• Szilágyi Áron egy évvel olimpiai bajnoki címe után bronzérmet szerzett a budapesti világbajnokságon.
• Az elődöntőben nagyon feszült, ideges asszóban, egy tussal kapott ki attól a Kovaljevtől, akit tavaly a londoni elődöntőben legyőzött.
• Összességében így is nagy eredményt értek el a kardozók, Kádár óta nem volt ilyen sikeres egyéniben a magyar férfi kardválogatott!
• Pedig a vívásban nem egyszerű a címvédés, a legjobbak között gyakran már nem a tudás dönt.
• A magyar női tőrözőknek peches volt a sorsolásuk, hárman is a világverő olasz válogatottból kaptak ellenfelet, Varga Katalint pedig Knapek Edina verte ki.

Szilágyi Áron egy tussal kikapott a budapesti világbajnokság elődöntőjében az orosz Kovaljevtől, így bronzérmet szerzett. De ami talán még ennél is nagyobb eredmény, hogy két másik magyar is bejutott a nyolc közé. Emberemlékezet óta nem volt olyan, hogy három magyar kardozó van a világ nyolc legjobbja között, ilyen talán az ötvenes években volt utoljára!

Szilágyi nagyon feszült asszóban kapott ki az elődöntőben. Amikor 6:5-re vezetett, a zsűrielnök előbb - helyesen - neki ítélt találatot, de Kovaljev reklamálása után együttesre módosította az ítéletet. De nem a bírón múlt. Amikor Kovaljev 14:13-ra vezetett, együttest ítélt egy olyan akció után, amikor szerintem Kovaljev szerzett találatot. Nem ezen múlt.

UPDATE: Az orosz házidöntőt végül Resetnyikov nyerte, 15:13-ra verte a Szilágyi Áront legyőző Kovaljevet. Ahhoz képest, hogy azonos nemzetbeliek vívták a döntőt, az álmos kezdés után a zsűri pár téves ítélettel felpaprikázta a hangulatot. Jó asszó volt.

Szilágyi Árontól a londoni olimpiai győzelme után mindenki aranyérmet remélt a budapesti vívó-világbajnokságon. A magam részéről bőven elégedett lettem volna azzal is, ha a legjobb nyolc közé kerül. A vívók hagyományosan a legjobb nyolcat nevezik döntőnek. Ezen a szinten már nüanszok döntenek, a tudás már kiegyenlített. Elég egy pillanatnyi kihagyás, egy fordított ítélet, de néha csak a vakszerencse dönt.

A magyar csapat szerencsére rámcáfolt. Három magyar, Szilágyi mellett Gémesi Csanád és Szatmári András is a nyolc közé került. Gémesit a sors Szilágyival hozta össze, Szatmári pedig az orosz szupersztártól, Kovaljevtől kapott ki. Egy tussal. Mondom, hogy néha csak a vakszerencse dönt.

Miért van ez így?

A vívás három fegyverneme közül a laikus számára a párbajtőr a legérthetőbb. Itt pokolian egyszerűek a szabályok. Ha valaki találatot ad, az találatot ad. Mindegy, hogy támadott-e, vagy csak hátrált és közbeszúrt. Ha ég a lámpa, jár a pont.

A két másik, konvencionális fegyvernemben, a tőrben és a kardban már bonyolultabb a helyzet. A konvenció azt jelenti, hogy a támadónak van joga találatot adni. A problémák ott kezdődnek, amikor meg kell állapítani, hogy éppen ki volt a támadó.

Támadásnak az számít, ha a vívó előrefele mozogva, egy, megszakítás nélküli mozdulattal találatot ér el. Azaz, mozgása nem törik meg, pengéjét nem húzza vissza. És néha még ez sem elég. Ha a védő megfelelő tempóban, a támadás befejezését kellő idővel megelőzve vág közbe, találatot szerezhet. Ehhez remek ütemérzék és gyorsaság kell.

A védő ezen kívül még három dolgot tehet:

• A támadó pillanatnyi megtorpanását kihasználva vagy a pengéjét megütve átveheti a támadást;
• Kivédheti a támadást és visszavághat;
• Vagy pengéjét egyenesen előretartva felszúrhatja a támadót - ezt nevezik vonalnak, és ha a védő vonalat ad, akkor hiába támadó a támadó, nem gyalogolhat bele a szúrásba.

Mindez a valós időben tizedmásodpercek alatt történik.

Zsűri legyen a talpán, aki ezt követni képes, még a legjobbakkal is előfordulhat, hogy valamit fordítva látnak, mint azt a páston lévők érzik.

Évtizedek óta nem volt ekkora siker!

Szóval Szilágyitól mindenki aranyat várt, de én már annak is nagyon örültem, hogy a szerencsétlen sorsolása ellenére simán nyolcba jutott. Ehhez le kellett győznie a címvédő, 2004-es athéni olimpia bajnok, Aldo Montanót, aki kilenc éve Nemcsik Zsolt ellen győzött a döntőben. Legyőzte, és a nyolc közé került. Ahogy két másik fiatal kardozó, a gödöllői Gémesi Csanád és Szilágyi klubtársa, Szatmári András is. A harmadik vasasos, Iliász Nikolász nem jutott a főtáblára a keddi selejtezőből.

Sajnos sem a Wikipédián, sem a Nemzetközi Vívószövetség oldalán nem találtam összesítést a korábbi világbajnokságok nyolcas döntőiről, így nekem kell hogy elhigyjék, az ötvenes évek óta biztos nem volt három magyar kardozó nyolc között a világbajnokságon. 1990, Nébald György lyoni győzelme óta biztos nem, azóta minden világbajnokságot követtem.

A kardozók ezzel erősen megalapozták a hangulatot a világbajnokságon, ahol még a férfi párbajtőrcsapat számít esélyesnek. De itt most a tőrőzőnőinkről is megemlékeznék, Mohamed Aida és Knapek Edina a világverő olasz válogatott két zseniális vívójától, az olimpiai bajnoki címvédő, világbajnoki ezüstérmes Elisa di Francescától, illetve Carolina Erbától kaptak ki - ők mindketten a végső győzelemre is esélyesek voltak, végül mindkettejüket a német Carolin Golubitsky verte ki a negyed- illetve az elődöntőben.

A két másik magyar közül Varga Gabriellát az élő legenda, a hatszoros (!) olimpiai és tizenháromszoros (!!) világbajnok Valentina Vezzali, Varga Katalint pedig Knapek Edina búcsúztatta.

Csütörtökön a férfi és a női párbajtőr egyénivel folytatódik a vébé - tudják, a párbajtőr az, amit a laikusok is könnyen megérthetnek! Az előbbiben Boczkó Gábor, az utóbbiban Szász Emese a legesélyesebb magyar, de a veterán Imre Géza már sokszor okozott meglepetést, jómagam pedig egykori BVSC-s kardozóként nagyon szorítok Révész Juliannának!