Kedden döntött úgy a Fővárosi Közgyűlés, hogy visszavonja a határozatot, és nem lesz a II. kerületben közterület elnevezve Tormay Cécile írónőről.

Tarlós István főpolgármester a vita során közölte, hogy megkapták az MTA állásfoglalását, és ennek megfelelően nem tehettek mást, mint elfogadták az MSZP módosító javaslatát, és visszavonták a korábbi határozatot.

Az akadémiai állásfoglalást Tarlós nem ismertette a közgyűlés ülésén, de az ma megjelent a Mandineren. A dokumentum alapján az MTA szakértői fogták magukat, és összeszedtek mindent, amit eddig is lehetett tudni Tormay munkásságáról.

Például, hogy

• Mind írói, mind közéleti tevékenységének vezérelve volt ugyanakkor a fajvédelem és a faji kategóriákban való gondolkodás. Népszerűsége és tekintélye révén hatékony képviselője és terjesztője volt annak a katasztrofális következményekhez vezető szemléletnek, amely a történelmet és a politikát „fajok” létharcaként próbálta értelmezni.
• Büszkén vallotta magát antiszemitának és fasisztának, e nézeteit sohasem vonta vissza. Az általa alapított és vezetett nőszervezet (MANSZ) támogatta a numerus clausus bevezetését. Mindezek alapján nem vitatható, hogy ideológusként és propagátorként szerepet játszott a későbbi önkényuralmi rendszer szellemi hátterének és társadalmi beágyazottságának kiépítésében.

És mivel Tormay 1937-ben meghalt, önkényuralmi rendszer működtetésében nem vett részt, ezért jogilag akár még megoldható is lenne, hogy utcát nevezzenek el róla. De az MTA állásfoglalása szerint míg az helyes, hogy Tormay művei korlátozás nélkül hozzáférhetőek,

közterület elnevezésének igénye ennek fényében aránytalan mértékű igényt jelent

Az állásfoglalás utolsó bekezdését pedig egy az egyben idézzük:

Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja kérésre szívesen összeállítja a fővárosi önkormányzat számára azon magyar írók listáját, akik Tormay Cécile-nél jelentősebb irodalmi életművet hagytak hátra, és nincs róluk Budapesten közterület elnevezve, noha tevékenységükkel közvetetten sem járultak hozzá embertársaik – köztük írótársaik – hátrányos megkülönböztetéséhez, meghurcolásához vagy erőszakos halálához, sőt számos esetben ennek megakadályozásán dolgoztak. Csak példaként említjük az üldözötteket bújtató Ottlik Gézát és Nemes Nagy Ágnest, illetve – külön hangsúllyal – az épp száz éve született és az irodalmi Nobel-díjra ugyancsak fölterjesztett Weöres Sándort.

Az utcaelnevezés ötlete még nyáron vetett nagyobb hullámokat, mint végül kiderült, Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott javasolta Tarlós Istvánnak, hogy nevezzenek el közteret Tormayról.

Kerényi akkor arról beszélt, hogy nem ő nem fedezte fel Tormay műveiben az antiszemitizmus nyomait, a politikai és a művészi tevékenységet pedig el kell választani egymástól.

Tormay Cécileről amúgy még mindig az a legjobb történet, hogy miért kapott egy péniszével játszó majomfigurát ajándékba.