Abból csak jó dolgok lehetnek, amikor egy újságíró megkap egy jó témát. A Szoljon most olyan időutazós szalonrasszista cikket írt egy vegyesházasságból, hogy ha gomba lennék, megemelném a kalapom. Olvassák el önök is Sarah Samson Mwakalange és Csermák Zoltán házasságának történetét. Elképesztő írás:

"A szülők meg sem lepődtek fiuk választottján, Zoli ugyanis évekig hangoztatta, mennyire tetszenek neki a fekete bőrű nők."

 

"Azon viszont megdöbbentünk, amikor kiderült, az esküvőt Tanzániában szeretnék tartani. Elővettem egy Afrika-térképet, hogy megnézzem, hol is van pontosan ez az ország. Sejthetik, mennyit beszélünk az ő nyelvükön! – mondja az édesapa, Ferenc."

 

"Vettünk hát egy fordítógépet, egy fehér lábaskészletet a nászasszonynak, majd felültünk a Londonba tartó repülőre, hogy onnan a gyerekekkel együtt utazzunk Tanzánia fővárosába."

 

"Jó napot, Mr. Mwakalange, örülök, hogy megismerhettem!"

 

"Amikor kinyílt a repülő ajtaja, a 95%-os páratartalom és a harminc fokos hőség csapott arcul bennünket, pedig ott akkor ért csak véget a tél – mondja Erzsike."

 

"Majd a helyi asszonyok felkapva a csomagokat, hűségesen követték a „teremtés koronáit”."

 

"– Egymás kezéből szedtük ki a nászasszonnyal a bőröndöt. Komoly harcot vívtam vele, hát mi dolog, hogy ő cipelje a terheket?! – meséli Ferenc, aki szerint az emancipáció Tanzániában még gyerekcipőben jár, bár viccesen azt is megjegyezte, egy magyar férfi könnyen bele tudna szokni e kultúrába."

 

"Zoli feleségül veheti-e Saraht. A kérdés szó szerint anyagi alapokon nyugszik: a menyasszonyt ugyanis meg kellett vásárolni. Az ára három bivaly volt láncostól pénzben leróva, valamint 2 párna, 2 lepedő és 2 paplan. Üzletben nincsen barátság: a pénzt gondosan megszámolták, majd miután kiderült, egyezik a kért összeggel, trillázva, sikítva nyugtázták a helyiek, hogy nyélbe üttetett az eljegyzés."

 

"Kikerekedett szemmel, térdrogyasztva bámultak bennünket, hiszen sokan fehér embert életükben nem láttak. Mi néztük őket, ők bennünket, érdekes helyzet volt – nevet össze az újszászi házaspár."

 

"– Nem estem kétségbe, mert ott volt nálam a jóféle magyar pálinka. A tanzániai magyar nagykövet mellett ültem, mi bizony gyakran meghúztuk az üveget! – bólogat Ferenc"