Tényleg terjed a magyar gazdasági csoda - a lengyelek is államosították a magánnyugdíjpénztári pénzeket

A szokatlan gazdasági döntések után Matolcsy György, korábbi nemzetgazdasági miniszter és Orbán Viktor is nagyon szerette azt mondani, hogy a külföld is kezdi követni a magyar gazdasági csodát. Persze ezt eddig senki nem vette komolyan. Eddig.

Lengyelország viszont szerdán meglépte azt, ami nálunk a kormány egyik vitatott döntése volt: államosították a magánnyugdíjpénztári befizetéseket. A helyzetben természetesen sok hasonlóság és sok különbség is van.

A hasonlóságok:.

  • A rendszer államosítását reformként hirdették.
  • A lengyelek is eléggé el vannak adósodva.
  • És alkotmányos korlátok is akadályozzák, hogy tovább adósodjanak.
  • De a lengyelek se tudnak mást csinálni a gazdasággal, mint hitelből pörgetni.
  • Ezért hiába volt az egész, hamarosan újabb trükkök kellenek majd.

A különbségek:

  • Csak pénzek felét, az állampapírokat vonják el.
  • A lengyeleknél nem volt valós pénzmozgás, nálunk viszont igen.
  • A lengyel adósság sokkal kisebb a magyarnál.
  • És a gazdasági növekedés is magasabb.
  • A lengyel államosításnak lehet valami haszna is, bár csak időlegesen.
  • Itt ugyanis nyolc százalékkal csökken tőle a GDP-arányos államadósság.


A trükk az, hogy itt valódi pénzmozgás nincs is, mert a kormány csak a nyugdíjpénztárak állampapírjait veszi el. Ez pedig azt jelenti, hogy nem kap semmi pénzt, de nem is kell a kibocsátott papírok után kifizetnie semmit. Így gyakorlatilag pénzmozgás nélkül sikerült lenulláznia egy csomó adósságot.

Donald Tusk lengyel miniszterelnök ugyanarra hivatkozott, mint nálunk Selmeczi Gabriella. A magánnyugdíjpénztárak rosszul és drágán működnek, és a pénz sokkal nagyobb biztonságban van a kormánynál. A kormánynak pedig valóban olcsóbb így, mert nem kell saját magának kamatot fizetnie a papírok után.

matolcs

Ezzel csak az a baj, hogy az egész egy trükk. Nincs mögötte valódi pénz, és nincs mögötte valódi adósságcsökkentés sem. A lengyelek költekezését korlátozza a két alkotmányos adósságplafon. Ezt valahogy ki kellett kerülni, ezért húztak egy okosat a könyvelők és lenulláztak egy csomó adósságot. Csakhogy, ha ugyanígy költekezik majd Lengyelország, akkor nemsokára megint kell majd valami trükk, és ha továbbra sincs rendes strukturális átalakítás, vagy nagyobb gazdasági növekedés, akkor el fognak fogyni a trükkök.

Ezzel leginkább az a baj, hogy az adósság nem szűnik meg, csak kitolódik. Mert igaz, hogy most nem kell kifizetni a papírokat a pénztáraknak, de a nyugdíjakat majd oda kell adni valamiből. Ez Magyarországon is így volt. Lehet, hogy az államosítással hirtelen szerzett egy csomó pénzt a kormány, de később ki kell majd fizetnie a nyugdíjakat. Azokat is, amiket egyébként a magánpénztáraknak kellett volna kifizetnie.

Magyarországon 2010 novemberében jelentette be Matolcsy György, hogy megszüntetik a magánnyugdíjpénztári rendszert. Aki addig tagja volt egy pénztárnak, az átvihette a pénzét az állami számlára, vagy továbbra is tag maradhatott, de akkor nem járt neki az állami nyugdíj. Ez pedig a nyugdíjnak sokkal nagyobb része, mint ami a magánpénztáraktól jön.

Összese durván háromezer milliárd forintot vett így el az állam. 2011-ben pont ezért elég nagy többlettel zárt a költségvetés. De gyakorlatilag semmi hosszútávú haszna nem volt az egésznek, mert az államadósság nem csökkent, még mindig nagyobb, mint a kormányváltáskor. A pénz felét, ezerötszáz milliárd forintot adósságcsökkentésre költöttek. Ennek annyi haszna volt, hogy négytized százalékponttal csökkent az államadósság.