A fesztiválos különkiadás után visszatér rendes menetébe a 444 zenei kísérlete, amiben zenészeket kérünk meg mindig arra, hogy fáradt-nehézkes-másnapos hétvégi reggelekre ajánlják kedvenc, ilyenkor hallgatott zenéiket segítségképpen.

Most Fülöp Petit, a Fancy Dress Party énekes-mindenesét kértük meg a válogatásra. A hol egyszemélyes projektként, hol rendes zenekarként működő FDP-ben tényleg minden benne van, amiért egyszer világhírűek lehetnének, meg az is, amiért nyilván nem lesznek majd. A sickpop nevű fura halmazba sorolt banda koncertjein egyszerűen csak a legjobb nyers gitárszámokat keverte a tökéletes színpadi jelenléttel, a zenekar eddigi egyetlen lemezét Peti még egyedül vette fel, ez Bandcampen hallgatható, de meg lehet találni az FDP-t Facebook-on is.  

A mix maga is pont ilyen lett, kacskaringós tévelygés Flaming Lips-ből indulva Ellioth Smith öleléséig, végighallgatása szuper eszköz a feléledésre.

Ráadásul most nem csak rövid leírásokat kaptunk a számokhoz, hanem konkrét levelet is, benne műhelytitkokkal, emlékekkel és megfogadandó tanácsokkal:

Sziasztok 444 olvasók, Fülöp Peti vagyok és előre szólok, hogy nem szoktam másnapos lenni. Soha. Pedig Isten a tanúm rá, hogy mindent megteszek érte. Sokszor úgy feküdtem le, hogy most aztán tényleg kihúztam a gyufát, de semmi. Bence aranyos volt és elmagyarázta, hogy valami olyasmit képzeljek el, hogy „hétvége délelőtt van, kurva fáradt vagyok és nincs kedvem semmihez, mert keveset aludtam és ilyenkor zenét hallgatok.”

Kicsit rejtélyes nekem, hogy miért akarna bárki is ilyen körülmények között zenét hallgatni, de biztos van olyan, akinek vasárnap is dolgoznia kell, és munkába én is mindig zenét hallgatva megyek. Meg úgy általában mindenhova. Lényeg, hogy én most is tűrhető állapotban vagyok, amikor ti ezt olvassátok, de maximális az együttérzés. Toljatok valami fájdalomcsillapítót, sok vizet és narancslevet, meg valami zsíros kaját. Én addig mesélek.

• Flaming Lips - Race for the Prize

Ideálisan minden napnak ezzel a gyönyörűen hajlítgatott szimfonikus zenekarral kellene kezdődnie. A kiválasztottak Chariots of Fire-je, az első közös éjszaka utáni kötelező betétdal.

• Tripping Daisy - Piranha

Amikor a fáradtságtól már annyira nem érdekel semmi, hogy a tömeg felett lebegve mosolyogsz.

• Best Friends - Grow Old

Az a jó a Szent Korona utcában, hogy éjfélkor már tényleg senki nem jár rajta és még a keresztutcák is teljesen üresek. Ilyenkor kell elmenni a végéig valami teljesen ismeretlen esti busszal és gördeszkával leszáguldani, miközben ezt hallgatod. Természetesen olyan élethelyzetekben is kilő az űrig, amikben nem kell az életedet kockáztatni ilyen végtelenül ostoba és menő módon.

• A Tribe Called Quest - Award Tour

Amikor kóválygó fejjel még pont eléred a buszt és ez szól a füledben, hirtelen nem egy izzadt szerencsétlen leszel, aki majdnem kileheli a lelkét, amíg mindenki más már törzsvendégként méreget téged. Nem. Hirtelen te leszel a busz királya, és New York is a lábaid előtt hever.

• Modest Mouse - 3rd Planet

Azt hiszem most a legalkalmatlanabb megfejteni a világot, de ha majd elmúlik a fejfájás és már a lemenő nap mellett kortyolod a limonádét, hallgasd meg a dalt, és olvasd közben a szövegét, mert Isaac Brocknál szebben eddig kevesen tudták megénekelni, hogyan ér össze minden mindennel. Semmi szentimentális goa szarság, ez komolyan A TUTI.

• Beck - Fuckin with my head (Mountain dew rock)

Mivel a város szélén lakom, sok erdő, mező és patak van a környéken, és lehet kirándulni. Kora délután telepakolsz egy táskát két kiflivel, meg üdítővel aztán irány a mező. A patakokat meg sokszor kis hidak ívelik át, amik alá nyugodtan be lehet mászni és üldögélni. Egyszer éjszaka egy Tescotól megkaptuk a kidobásra szánt péksüteményeket, majd egy ilyen híd alatt tobzódtunk, mint a római gazdagok.

• Mac DeMarco - Ode to Viceroy

A reggeli cigizésnek már annyian és annyiféleképpen szerelmet vallottak, de itt van egy kiemelkedő példa. Amikor Pesten játszottak, mi lehettünk az egyik előzenekar, és koncert után megvitattuk Mac-kel, hogy milyen nehéz és csodálatos egyszerre frontális foghíjjal rendelkezni. Az Indexben mindig ezt hallgattam, ha nem restelltem lemaradni egy grandiózus SzabóZ vs. Sixx puffogáspárbajról, vagy arról, a Totalcarosok hogyan lövik ki egymás szemét játékfegyverekkel. Csodálatos emlékek.

• Butthole Surfers - I Saw An X Ray Of A Girl Passing Gas

S. haverommal, K. haverom és barátnője, A. lakásán voltunk és teljes kábulatban azon viccelődtünk az erkélyen, hogy meg kellene enni K.-t. Ekkor szóltak, hogy mostmár ideje lenne aludni, úgyhogy S.-sel bementünk, és miközben feküdtünk a földön, mint a döglött lovak, S. megmutatta ezt a számot az MP3-lejátszóján. Egyszerűen a legtökéletesebb dolog volt, amit valaha hallottam.

• Dinosaur Jr - Freak Scene

Olyan tíz-tizenegy éves korától folyamatosan egyre későbbre tolódik, mikor mulat az ember. Tizenegy éves koromban 13.00-kor kezdtük, és 19.00-ig gördeszkáztunk, zenét hallgattunk kazettás diktafonról, bemásztunk elhagyott szovjet épületekbe, beszöktünk a mátyásföldi focipályára vízért, majd vashulladékot vittünk a MÉH-be és abból vettünk csipszet.

• Love Battery - Cute One

Az első zenekarom, amiben dobos is(!!) volt, a mátyásföldi református gyülekezeti ház pincéjében próbált nyáron. Olyan emlékeim vannak, hogy nem volt mikrofon, ezért üvöltözni kellett, meg hogy próba után néha ittunk Kőbányait. Egyszer túl sok Kőbányait ittam, majd hazafelé biciklizve egy erősítővel a kezemben, úgy elestem, hogy eltörtem a bátyám váltóját. Titkon még mindig haragszik.

• Sublime - Santeria

Egy évvel később már a műanyagpalackos borokkal kacérkodva járkáltunk ki Árpádföldre, mindenféle utcák gyümölcsfáiról ebédelni. Ekkoriban akartunk csinálni egy zenekart István haverommal és egy lány testvérpárral. Meghalt a macskájuk, úgyhogy ez soha nem jött össze.

• Suhancos - Bájoló

Tavaly éppen az MLTC focipályán vitatkoztunk a szélerőművekről. Amikor éjfél körül kezdett nagyon fárasztó lenni a dolog, mindenki elindult haza. Elkezdett zuhogni az eső, de tudtam fogni valamilyen rejtélyes esti buszt, ami elvitt az Egyenes utcai lakótelepig, ahol óvodás koromban laktam. Itt bemenekültem egy telefonfülkébe és pont ez a dal szólt.

Lényeg a lényeg, fel a fejjel, nyár van, süt a nap (1 hete sütött, amikor ezt írtam). Össze kell csak kaparni magunkat és kimenni a szabadba csapatni, ahogy azt már évek óta csináljuk. Minden évben más, és minden évben másképp jó. Én most elmegyek és iszom valamit.

Ez már a tizenötödik alkalom volt, hogy másoktól kértünk tanácsokat hasonló délelőttök áthallgatásához, a korábbi alkalmakat itt idézeti fel.