Fiatalnak lenni ma Magyarországon a reményvesztettség érzésével párosul. Ezt nem mi mondjuk, hanem a Magyar Ifjúság 2012 reprezentatív felmérése, mely több mint hétezer 15-29 éves megkérdezésével készült.

Természetesen nemcsak a fiatalok helyzete nehéz az 1956 óta ismert legnagyobb honi gazdasági válság kellős közepén, esetükben viszont óriási azoknak az aránya, akik a jövőtől személyes helyzetük romlását várják. Ráadásul a trend is nagyon aggasztó.

Nehéz dolog kisebbséghez tartozni egy relatíve fiatal tömegdemokráciában.

A kormányok ugyanis mindig a többség kegyeit keresik, miközben a szavazók még nem halmoztak fel elegendő tapasztalatot ahhoz, hogy ne csak saját, rövidtávú érdekeik mentén alakítsák ki politikai véleményüket. Magyarországon pedig a fiatalok kisebbségben vannak. Sőt, ha a szavazáson részvevőket nézzük, akkor a nyugdíjasok száma nagyobb, mint a fiataloké és a középkorúaké együttvéve.

Nem csoda, hogy az elmúlt közel húsz év politikai küzdelmeit elsősorban a nyugdíjasokért való versenyfutás határozta meg. Az ebben az ügyben neofitának számító Fidesz pedig az ilyenekre jellemző túlbuzgósággal alakította az elmúlt 3 év gazdasági és szociális intézkedéseink döntő többségét. Úgy, hogy a nyugdíjasoknak ne fájjon túlságosan.

Mivel viszont valakinek mégiscsak fizetnie kellett, ezért aztán maradtak az aktívkorúak, azon belül is különös tekintettel a fiatalok.

A fenti számok pedig logikus következményei mindennek.