Amerikában a hatvanas években nagyot fordult a világ. Az ötvenes évek propagandájában szereplő boldog háziasszonyok kora lejárt, a feminista mozgalom második hullámával a nők a munkahelyeken is egyenlőséget követeltek maguknak. Az egyetem többé nem a partiképes férj megszerzésére szolgáló időtöltés volt, hanem a karrier első állomása. Ezt a generációt úgy is nevezhetnénk, hogy ők voltak azok, akik mindent megkaphattak. Eszményképük a munka, magánélet, család háromszögében egyformán jól teljesítő, független, szabad nő volt.

Mára azonban a dolgozó anyák sokkal inkább úgy érzik, nem hogy mindent megkapnának, de sokkal inkább az a helyzet, hogy minden a nyakukba szakadt.

Csak vágyálom a nemek közötti valódi egyenlőség?

Az amerikai sajtóban az elmúlt év egyik legfontosabb témája az a kérdés volt, vajon a dolgozó nőknek valóban mindenük megvan-e, vagy a feministák megvezették őket, és nem lehetséges egyszerre karriert építeni és gyereket nevelni. Érvek és ellenérvek ütköznek azóta is, vitáznak az amerikai munkaközpontú társadalomról, posztmodern értékekről, munka-magánélet egyensúlyról, a nők vezető szerepbe juttatásáról, a jó anyaságról.

A véleményháborút Anne-Mary Slaughter tavalyi írása robbantotta ki. Az Atlantic magazinban megjelent cikk minden idők addigi legolvasottabb írása lett, több, mint 220 ezer facebook megosztással.

Slaughter magasrangú kormánytisztviselő volt az Obama-kabinetben, de feladta az állását, hogy többet lehessen családjával. Míg őt antifeministának nevezték kritikusai, addig a nők vezető szerepbe juttatásáról hasonlóan sikeres könyvet író facebookos Sheryl Sandberget elitizmussal vádolták. Pedig valójában mindketten arra jutottak, hogy az otthoni családi munkamegosztás, illetve a munka-család egyensúly megteremtése a megoldás kulcsa.

Meg is kapták a magukét, pedig ugyanarról beszéltek: arról, hogyan lehet sikeres és elédett egy nő dolgozó anyaként.

Mi Magyarországon a problémának csak egy szeletével találkozunk. Az anyaság és karrier közötti válaszút a legtöbb nő esetében nem is merül fel, mert hazánkban a kettő sajnos egyelőre többnyire kizárja egymást, azonban a munka és a magánélet közötti egyensúly nekünk is fontos (lenne).

Számunkra a kérdés sokkal inkább az, hogy hogyan tudunk olyan munkát vállalni, amit szeretünk, (és persze megfizetik), és emellett még a családunkra is annyit időt tudjunk szánni, amennyit szeretnénk. Vágyálom? Talán nem.

Az átlaganya Amerikában sem a szakmai kiteljesedés miatt dolgozik, hanem a fizetéséért, ami a fenti két hölgyével ellentétben alapvetően behetárolja a család lehetőségeit. Vannak persze akik életpályájukkal bizonyítják, ők igenis mindent megkaphattak, elérhettek, de ők a kivételek. A széles tömegek számára sehol sem áll rendelkezésre korlátlanul terhelhető és mindenben alkalmazkodó nagyszülő, dadus vagy napközbeni gyerekellátás, rugalmas és klassz munkahely érdekes és jól fizető állással, na és persze napi ötven óra, hogy mindent elvégezhessünk, amit elterveztünk.

A változás csak rajtunk múlik

Slaughter három területen sürget változást: a munkahelyeken, családpolitikában és a szemléletmódban, ahogy az egész kérdéskörre tekintünk.

Magyarországon a családi munkamegosztás valószínűleg a legfontosabb és egyben a leginkább problémás kérdés. A háztartás és a gyerekek ellátása egy kétkeresős családban nem kellene, hogy kizárólag az anya dolga legyen. A háztartásban vagy a nagyobbacska gyerekek körül elvileg nincsenek olyan feladatok, amit csak a nő láthat el. Sok nőt arra neveltek, hogy otthon mindent maga kell hogy megoldjon, és csak kevesen mernek kiállni a saját érdekeikért. Pedig kérni nem szégyen, és nyilván több segítséget kapunk, ha kérünk.

Sajnos nagyon elterjedt az a hozzáállás a nők részéről is, hogy a férfiak eleve nem alkalmasak a háztartási munkákra, vagy arra, hogy ellássák saját gyerekeiket. A közöségi oldalakon villámgyorsan tízezrek osztják meg a mókás képeket, ami szerint apa csak egy feladatra alkalmas: arra, hogy megmondja, hol van anya...

A változás azzal kezdődik, ha nem így tekintünk gyerekeink apjára, a férfira akivel élünk, és gyerekeinket sem mereven a hagyományos nemi szerepekre neveljük. Az egyenlőség nem a nők ügye. Mindenki jól jár, ha a nemétől függetlenül egyformán helyt tud állni kenyérkeresőként, a házimunkában és a gyermekgondozásban. Az egyenlőség kifizetődő, és az egész társadalom számára hasznos. A változás már megkezdődött, és hogy hogyan halad, az elsősorban rajtunk múlik.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?