Az MNB augusztus hatodikán minden tartozását kifizette az IMF-nek. A 2009-ben felvett hitelből még 632,25 millió SDR-t, körülbelül 216 milliárd forintot kellett volna kifizetni 2014 júniusáig, de ezt már most törlesztették. Az SDR (Special Drawing Rights, Különleges Lehívási Jogok) az IMF valutája. Azért ez, mert az IMF minden törlesztőrészlet előtt közölheti, hogy milyen valutában kéri azt visszafizetni. Az SDR így gyakorlatilag egy követelés, amit bármilyen pénzre be lehet váltani.

Ma a kormány is kifizette a saját hitelét, 2,2 milliárd eurót törlesztettünk a 2008-ban felvett hitelből. Az előtörlesztést most három valutában kérték. Dollárban, euróban és brit fontban. Ezt nyilván fedezni kell valamilyen másik hitelből (vagy állampapírból, de az ugyanaz), és az Államadósság Kezelő Központ (tényleg röhej, hogy egy szervezet nevében már elírás van) szerint a február eleji dollárkötvény aukcióból és a Prémium Euróalapú Kötvényből ki is tudjuk kifizetni.

És akkor ezt most miért kell kifizetni?

Azért, mert attól még, hogy az IMF-et rendeztük, az állam továbbra is hitelekből él. Ezért azt, amit most kifizettünk, mástól kell kölcsönkérnünk. Ráadásul valószínűleg drágábban. Bár egyébként a jegybank kéthetes kötvényeinek a kamata eléggé lement azóta, hogy felvettük a 2008-as nagy hitelt. Akkor 5-6 százalékot fizettünk a lehívott pénz után, most pedig négy százalék az alapkamat (a jegybank kéthetes kötvényeinek a kamata).

Az MNB 2009-ben a devizatartalékai növelésére vett fel hitelt az IMF-től. Ezt törlesztettük elő augusztus hatodikán. A mostani kifizetéssel elvileg a devizatartalék és a devizában jegyzett adósságunk aránya nem változik (mert devizában fizetjük ki az adósságot).

Hogyan kezdődött az IMF-para?

A kormány most egy másik, állami IMF-hitelt törleszt elő. Ezt 2008-ban, a gazdasági válság kezdete után vette fel a Gyurcsány-kormány. Magyarországnak abban az évben körülbelül hárommilliárd euró lejáró tartozása volt, amiket valamiből meg kellett újítani.

A válság miatt viszont senki nem vett állampapírokat, amivel ezt meg lehetett volna oldani. Ha pedig az állam nem fizet ki akár csak egy darab államkötvényt, akkor gyakorlati államcsődbe kerül. (Az már érdekesebb, hogy az adósságok újratárgyalása is gyakorlati államcsődnek kellene, hogy számítson. Görögország például ezért régóta csődben van.)

Para van, bankpara van

A bankok adóssága viszont ennek többszöröse volt, és a válság miatt a bankközi hitelpiac is befagyott. Komolyan lehetett attól tartani, hogy ha elkezdődik a spekuláció a bankok fizetésképtelenségéről, akkor a befektetők elkezdik tömegesen eladni a magyar állampapírjaikat. Ez akár ahhoz az apokaliptikus vízióhoz is vezethetetett volna, amit Gyurcsány Ferenc adott akkoriban elő, hogy az euró árfolyama 250-260 forint környékéről négyszázra ugrik fel, a magyar állam pedig kapásból csődbe megy.

Október kilencedikén délelőtt az OTP részvényei elkezdtek zuhanni, mert a befektetők a forint bedőlésére számítottak. A részvények 22 százalékot estek, és a Reuters azt írta, hogy emiatt a magyar állam fel fogja vásárolni a bankot. Ezt persze Csányi Sándor rögtön cáfolta. Az OTP pedig az államosítás helyett másnap elkezdte felvásárolni a saját részvényeit.

Az MNB-nek volt 17,4 milliárd eurónyi tartaléka, ami elég szép pénz, de nem biztos, hogy a forint bedőlésénél elég lett volna. Ezért délután felhívták az IMF-et és az Európai Központi Bankot. Viszonylag rövid, de elég pörgős tárgyalások után az IMF október 13-án közölte, hogy segítenek nekünk, elkezdhettünk arról tárgyalni, hogyan.

One night in bankok

Ez - és a kormány csomó más intézkedése - viszont még nem volt elég. A forint és az OTP árfolyama tovább zuhant. A tárgyalásokat végül lerendező Simor, Gyurcsány, Veres és Bajnai négyes az október 23-26-ai hosszú hétvégén tudta befejezni a tárgyalásokat az IMF-fel és az Európai Bizottsággal (a Magyar Narancs akkori cikke és a későbbi hvatalos levelek szerint a Bizottság volt a szigorúbb Magyarországgal szemben).

Utólag visszanézve egyébként kifejezetten vicces, hogy Gyurcsány Ferenc és a magyar kormány a válság elején folyamatosan azt hajtogatták, hogy mi nem vagyunk olyan, mint Izland, sokkal jobbak a mutatóink. Ami egyébként igaz is volt, mert tényleg teljesen más volt a magyar gazdaság szerkezete, mint Izlandé. Csakhogy Izland a nagy esés után mostanra elég szépen összeszedte magát, mi pedig ugyanúgy vergődünk az álló gazdaságunkkal.

Deal

A kormány végül október 27-ére végre megegyezett az IMF-fel. 25,1 milliárd dolláros keretet kaptunk, amit 2010 márciusáig használhattunk fel. A készenlétben álló pénzre 0,25, a lehívottra 5-6 százalék volt az éves kamat. Ezt egyébként össze sem kell hasonlítani az akkori jegybanki kamatokkal, mindenképpen jól jártunk vele. Pont azért, mert akkor egyszerűen nem vettek magyar állampapírt, tehát semmilyen költségért nem tudtuk volna magunkat finanszírozni.

Pont az Európai Bizottság szigora miatt tűnik viszont fölöslegesnek megint azt mutatni, hogy a hitel előtörlesztésével megszabadulunk minden külső szigortól. Az IMF szigorát ugyanis már rég nem érezzük. Matolcsy György MNB-elnökként nemrég levélben kérte az IMF vezetőjét, hogy a budapesti IMF-küldött Irina Ivascsenko mandátumának lejárta után zárják be az IMF itteni irodáját.

Vége

Mivel ezt az irodát mindig a helyi jegybank fizeti, ráadásul nekünk nincsen semmilyen folyó ügyünk a valutaalappal, ők ebbe bele is egyeztek. Persze Magyarország továbbra is az IMF tagja marad és az ajánlásaikat továbbra is megteszik majd. Az Európai Bizottságtól viszont nem szabadulunk meg, nekik az EU operatív szerveként pont az a dolguk, hogy szóvá tegyenek olyan gazdasági döntéseket, amiket szóvá is tesznek.

Az államadósság elleni harccal egyébként nem állunk jól. Sőt, nem állunk sehogy. Hiába volt ez az Orbán-kormány legfontosabb gazdasági célja, nagyjából ugyanott tartunk, ahol a kormányváltáskor tartottunk. Ráadásul úgy, hogy erre költöttük el a magánnyugdíjpénztáraktól lenyúlt háromezer milliárd forintot is. Ha ez az egyszeri tétel nem lenne, még rosszabbul állnánk.

Nem csak Orbán

De az államadósságot magát elég nagy hiba lenne csak az Orbán-kormányra kenni. Abban bőven benne van a Medgyessy- és Gyurcsány-kormány elhibázott gazdaságpolitikája.

A többi közép-európai államhoz képest mi eleve nagyobb adóssággal kezdtük az elmúlt húsz évet. Ehhez jött hozzá, hogy az első száznapos program óta a szocialista kormányok (Bajnai kivételével) olyan ciklikus gazdaságpolitikát folytattak, ami akkor is hitelekből pörgette a gazdaságot, amikor a régióba ömlött a pénz. Lengyelország például pont az ellenkezőjét csinálta ennek, és most sokkal több terük van arra, hogy állami pénzből indítsák be a gazdaságukat.

Itt jön majd egy konklúzió

Az államadósságunk a mostani törlesztéssel csak részben csökkent. Eleve, a felvett IMF-hitel a kormány bankszámláján, az MNB-ben futtatott KESZ-en kötött ki. A nagy részét el se költöttük, hanem megtakarítottuk. 2013 elején majdnem 1500 milliárd forinttal több volt ezen a számlán, mint közvetlenül a hitel felvétele után.

A törlesztés 2,2 százalékkal csökkenti ideiglenesen az adósságunkat. A kormányváltáskor 81,8 százalék volt, 2012 végén pedig a GDP 79,2 százaléka, miután elköltöttünk erre háromezer milliárd forintot a magánnyugdíjpénztári pénzekből. Az ÁKK elnöke szerint az IMF előtörlesztés után a 2012-es szint alatt lehet év végén az adósságunk.

Az ráadásul igaz, hogy ha most kell új hiteleket bevonnunk, akkor az simán fog menni. Annyira alacsonyak Európában az állampapírkamatok, hogy a magyar papírokat is nagyon veszik, mert viszonylag sokat fizetnek. Az viszont kérdés, hogy mennyit vesztünk az előtörlesztésen, és mennyivel fognak többe kerülni az új hitelek, amiket ezek helyett kell felvennünk. Ebbe persze mindenképp bele kell számolni azt is, hogy az EU gazdasági szigorától továbbra sem fogunk megszabadulni.