Szörényi maga inspirálta Alföldit

Szörényi Levente Kolozsváron beszélt egy közönségtalálkozón az új István, a király rendezésről, amelyet Alföldi Róbert állított színpadra.

Szörényi még korainak érezte, hogy eldöntse tetszik-e neki az előadás, de a koncepcióval nemhogy baja nincs, de egyenesen ő inspirálta azt. Nagyon dühös az interneten durván kifakadókra, szerinte többségük nem is látta a darabot.

MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely

A darab utolsó számát ("Felkelt a napunk, István a mi urunk") az Alföldi-változatban térdelő, magukat megadó emberek énelkik, akikre István német katonái fegyvert fognak. Szörényi ezt mondta erről: "Ez valójában egy gúnydal, ki van csavarva. Úgy írtam, hogy a lelki szemeim előtt lebegett a pillanat, amikor piros nyakkendőben masírozunk a Hősök terén és integetünk Rákosi pajtásnak. Kicsit idegesített, hogy ezt nem vették észre." Alföldi észrevette.

Szörényinek a zenével volt csak baja: "A darab eredetileg megálmodott háttértörténete ugyanolyan kegyetlen, mint amilyet Alföldi megrendezett. Neki a próza volt a fontos, tehát gyakorlatilag beáldozta a zenei világot az ő próza felől megközelített koncepciójába, ugyanakkor a zenekar bizonyos részeket dupla tempóban játszik, érthetetlenül, de én tudom, hogy az illető énekesnek nincs elég levegője, hogy eljusson a végéig, erre ezért van szükség. Ezen lehetett volna javítani, de mivel nem kerültünk a tűz közelébe, már csak a végeredményt konstatáltuk. Ezt sajnálom."

A zeneszerző szerint Alföldi "Nem körültekintően gondolta végig, ki milyen énekesi képességekkel rendelkezik".

A sok felháborodott kritikáról ezt mondta: "A mű a rendezési elképzelés miatt túlontúl is a fókuszba került, egyfajta hisztéria van körülötte. Ezen nem azt értem, hogy nem szeretik, hanem valamiféle szennyhullám tör elő az emberekből, ez abszolút tetten érhető az interneten. Nem is látták, de ömlik a szenny. Mindenki buzi és szabadkőműves, én is az vagyok. Van aki azt írja, Alföldi a pénzért csinálta, más szerint a sikerért. És az bűn, a siker?"

Bayer Zsolt közben nyílt levélben zsörtölődik, ilyeneket küldött Szörényinek:

Én szégyellem magam, míg mindezt sorolom. Pedig nem nekem kéne, Levente. Nektek kell szégyellnetek magatokat, mélységesen. (MTI)