Ha Szent István vagy Szent László törvényei mindegyike érvényes lenne ma, akkor bizony sokan kéz nélkül járnának ebben az országban. Tudjuk, hogy mindig veszélyes egy már lezárt életművet aktualizálni, hiszen emlékszünk arra, amikor egyes politikusok még azt a gondolatkísérletet is megkockáztatták, hogy ha Szent István ma élne, akkor a régiósítás híve lenne és régiókat hozna létre.

Szent István óta a magyar nemzet nem kizárólag kultúrnemzet, amit a közös nyelv, a közös kultúra és a történelmi sorsközösség tart össze, hanem egyúttal közjogi nemzet is, és ez a közjogi abroncs volt az, ami évszázadokon keresztül, a történelem viharaiban is megtartotta a nemzetet. Büszkék vagyunk Szent István királyunkra és arra, hogy hazánkat a keresztény Európa részévé tette.

Európa és Magyarország kapcsolata nem most kezdődött, ezeréves hagyománya van ennek a kapcsolatnak. Emlékműveket, követ, az ércet le lehet rombolni, de a nemzetet több mint ezer éven át is megtartó Szent István-i szándék és erő, mint a kereszténységnek és a magyarságnak a mai európai értelemben is közösséget formáló ereje az ércnél és a kőnél is maradandóbb.

Végezetül e falak között hadd búcsúzzak Szent István egyik intelmével: "Senkit se hajts szolgaságba, senkit se nevezz szolgának; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség."

És most következzék az ünnep fénypontja, a TŰZIJÁTÉK!!4!