alakult az egész, de azért ez benne volt a pakliban, elég csak megnézni a statisztikákat a világ baleseteiről.

Nagyon úgy néz ki, hogy Erőss Zsolt egyedül maradt a hegyen. Kollár szerint a Kancsendzönga kifejezetten nehéz hegy, de ezt a magyar hegymászók meg tudták oldani, még akkor is, ha alapvetően a tiszta hegymászás képviselői, ahol nincsenek serpák és oxigén.

Magyarországon viszont szerinte nincs olyan érdemi szakember, aki hozzá tudna szólni a vitához, hogy miért történt a baleset. "Nem tudják, hogy miről beszélnek, hogy miért lehetett baleset. Azért nem tudják, mert nincsenek benne. A Kancsendzönga mászása mindig nagyon komoly feladat volt." - mondja.

Kevés folyadékott vitt magával

Az téves Kollár szerint, hogy 11-en lettek volna az expedícióban, hiszen a magyarok csak ketten voltak. Ráadásul a magyar expedíciók történetét figyelembe véve is elképesztően jó erőben és felkészülve teljesítették a mászást.

Erőss szerinte mindig nagyon kevés folyadékot vitt magával, ahogy most is, és ez baj volt. Itt egyszerűen többet kellett volna vinnie, fél vagy egy egy literrel. Kiss Péter is nagyon jó erőben indult neki a hegynek, annak ellenére, hogy eddig nem mászott nyolcezreseket. Nagyon komoly mérésnek vetették alá és mindennek nagyon komolyan meg is felelt.

Kollár szerint, ha újra kellene választani Erőssnek mászótársat, akkor elsőként megint Kiss Pétert választanák. Összevesztek azon, hogy miért nem érték el Erőssék a négyes tábort. Kollár szerint el kellett volna érni, nem szabadott volna alatta aludni. Erőss szerint viszont nagyon jó volt az időjárás, és az esti mászás sokkal több energiát vett volna ki belőlük, mint a lenti alvás. Abban a melegben egyszerűen nem lehetett följebb mászni. Ezen majdnem fél órát vitatkoztak rádión keresztül. Egyébként a koreaiak is így döntöttek, csak ők száz méterrel följebb aludtak, mint Erőssék.

Soria mondta, hogy legyen kikötelezve a csúcs

Erőssék egyébként nagyságrenddel gyorsabban másztak, mint Soriaék. Az alku úgy szólt, hogy a serpák kikötik a köteleket, mert tudták, hogy egyetlen csúcstámadás lesz csak, és fölfelé nagyon keskeny, csúszós az út. A lefele út miatt kellett kikötni a köteleket, hogy azt is biztonságban lehessen megtenni. "Carlos Soria, a kedves öregúr kezdeményezésére állapodtak meg, hogy legyen kikötelezve a csúcs" - mondja Kollár.

Ezt a történetet rájuk hegyezték ki, mert egyedül nekik nem voltak serpáik. Megmondták nekik, hogy fizessenek nyolcszáz dollárt, és ki lesz kötelezve a csúcs, amit ők is használhatnak. A serpa közvetítővel végül megegyeztek, hogy négyszáz dollárt fizetnek. Ezután kiderült, hogy a kötelezést mégsem csinálták meg. Soria azt mondta, elszámolták a köteleket, de Kollár szerint egyszerűen elfogyott a serpák kedve, és nem csinálták meg.

"Mászóserpáknak hívják magukat, de hétezer méteren elfogy a bátorságuk", mondja Kollár. Később Erőssék látták, hogy nem kötelezték ki végig a hegyet. "Carlos Soriáék ezt meglátták, megrántották magukat, és a teljes udvartartással visszafordultak, aztán minket cseszegetnek, mert mi néhány szívességre megkértük volna őket, ahelyett, hogy a serpákat cseszegették volna, hogy nem csinálták meg, amit kell". Soria korábban arról beszélt, hogy a magyarok nem fizettek a serpáknak, ezért ne csodálkozzanak, ha nem segítenek.

Egyedül hagyták a hegyen

Kiss Péternek azt az utasítást adta Kollár, hogy kétóránként jelentkezzen be. Ezt be is tartotta, majdnem percre pontosan. 8500 méteren aztán megakadt a csapat. Akkor Erőss azt mondta, hogy nem fordulnak vissza, mint Soriáék, hanem összeállnak, és megmásszák a csúcsot, mert még jól érzik magukat.

Zsolt mozgása Kollár szerint nem volt sokkal lassabb, mint Kiss Péteré, amit az is mutat, hogy csak húsz percet kellett várnia a csúcson. Onnan nem is jelentkezett be, mert már csak Erőssnél volt telefon. Ott megegyeztek, hogy megcsinálják, hiába lesz kemény, mert többet nem tudnak oda felmenni. Utánuk felment a három kínai is, mert már látták, hova kell lépni.

Zsolt lefele, órák múlva hívta fel Kollárt, hogy elfáradt, nem tud továbbmenni. Körülbelül tíz percig beszélgettek. "Zsolt, tudod, hogy ez mit jelent? Tudom". Kollár szerint feltűnően tiszta volt, de ha egyet mozdult, úgy felment a pulzusa, hogy megrémült. Megegyeztek, hogy húsz perc-fél óra múlva megint beszélnek.

Arra gondoltam, hogy Zsoltnak itt vége

Erőss eközben látta, hogy Kissék 100-150 méterrel lejjebb vannak, és próbált is jelezni, de nem vették észre. "Arra gondoltam, hogy sajnos Zsoltnak itt vége. Ha ilyen állapotba kerül ilyen magasságban, akkor vége. Lehet bírni ideig óráig, de lejönni nem lehet. Ha nem csúszik ki, akkor ott fagy meg."

Eltelt két-három óra. Kollár mondta neki, hogy bújjon be a zsákjába, de nem tette meg, mert leejtette. Ez azért volt aggasztó, mert ezek szerint nem volt koordinált mozgása. Erőss két órával később bejelentkezett, azt mondta, hogy kicsit összeszedte magát, el tud indulni. Ennek Kollár örült, mert a fagyásveszélyt legalább elkerülte. A következő párbeszédüknél Erőss már összefüggéstelenül beszélt. Ezután viszont Kiss Péter is bejelentkezett Erőss rádióján, a fiatal mászó visszafordult, hogy segítsen. Azt mondta, hogy Erőss rossz állapotban van, de megmasszírozta, abban is bíznak, hogy hamarosan felkel a nap, melegszik az idő, és le tudnak jönni.

Kollár lentről távcsövön látta is a nagyjából 8100 méteren ereszkedő Erősst és Kisst, akiket aztán egy ködfolt kitakart. Amikor kitisztult, Kollár már csak Erősst látta, Kisst nem. Erőss és Kollár még beszéltek telefonon ezután, arra biztatta a végtelenül kimerült, és alig látó Erősst, hogy használja ki, hogy jó idő van, pihenjen, és ebben maradtak kora délután is, amikor Erőss bejelentkezett újra. Ekkor beszéltek utoljára.

Kiss Péter holttestét egyébként ma találták meg a hegyen. Kicsúszhatott egy jégfolyosón, valószínűleg a fáradtságtól.

A teljes interjút itt hallgathatja meg. (A felvétel egy kicsit rossz minőségű)