Elsőre talán meglepő eredményre jutottak a London egyetem és a a müncheni egyetem kutatói. 2004 és 2011 között keresték az összefüggést a munkanélküliség és a családon belüli erőszak között. 20 ezer embert kérdeztek meg, a válaszolók 5 százaléka vallotta azt, hogy bántalmazták már. Ennek az 5 százaléknak kétharmada volt nő.

A válaszokból arra következtettek, hogy amikor nőtt a munkanélküli férfiak száma egy társadalomban, 12 százalékkal csökkent a családon belüli erőszakos esetek száma. Fordítva viszont már más a helyzet, amikor a női munkanélküliek száma ugrott meg 3 százalékkal, 10 százalékkal több otthoni erőszakos esetet jelentettek. (A férfi és a női munkanélküliség rendszeresen külön, gyakran eltérő irányokban is mozog, mert sok szektorban jellemzően az egyik nem tagjai még mindig meglehetősen felül vannak reprezentálva.)

Bár tudományosan még nem tudták igazolni, de Jonathan Wadsworth, a London egyetem közgazdásza szerint a magyarázat az lehet, hogy amikor egy férfi elveszíti az állását, vagy legalábbis reális kockázata van annak, hogy bármikor elveszítheti, sokkal inkább próbálnak megmaradni a partnerük mellett, hogy az anyagi biztonságnak legalább a látszatát érezzék. Ezért pedig még azok is visszafogják erőszakos cselekedeteiket, akik máskor erre hajlamosnak mutatkoznak.

A nők helyzete ennek a fordítottja, ha elveszítik az állásukat, sokkal kiszolgáltatottabbá vállnak a férfiakkal szemben, akik ilyenkor szabadabban léphetnek fel erőszakos, sejtve, hogy partnerük úgysem meri most elhagyni őket. (via Atlantic)

Maga a kutatás itt érhető el.