____simple_html_dom__voku__html_wrapper____>

Lázár János megígérte, hogy az év végére nem lesznek lakossági devizahitelek az országban. Nemrég Rogán Antal pedig azt mondta, hogy a devizahitelek kivezetésének árát a bankoknak kell megfizetni, de citálhatnánk sok további hasonló ígéretet az elmúlt két évből. De miért is ilyen fontos a devizaalapú lakáshitel?

Nem azért, mert a lakosság döntő tömege devizaalapú lakáshitellel rendelkezne. A KSH legutóbbi vonatkozó számai 2011-esek, és azt mutatják, hogy valamilyen hitele 1,7 millió háztartásnak volt. Ebből mintegy 300 ezer devizaalapú lakáshitellel rendelkezett. Azóta frissebb pontos adatok nincsenek, de nincs okunk feltételezni, hogy bármelyik szám drámaian megváltozott volna.

Az alábbi ábrából pedig az derül ki, hogy arról sincs szó, hogy a lakáscélú devizahitelesek lényegesen nagyobb bajban lennének, mint a többi adós.

A kormány más miatt fókuszál ennyire a devizahitelesekre. Mindaddig, amíg több százezer ilyen, nagy összegű devizahitellel eladósodott háztartás van az országban, a forint esetleges gyengülése azonnali választói kataklizmával fenyeget.

Korábban sem Matolcsy György, sem Orbán Viktor nem rejtette véka alá, hogy szíve szerint gyengítené a forintot. A hivatalos indoklás szerint az export előmozdítása céljából, de a magyar export soha nem reagált különösebben pozitívan a leértékelésre.

Sokkal valószínűbb, hogy a valódi kormányzati motiváció a forintalapú államadósság elinflálása lenne.

Ez az aspiráció önmagában nem vállalhatatlan: egy ilyen gazdaságpolitikai stratégia kétségkívül veszélyes, de adott esetben akár célra vezető is lehetne. Sajnos azonban a kormány az elmúlt három évben azt demonstrálta, hogy a körültekintést és finomhangolást igénylő intézkedések végrehajtására egyszerűen képtelen.

Félő, hogy a a devizahitelek rendezése kapcsán megint túl erőszakos és túl kapzsi lesz és így mindent a bankokkal akar majd megfizettetni. Akkor pedig ismét többet veszít majd az ország a réven, mint amennyit nyer a vámon.