Lázár berúgta a kincstár ajtaját

  • Lázár János átvette hivatalosan is az EU-s pénzosztás irányítását.
  • Ez nagyon fontos munka, csak itt van állami pénz a kötelező fenntartási munkán kívül.
  • Simicska Lajos köréhez tartozott 2010 óta ez a terület, de nem világos, hogy a váltás mennyire szól a Közgép tulajdonosának gyengüléséről.
  • Nincs jó állapotban a pénzosztó rendszer: Brüsszel lényegében minden pénzt befagyasztott, mindenféle szabálytalanságok miatt.
  • Még idén több mint ezer milliárd forint kiosztását kellene megszervezni.

Augusztus 12-n reggel fél 8-ra állománygyűlésre hívták össze a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 600 dolgozóját. Bemutatkozott nekik Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, aki ezentúl az NFÜ első számú irányítója lesz. Az NFÜ ebben az EU-ciklusban még 1500 milliárd forintot oszthat szét, de 500 milliárdra még pályázat sincs kiírva. Jövő januártól 2020-ig további 6000 milliárd forintot kell elosztani.

Különösen annak tekintetében óriási pénz ez, hogy mennyire kell spórolnia a magyar államnak. Állami beruházások – és így nagy megrendelések – évek óta nincsenek EU-s pénz nélkül. Az Európai Bizottság szerint 2009 óta az állami építkezések 97%-a EU-s finanszírozásból megy.

Egyáltalán nem jön most pénz az EU-tól!!4!

Éppen ezért aggasztó, hogy a 15 EU-s programból 13-t Brüsszel befagyasztott mostanra. Az egyik megmaradt futó program az NFÜ technikai költségeit fedezi.

Először a 444 írta meg, hogy a legnagyobb programok (KÖZOP, KEOP) már 2012 ősze óta kiszáradtak, és azóta újabb és újabb szabálytalanságokra hivatkozva állította le a további programok kifizetését is az Európai Bizottság. Két program él ma: a GOP, ami jórészt már kiürült, és a vállalkozások közvetlen segítésére hivatott; illetve az a technikai program, amiből a pénzosztó bürokrácia magyarországi ága működik. Ez édeskevés.

Az alkudozás már több mint fél éve folyik, Lázár János is beszállt már tavasszal, legalább havonta jár ki Johannes Hahnhoz, az illetékes osztrák biztoshoz, hogy elintézze az újraindítást.

Az alkuban a magyar pozíció legutóbbi cikkünk óta nem változott, csak a lehetséges büntetés mértéke lett nagyobb azáltal, hogy most már lényegében az összes operatív program áll. Továbbra sem akar Magyarország bíróságra menni, mert ugyan Lázár magabiztos abban, hogy a befagyasztások mögött számos nevetséges (és valójában politikai) indok is van, az ítéletig évekre elzáródna az uniós pénzcsap. A pert úgy kerülné el Magyarország, hogy elismeri a hibákat, és vállal valamilyen átalánybüntetést.

Az EU által kifogásolt projektek értékének minimum 2 százaléka lehet ez a büntetés, de a bizottság jóval feljebb is mehet. Romániának például 25 százalékos büntetés fejében nyitották meg befagyasztott támogatásait tavaly decemberben.

Május végi cikkünk idején a kormány kb. 20 milliárd forintra akarta kihozni a büntetést. Hétfőn Lázár már azt mondta, jó ha 50-100 milliárdból megússzuk.

(Ezt a pénzt nem befizetni kell, hanem ennyivel kevesebbet lehet lehívni majd.)

Lázár szeptember 15-ig akar megalkudni Brüsszellel, kinevezett egy főtárgyalót (Simó Balázst), és gyorsan új magyar törvényeket ígért, ami megnyugtathatja Brüsszelt.

Lázár olyan példát hozott a brüsszeli kifogások között, mint a magyar mérnökkamarai tagság követelése útépítéseknél, ami Brüsszel szerint sérti a versenyjogot. Ezt komolytalan kifogásnak nevezte ahhoz képest, hogy mekkora pénzekről van szó, és régen lezárt, egyszer már elfogadott projekteket is érinti a brüsszeli szigor. Ez igaz, azonban ennél komolyabb ügyekbe is belekötött információink szerint Brüsszel: például a közbeszerzésekkel is több baj volt, ami konkrétan korrupciót jelez.

Ha lesz pénz megint, ez nagyon fontos állás lesz

Az EU-s pénzek költése többszörösen is stratégiai ügy. Friss pénz nincs máshol a magyar állami szférában. A választókat lenyűgöző dolgokat építeni csak innen lehet. Vállalkozásoknak állami munkát adni csak innen lehet. Az összes többi kormányzati ág az intézményrendszere fenntartásáért küzd, vagy egyenesen megszorít. Az EU-s pénzek kezelője tehát kulcspozícióban van.

Aki az EU-s pénzek irányát felügyeli, annál van a legszabadabban költhető kassza kulcsa a magyar politikában.

2 kikötés

Lázár hétfő reggel azt ígérte az NFÜ munkatársainak, hogy nem lesz nagy létszámleépítés. És tulajdonképpen mindenki maradhat, aki képes lesz két feltételnek eleget tenni:

  1. Ne Brüsszel érdekeit képviseljék Budapesten, hanem a magyar érdekeket Brüsszelben.
  2. Az öncél helyett a közcélra figyeljenek.

Ezekre mindjárt visszatérek még.

Darabokra szedi az NFÜ-t

Lázár egyik küldetése most, hogy szervezetet szétszedje: a pályázatokat kezelő irányító hatóságokat szétdobja a minisztériumok között. A viták eldöntését, és a megfelelő irányvonalat pedig saját hivatalában, a Miniszterelnökségben kezeli majd.

A 2007-es EU-költségvetési ciklusra pont azért hozták létre az NFÜ-t, mert 2004-2006 között a minisztériumok nem bírtak a feladattal. Az apparátus nem értett hozzá, a tárcák érdekei és vezetőik személyes elkötelezettségei gúzsba kötötték a rendszert, nagy terveket nem lehetett így átvinni. Drága volt és kis hatékonyságú a szétszedett rendszer, tehát inkább centralizáltak. Éppen ezért akik látták, hogy ment a pénzosztás Medgyessy Péter kormányzása alatt, óvva intették ettől a húzástól a mostani kormányt.

Csakhogy most valójában vegyes rendszer látszik kialakulni. A minisztériumok pórázát egyrészt szorosan tartja majd a Miniszterelnökség. Lázár például olyan szabályt akar, hogy ha egy minisztérium nem képes kiszórni a pályázati pénzeket, akkor a következő évben a beragadt összeggel csökkentik költségvetési támogatását.

A rendszer azért is vegyes lesz, mert ha tényleg nem rugdossák ki az NFÜ mostani állományát, akkor nem az egyes minisztériumoknak kell megoldaniuk a pályázatok felügyeletét, hanem a központ bürokratáinál marad a munka, csak a főnökük lesz más - és sokkal több is.

És legyőzzük a brüsszeli bürokráciát

Lázár két feltétele közül az első az ügyfélbarát szemléletről, és így szerintem elsősorban kifele szól. Amióta vannak EU-s pénzek, azóta megy a panasz, hogy túl bürokratikus a rendszer, túl nehézkes a hivatal. Eddig minden ezzel foglalkozó politikus azzal nyitott, hogy egyszerűsít ezeken a terheken: erről beszélt Bajnai Gordon 2006 júliusában az Indexnek, erről beszélt Cséfalvay Zoltán 2010 júliusában a Figyelőnek, és a 4/2011-es kormányrendelet kihirdetésekor is beszélt az egész kormány, örömmel megállapítva, hogy már meg is oldották a problémát. Ezzel együtt pályázni még mindig nehéz, ám ennek egy része adottság, ilyenre találták ki Brüsszelben.

Azonban nem kezdhet úgy magyar fejlesztéspolitikus, hogy ne azt mondja, hogy holnaptól minden egyszerűbb lesz. Ez olyan fura lenne, mintha egy focicsapat új edzője nem azzal kezdené, hogy a nemzetközi szereplés kiharcolása a cél hosszú távon.

A félelem mint a bürokrácia táptalaja

Viszont NFÜ-s dolgozók szerint tényleg volt időszak, amikor inkább a hibákat keresték a pályázatokban. Egyszerűen attól féltek, hogy ha baj lesz, akkor ők lesznek a felelősök, ha Brüsszel befagyaszt, és senki sem akarta elvinni a balhét, maradt tehát az óvatoskodás. Így indult az NFÜ 2006-ban.

A 2010-es kormányváltás után új típusú félelem bénította a rendszert: lassú átalakítás és belső átszervezés kezdődött, senki sem tudta mennyire biztos a széke, nagy volt a fluktuáció, a felelősséget igyekeztek a munkatársak eltolni maguktól, a legkisebb vitatott ügyekben is. Az új politikai elittel érkezők sokszor máshogy értelmezték a kiírásokat, mint elődjeik, és pályázatok sora akadt így meg.

És volt egy harmadik szempont, amire leginkább pályázatírók panaszkodtak az elmúlt években: a mostanihoz hasonló brüsszeli befagyasztások korábban is voltak. Volt, hogy egyszerűen nem volt pénz a pályázatok kifizetésére, és bürokratikus problémákkal húzta az időt az ügynökség. Visszavont pályázatokat, késve írta ki őket, késve jött az elbírálás, új dokumentumokat kértek be, stb.

Az ilyen befagyasztásokról eddig se az NFÜ, se a mindenkori magyar kormányok, se az Európai Bizottság nem beszélt magától soha. Volt rá oka mindegyik oldalnak, erről már május elején írtam.

Azzal, hogy Lázár János most kiállt, és a mikrofonba bemondta, hogy 15 programból 13 áll, egy teljesen új módon áll hozzá az ügyhöz. Ilyen beismerés eddig itthon sosem volt.

Öncél és Közgép

A Lázár által említett öncél – közcél szétválasztás a második feltételében arra utal, hogy korrupt lehetett a szervezet. Megkérdeztem Lázárt, hogy 2010 óta is volt-e szerinte az NFÜ-nél korrupció, van-e vizsgálat ezzel kapcsolatban, vannak-e konkrét ismeretei. Általánosságban válaszolt, hogy „ahol 8200 milliárdot használnak, ott a befolyásolási kísérlet mindig nyitva van, és a kérdés az, hogy ezt milyen erővel próbálják visszaszorítani”.

Később egy másik kérdésre válaszolva azt mondta, hogy az ÁSZ-tól is mély vizsgálatot kért, és az Alkotmányvédelmi Hivatal segítségét is kéri az esetleges korrupció kiszűrésére.

A történet itt azért érdekes, mert az NFÜ munkáját ismerők körében közhely, hogy az ügynökség munkájára eddig komoly befolyása volt Simicska Lajoséknak.

A Közgép nyerte például az összes építőipari NFÜ-s pályázat 17 százalékát tavaly májusig, vasútépítéstől az árvízvédelemig sok fontos pályázatban volt benne a cég. A legutóbbi (2012 május) nagy összesítés óta is igen sok pályázaton nyertek.

Az NFÜ-t májusig vezető Petykó Zoltánt mindenki Simicska emberének tekintette a politikában, és a pályázatírói oldalon is, akárkivel is beszéltem erről az elmúlt két és fél évben. (Petykó Zoltán egy időben a Közgép felügyelőbizottságának elnöke volt.) Amióta Németh Lászlóné vezeti a fejlesztési minisztériumot, azóta ezt a tárcát is Simicska-érdekeltségnek szokás tartani, és az NFÜ felügyeletét eddig Némethné tárcája látta el. Most Lázár ezt is átvette, ahogy Petykó helyét is.

Lázár arról korábban beszélt a 444-nek, hogy Petykó távozását maga is szorgalmazta. Ugyanakkor Lázár azt is mindig hangsúlyozta, hogy az NFÜ körüli változásokat Orbán Viktor kezdeményezte, és a miniszterelnök valójában magához vonta a felügyeletet azzal, hogy a Miniszterelnökség lett az EU-s pénzek legfőbb őrzője.

Már ez év elején, az NFÜ szétszedésének tervezgetésekor arról pletykáltak az ügyet követők, hogy az egész mögött az van, hogy Simicskáékat háttérbe tolják. Mert túl erős lett? Mert túl sok támadási felületet ad? Mert az emberei nem elég hatékonyan vezetik az NFÜ-t? Mert más, szintén Fideszhez közel álló nagyvállalkozók elégedetlenek, hogy nekik csak morzsák jutnak? Mindez együtt?

Erős indokkal megerősített választ nekem még senki sem adott. Ugyanakkor azt mostanában is elmondták, hogy a nagy változás nem jelenti a Közgép és tulajdonosaik kegyvesztését. Inkább csak a kizárólagos befolyás korlátozását, illetve azt, hogy a politikai vezetés részéről felmerült az igény, hogy a pénzosztás hozzájuk is kötődjön. Jobban lássa a politika a folyamatokat, tehessen szívességet, oszthasson és uralkodhasson.

Van, aki szerint Lázár egyébként is szereti, ha nem kizárólagos a kedvezményezettek köre különböző ügyekben. „Ő tudja, hogy nem lesz örökké kétharmad, és lesz, amikor kompromisszumokat kell kötni, akár a túloldallal is. Erre is készül, hogy addigra megjegyezzék, hogy vele lehet tárgyalni” - vélekedett egy fideszes pletykákat jól ismerő ember.

Van min javítani

Ugyanakkor az is igaz, hogy az NFÜ nem bírta kiszórni az összes támogatási pénzt, 500 milliárdra még pályázatot sem írtak ki, és még legalább ugyanennyi pénz beragadása van veszélyben az elakadt pályázatoknál. Márpedig politikai értelemben rosszul hangzik, hogy lett volna pénz, csak nem sikerült elkölteni. Ezt még akkor is nehéz a választóknak elmagyarázni, ha egyébként minden tagállamban maradni szokott lehívatlan forrás, és néhány régióbeli országban (Románia, Bulgária, Csehország például) ez kifejezetten komoly nagyságrend lesz a most záruló ciklusban.

Petykó lemondása óta az NFÜ több korábbi felső- és középvezetőjét megkeresték, visszajönnének-e. Ők ezt úgy értelmezték, hogy tényleg nagy a baj, és a politikai hűségnél már jobban számít a hatékonyság.

Ebbe a vonalba nagyjából illik, hogy az NFÜ fejlesztési elnök-helyettesének Dányi Gábort nevezte ki Lázár, ő lesz a legfontosabb általános vezető mostantól. Dányi pedig már a Medgyessy-kormány óta EU-s pénzekkel foglalkozik, ugyanakkor Fellegi Tamás minisztersége idején helyettes államtitkár volt az NFM-ben. Karrierjét ezen a vonalon még 2001-ben a gazdasági minisztériumban, Matolcsy Györgynél kezdte. Dányi a Medgyessy-, Gyurcsány-, Bajnai- és mindkét Orbán-kormány fejlesztéspolitikai irányításában is benne volt, vagyis nem kifejezetten látszik politikai komisszárnak, és nem is tűnik úgy, hogy valakinek a kegyeltje lenne.