Hogy mi van most? Elviselhetetlenül korai ébredés a hőség miatt, mellé pedig gyötrő másnaposság? Hát ez bizony elég ocsmány helyzet, de szokás szerint segítünk! Ezen a héten Fluor Tomi rakott össze egy életmentő hétvégi mixet kedvenc ilyen esetekben bevetett zenéiből. Játékos hiphop, bolondos dallamok, elfelejthetetlen elfelejtett éjszakák.
Fluor még évekkel ezelőtt többféle néven futva aratott komolyabb sikereket az underground hiphop-szcénában, két éve pedig az egész hazai popszínteret szétrobbantotta. Azóta meg egy pillanatra nem állt meg, folyamatosan gyártja a milliós nézettségű számokat és feszegeti a rádióbarát zene fogalmát. Facebookja mellett Twitteren és Instagramon lehet még belefutni.
Most is kaptunk személyes útravalót a számokhoz, igaz nem mindhez, csak amelyekről beugrott Fluornak valami konkrétabb sztori:
Sablonos ébredés a tegnapi cuccokban, az életem filmje-érzés reflexszerűen rázza végig a testem, majd kicsúcsosodik egy mérsékelten kedves izomrángássá a jobb lábamban. Indul a puzzle-özgetés meg a körbetelefon, hogy mi történt tegnap... Úgy érzem, magam mint egy kibaszott csavargó, egy kívülálló, aki csúnyán néz magára, miközben vitatkozik a belső hanggal... Az a fajta, aki késő délután a rozéfröccse mellett agyalgat a megváltozáson és a napszemüvege mögül bámulja meg titokban, de azért mégis illetlenül a pultoslányokat.
Kutyaévekben kellene mérni a létezésem, annyit öregszem a bulik után. A szervezet nem igazán érti a magyarázatot, hogy sok az ismerős és mindegyiknek van szülinapja. Rajzolják a ráncokat az éjszakák és úgy általában szeretnek túlszínezni a vonalakon. Attraktív a dekor... mint egy hóba pisált pálcikaember. Inni kéne a fiatalság forrásából, akár a Miami Horror... Felszállni, eltűnni, elveszni örökre.
Mikor a csajok mezítláb mászkálnak, mert feltörte a lábukat a magassarkú. Mikor a mamák a piacra, a város meg a hétvégi kézműves fagyi és bolhapiac nyugalmába, én épp haza és a rohadtéletbe, hogy tud ennyire égetni a nap már kora reggel!
Szabadtéren fekvős... Luuul, Empire Of The Sun meg a helyi élővilág hangja szól a háttérben. Egy csaj mellettem csukott szemmel mosolyog, miközben arról beszél, hogy mennyire kicsik vagyunk a világmindenséghez képest... Ki tudja, lehetnénk égitestek tücskök álmában. Meg üveggolyók, tűzoltók, dzsiájdzsók a fűben. Összehordunk egy csomó hülyeséget a „háztetőről figyelt csillagok alatt”. Álom és valóság egy pályán. Most még jó... Aztán szarul meg külön is leszünk, mire véget ér a playlist.
Instant rocksztárságot kölcsönzök a dallal, pedig az égvilágon semmi rock'n'roll nincs bennem a felkelés utáni szájszagomon kívül. Legalább egy bőrdzsekim lenne vagy valami. Mindegy, ebben az állapotban is van valami elcseszett módon menő szenvedés. Ma megint öt órát aludtam, mert a bolygó összes impulzusa sem elég. Kirángatott az ágyból a másnap, azt ordibálta, hogy „le fogsz maradni, vár a világ”, én meg elhittem. Igaza(m) volt, már ha az univerzum ponthúszpercmúlva nyitó romkocsmává zsugorodott, amíg békésen randiztam a nyálfolyatós kómámmal.
Megint csak a plátói szerelem maradt hajnalra. Szánalmas álmodozás nekem osztott hősi szerepekről meg a soha el nem jövőről. Persze, csinálj úgy, mintha nem marta volna le rólad a világ összes naivitását az a bizonyos, sokadik „egyéjszaka”! Egyedül vagy, mint egy néma madár. Ja nem, a fejfájás meg a Facebook chat, ők hűségesen kajtatnak utánad.
Jó, nekem most akkor csak az kell, hogy balra forduljak és úgy már jó lesz... Bazmeg, lehet inkább jobbra... Nem jó, nem jó... De, de jó lesz, visszafordulok. Dobolok a lábammal, elterelem a figyelmem, elterelem a figyelmem. Ó jaj, nézd ki integet ott! Mr. Hányinger... Csak nem? Ne már, kinőttem ebből rég, de most komolyan! Haver, ne közeledj! Többé nem vagy a barátom. Lebegni akarok a semmiben, fetrengeni felhőn egy olyan dimenzióban, ahol nincs idő. Na jó, annyi talán még lehet, hogy az offisöl másnaphimnuszom lepörgessem.
Jó túlélést! F.
Ha pedig valami csoda folytán ez még mindig nem lett volna elég, hogy elég energiát adjon egy kánikulai vasárnap elkezdéséhez, sorozatunk korábbi darabjai biztos segíteni fognak!
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.