Jön a trafikmutyi 2.0?

  • Mit tudunk?
  • Semmit.
  • Annyit azért igen, hogy szeptember 1-től minden trafiknak napi jelentést kell adnia a készletéről.
  • A dohánykereskedelem általunk megkérdezett szereplői szerint ez igencsak aggasztó,
  • hiszen innentől mindent tudni fognak a trafikok forgalmáról a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt-nél (NDN).
  • A tudás = Hatalom.

Ősztől minden egyes cigarettásdobozról, cigipapírról, cigihüvelyről, gyakorlatilag az egész készletről naponta jelentést kell tenniük dohányboltoknak a dohánykereskedelmet a trafiktörvény óta felügyelő NDN Zrt-nek. Erről egy június 30-ai kormányrendelet rendelkezik.

Bár kérdésünkre az NDN azt válaszolta, az újabb, komrányrendelet útján meghozott intézkedés még mindig a fiatalkorúak védelmét szolgálja, a 444-nek nyilatkozó iparági szereplők szerint ez akár a trafikmutyi újabb fejezetét is jelentheti.

Így ugyanis olyan, a napi forgalomra vonatkozó adatok kerülnek a dohánykereskedelem felügyeletét ellátó cég birtokába, amik alapján újabb versenyelőnyhöz juthatnak a kormányhoz közeli vállakozások, ha esetleg ezek az infomációk valahogyan szivárogni kezdenének.

Az adatszolgáltatási kötelezettséggel érintett termékek: (...) a) cigaretta b) szivar c) szivarka d) cigarettadohány e) pipadohány f) bármely termék, amelyet dohányzás céljából gyártanak (...) a) cigarettapapír, b) füstszűrő

Forrásaink attól tartanak, a dohánypiac kiskereskedelmének átalakítása után a nagykereskedelmi piac átalakítása következhet. Napi szinten a beszállítóknak kell leginkább tudniuk, hogy egy trafikban mi a helyzet: hány darab van még ebből vagy abból a cigarettamárkából, mikor kell újra cigipapírt, cigihüvelyt, filtert, vagy vágott dohányt szállítani.

Mindez persze csak feltételezés, de az elmúlt időszak tapasztalatai – különösen a trafikreformmal kapcsolatban (1, 2) – azt mutatják, a kormány már-már nyíltan kedvez bizonyos vállalkozásoknak, és félő, hogy ez most sem lesz másként.

Mi lesz a trafikmutyi 2.0?

Ahhoz, hogy megértsük a dohánykereskedők aggodalmát, pislantsunk bele a magyarországi dohánykereskedelem trafiktörvény előtti helyzetébe. Először is fontos megérteni, hogy az elmúlt 23 évben ez egy keresztbe-kasul szabályozott piaccá vált.

Szűkülő lehetőségek

A szabályozatlanság önmagában nem indokolta volna a trafiktörvényt, miközben komolyan belenyúlt a piaci viszonyokba. Minden változtatás számít, hiszen a verseny az évek során egyre szűkebb területre korlátozódott.

A cigarettareklámok betiltásával megszűntek a reklámozási lehetőségek. A direkt marketing helyett bejött a polcpénz, amit a forgalmazó azért fizetett a boltosnak, hogy az ő termékét tegye a polc legjobb helyére. Jellemzően ebből volt bevétele a trafikosnak, hiszen az 1-3%-os profit miatt amúgy nem lett volna kifizetődő a dohány árusítása.

A cigarettát terhelő, folyamatosan emelkedő, ma már kb. 82%-os adóteher miatt az árverseny is mérséklődött. Ahol egy középső kategóriás cigaretta 700-750 forintba, a prémium márka pedig 850-900 forintba kerül (és mindkettő ára tovább emelkedik), ott már szinte nincs különbség márkás és nem márkás cigi között.

Egyre komolyabb feladat hárult a bolthoz kiszálló kereskedőkre, a merchandiserekre. Ők azok, akik viszonylag sűrűn felkeresik a dohányboltokat, és figyelnek arra, hogy miből mennyi fogy éppen, így viszonylag gyorsan tudnak reagálni a fogyasztói igényekre.

Forrásaink szerint ezen a tudáson múlott leginkább a szűk keretek közé szabott verseny, a trafiktörvény hatályba lépése után pedig ez hatványozottan igaz.

Az erősebb kutya alapít családot

A piacon az erősorrend így alakult: a forgalom mintegy kétharmadával a brit British American Tobacco (BAT) és az amerikai Philip Morris, őt követte a japán Japan Tobacco International (JTI) és az ugyancsak brit Imperial Tobacco. 2011-ben a piacból mindössze 4%-os részesedése volt a magyar Continental Dohányipari Zrt-nek (jövőre 6%-ot jósolnak).

Érthető, hogy a maga négy százalékával a Continental sehol sem volt a piacon. Eddig.

A trafiktörvény és a törvényhez fűződő szabályozás segítségével sikerült a röpke pár év alatt a megugorhatlan versenyhátrányt egy jól szabott törvénnyel kiegyenlíteni.

A 42 ezer elárusító helyből maradt 5,5 ezer nemzeti dohánybolt, ami értelemszerűen egy olyan kisebb hálózattal rendelkező forgalmazó által is beteríthető, mint a Coninental.

Azáltal pedig, hogy a törvény megtiltja és súlyos bírságokkal sújtja a polcpénz lehetőségét, újabb, mesterséges előnyhöz juttatta a piac legkisebb szereplőjét, hiszen így a nagyok marketingköltéseivel sem kell törődnie.

Aki ismeri a dörgést

Mostantól tehát a verseny tényleg csak azon fog múlni, hogy ki milyen gyorsan tud reagálni a legapróbb trendekre, melyik forgalmazó kereskedője ér oda hamarabb, ha elfogyott valahol a cigaretta, a vágott dohány vagy a cigarettapapír.

A gyárak komoly hírszerzést folytatnak, gyakorlatilag ipari kémkedést.

– érzékeltette egyik, az iparágat jól ismerő forrásunk, mennyire fontos a szakmában a naprakész információ. Iszonyatos hatalom bitrokába kerül a napi jelentésekkel az NDN Zrt., kérdés, miért van erre szüksége, illetve bízhatnak-e abban a piaci szereplők, hogy valóban bizalmasan kezelik ezeket a napi adatokat.

Havonta egyszer arra járok, fogyott-e valami, és ha nincs, akkor hagyok ott árut. Az a beszállító, aki napra pontosan tudja, hogy éppen nincs áru, simán beelőz bárkit, lehalássza a piacot.

– említette egy másik kereskedő, mi jár mostanában a kereskedők, beszállítók fejében.

Innentől az állam, pontosabban az NDN Zrt-s Gyulai Zsolt olyan adatbázissal rendelkezik, hogy melyik városi, falusi boltban pontosan hány doboz Symphoniája maradt a nap végére.

Rossz az, aki

Kérdés persze, miért ne lennének biztonságban az adatok NDN-nél, hiszen állami szervezetek, intézmények szoktak kezelni üzleti titkokat – gondoljunk csak a Nemzeti Adó- és Vámhivatalra (NAV), amely elég sokat tud a magyar cégekről és magányszemélyekről.

Miért nem elég, ha az adóhivatal tudja, hogy miből, mennyi fogy?

– kérdezgetik forrásaink.

Minden egyes cigarettán regisztrált zárjegy van, jönnek az online pénztárgépek is, vagyis a NAV tökéletes képet tud adni arról, hogyan változnak a dohánypiac számai, hogyan alakul a fogyasztók száma, csökken-e vagy nő a dohányzók száma Magyarországon.

Jelszavaink valának

Az alapvető probléma a bizalom hiánya, mondták forrásaink. Ha az ember végigveszi az elmúlt pár év, a dohányiparban és a Parlamentben lezajlott történéseit, akkor érthető a félelem.

A kormány két dologgal magyarázta a trafiktörvény szükségességét – a fiatalkorúak védelmével és a magyar vállalkozók helyzetbe hozásával – ám mindkét magyarázat elég soványnak bizonyult.

Az előbbit látszólag megoldotta a kormány azzal, hogy a szexboltok intimitásával vetekedő, tejüveggel borított, beláthatatlan kuckókká alakíttatta a trafikokat, ahol viszont, igen gyerekbarát módon jégkrémet is lehet kapni.

Utóbbi ügyben pedig kifejezetten csúnyán átverte a közvéleményt, hiszen – mint azt az Index is megírta – eddig valóban családi vállalkozók uralták a piac kiskereskedelmi részét. A szabályozás után viszont becslések szerint 10-15 ezer ember veszti el munkáját.

Szakszerű és kielégítő

Hasonló érzés fogja el az embert, amikor az NDN Zrt-től érdeklődik, miért szükséges a napi jelentés. Több indokot is felsorolnak, de egyik sem tűnik olyan tevékenységnek, amit eddig ne végzett volna el valamilyen hatóság:

1. "minél kevesebb fiatalkorú dohányozzon"

– de mi köze ennek a napi leltárhoz?

A fiatalkorúak esetleges kiszolgálását a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság ellenőrzi, 38 trafikkal szemben indult már eljárás, az pedig nem szerepel a blokkon, és valószínűleg a trafikos sem jelenti le, hogy hány évesek voltak a vásárlói.

2. "a dohányzók dohánytermékekkel való ellátása szakszerű és kielégítő (...) legyen"

– nehezen érthető, hogy egy elég jól működő piacon miért volna szükség újabb állami beavatkozásra – mármint azok után, hogy az állam megtizedelte a boltok számát, vagyis eddig éppenséggel megnehezítette a vásárlók dolgát.

Egyáltalán nem elképzelhetetlen tehát, hogy a magasztos célok mögött egészen más elképzelés húzódik meg.

Többes szám, első személy

Annál is inkább, mert kormány egyre kevésbé leplezi, hogy vannak kedvenc cégei, akiknek akár úgyis kedvez, hogy erővel versenyelőnyt biztosít számukra. Gondoljunk csak arra, hogy Orbán Viktor miket mondott nemrégiben a Közgép Zrt-ről, amely a kormányváltás óta szinte az összes komoly építőipari beruházást megnyerte.

Fontos az erős nemzeti cégek megteremtése, mint például az OTP, a MOL, a Trigránit, a Közgép.

A jelek szerint ilyen kedvenc nemzeti cégnek számít a Continental Zrt is, amelynek tulajdonosa éppen a trafiktörvény kidolgozásának idején lett a dohánylobbi vezéralakja.

2011-ben váratlanul megszűnt az addig 17 éven át működő  Magyar Dohányipari Szövetség, amely a felsorolt cégeket képviselte, és amelynek tagja volt a Continental is, a 3%-os piaci részesedésnek megfelelő lobbierővel.

A helyére lépő új szevezet azonban már Sánta János elnökletével alakult meg Dohányipari Befektetők Magyarországi Szövetség néven, akkortájt, amikor az elnök a szövetség tagjaira nézve nem igazán előnyös törvényt fogalmazta a saját számítógépén.

Mi lesz itt?

Ezt kérdezi most mindenki. Arra számítanak, hogy a kiskereskedelem piacának újraelosztása után újabb kör következhet, ami már a nagykereskedelmet célozza meg, a trafiktörvény megalkotásában közrejátszó érdekekkel.

Cigit már csak a dohányboltban lehet venni, ahova majd egy központi rendszer szállíthatja csak be az árut. Létezik ez a szisztéma máshol is, de eddig tagadták, hogy ilyesmit terveznének. kategorikusan, de ez a napi jelentés már erre utal.

– jelentette ki egyik forrásunk.

Nem aprópénzről van szó, hiszen, ha a kiskereskedelmi árral számolunk, közel 550 milliárd forintos piacról beszélünk. Ha mindez egy kézen megy át, akkor abból juthat is, maradhat is.