Így működik a lehúzás a Váci utcai éttermekben

Ezekből a sztorikból egy büdös szót nem hittünk volna el, ha nem két független forrás mondja gyakorlatilag ugyanazt. A részletek helyenként olyan súlyosak, hogy ilyet kitalálni sem lehetne - ami szépen bizonyítja, hogy egy magyar vendéglátósnál még a jóisten sem kreatívabb. Ahogy legutóbb írtuk, próbáltunk választ kapni az V. kerületi önkormányzattól és jegyzői irodától arra, hogy ezek a belvárosi helyek miért működhetnek, de sajnos továbbra sem kaptunk semmilyen hivatalos visszajelzést.

"Pár éve egy véletlen folytán oda kerültem, mint pincér. Ez ilyen családi vállalkozás, minden nap bent volt legalább egy családtag, aki aznapra a főnök volt. Ő állította ki a számlát, és persze mindenről ő döntött. A családtagok amúgy egymást is átvágták, mindig próbáltak úgy rendelni készletet, hogy azt olyan napon szállítsák ki, amikor valaki más ügyel éppen. Nem volt semmiféle munkabeosztás, ha aznap nem kérte el a pincér/szakács a fizetését, akkor nagyjából futhatott is utána, mert a másnap lévő családtag azt már nem fizette ki.

A munkaerő kemény magja cső alkoholista, stikában itták (lopták) a piát az étteremtől. Az egyik pincér rendszeresen speeddel kezdett reggelente. A dohányzás a konyhában alap volt, állt a füst.

A legfontosabb a kerítő, akinek az volt a dolga, hogy becsábítsa az embereket.

Egy igazi senkiházi részeges ember, aki több nyelven beszélt és évek óta ott dolgozott. Tulajdonképpen őt azért tartották, mert remekül hazudott, és nagyszerűen megmagyarázta szemrebbenés nélkül a vendégnek, hogy miért kell ennyire borsos összeget fizetniük.

Évek óta nem költöttek az étteremre, csak a profitot szedték ki belőle. Mindenen spóroltak, amin csak lehetett. A konyha talán a 70-80-as években volt felújítva utoljára. A maradék ételt felhasználták újra és újra. Marha/sertés hol volt, hol nem. Ha épp valaki sertést akart enni (de nem volt), akkor jól járt, fordított esetben már kevésbé. A szakácsok elég ügyesek voltak ebben, de páran azért felhördültek a sertés-steak láttán. Volt olyan, hogy kint hagyták véletlenül a húst a kocsiban egy napra, másnap aztán több fűszert kellett használni hozzá. Olivás spagettivel nem egyszer előfordult, hogy se olivaolaj, se bogyó nem volt, ezt sima étolajjaj és zöldborsóval pótolták. Ha valaki rákérdezett, hogy ez mi, akkor a bevált a szöveg az volt, hogy:

"ez a magyar olíva".

Arra is volt precedens, hogy két pizzából csináltak egy újat és azt kellett felszolgálni. Ketchup/majonéz/mustár egyszerűen nem volt. pontosabban a szokásos kis dobozok ki voltak rakta, de mind üres volt. Ha egy vendég szólt, hogy az adott szett üres, akkor vittek neki egy másik üreset, azzal a címszóval, hogy

úgyis megunja és nem fog még egyszer szólni.

A húsos hűtőben tárolták a fagyikat, nem egyszer a csirkecomb bele volt fagyva magába a fagylalt masszájába. Persze utólag mindkettő szépen fel lett használva. A fagyihoz használt szirupokban konkréten hangyafarm volt, de próbálták úgy csinálni, hogy a már kivitt fagyiból kiszedjék a hangyát.

Az ittallapot nem viszik ki alapból, csak külön kérésre, hogy ne lássák az árakat a vendégek. Kétféle variáció van sörre: kicsi/nagy. viszont érdekes módon a kicsi fél liter, a nagy egy, előbbi 1200-ért, utóbbi 2400-ért. De csak Arany Ászok van csapolva. Ha búzasört kér valaki, akkor is Ászokot visznek ("szűrve van"), citromosnál meg raknak hozzá egy kis Fantát. A használt korsókat csak ritkán mossák el. Miután a vendég elfogyasztotta, leviszik és rácsapolják a következőt,

annak külön megy az örülés, ha az előző vendég hagyott benne valamennyit.

Alkoholmentes sör nyilván nincs. Nem egy olyan eset volt, amikor a vendég simán megkapta alkoholmentes címen a szokásos Arany Ászokat.

Pancsoznak a rövidekkel, minden üveg tartalma olcsó tescósra volt cserélve. A koktélokhoz 0 alapanyag van (mint úgy általában mindenhez). Egy vendég egyszer kért valami ananászos koktélt, amit a pincér úgy oldott meg, hogy belevágta a szakács konyhakését az ananászos konzervbe, és belecsurgatta azt a cukros löttyöt. A rosé bort fehér+vörös kombóból keverik. Az üdítővel is sokat szoktak játszani. Ha valaki kólát kér, akkor egyből fél literest visznek ki neki, természetesen gépit, 1200-ért. Az ásványvíz helyett természetesen csapvíz van.

Akkor cserélik csak az üveget, ha már látszódik rajta, hogy használták.

Ha valaki szénsavast kér, gépi szódát töltenek az üvegbe.

Volt egy olyan eset, amikor két turista család lett becsalva. Születésnapot ünnepeltek. Nagyon jól indult a "buli", jó volt a hangulat, még a végén somlóiból kaptak "tortát" is, sőt, felszolgáltak majdnem 90 000 forintért egy újra töltött Tokajit is. A fizetésnél szembesültek vele, hogy mekkora átverésbe és lehúzásba kerültek. Óriási balhé kerekedett ki belőle. Akkor szembesültem először azzal, hogy hova kerültem. Szégyelltem magam a tulaj nevében is.

Volt olyan is, hogy egy anya és fia ivott egy pohár bort és mellé kért még egy kis apróságot, amire elég magas számlát kaptak. Leesett nekik, hogy lehúzás az egész és nem akartak fizetni. Amiből elég nagy balhé lett. Az aktuális főnök közölte, hogy nem mehetnek el fizetés nélkül. Az egyik kolléga annyira komolyan vette a dolgot, hogy erőszakos cselekedetre folyamodott. Rendőrségi ügy lett belőle, hajnali 4-ig bent volt.

A számlázásnál nyilván semmi nem volt beütve, csak a magyarok számlái, meg a bankkártyások.

Mindenki másnak kézzel írott cetlit adtak,

és aztán az aznap ügyelő családtagnak kellett azonnal vinni a pénzt. Mellesleg az volt a ritkábbik nap, amikor volt magyar vendég, általában csak külföldiek voltak. Sokszor szégyelltem kivinni a számlát, égett az arcom. Az elején nem volt szervizdíj feltüntetve az étlapon, utána is csak 10%. A számlázás úgy történt, hogy éppen azt használták 10-20% között, amivel kerekebb szám jött ki.

A megfelelő emberek meg voltak véve, ellenőrzésnél megebédelt az illető, kapott egy borítékot és mindenki ment tovább a dolgára.

A munkaügyi ellenőrzéseket előre tudták, napra, de sokszor órára pontosan.

Aznap nem mentek be túl sokan, voltak vagy hárman az egész étteremben. Az ÁNTSZ/Köjál ellenőrzések időpontjai is megvoltak előre, nem mintha sokat számított volna, mert le sem mentek megnézni a helyzetet."