A német kereszténydemokraták hatalmas győzelmet arattak a vasárnapi választásokon. Angela Merkel már 2005 óta kancellár, és most pártja több szavazatot kapott, mint 1990 óta valaha. A németek nem unták meg, legalább 42 százaléka a választóknak egyértelműen azt akarta, hogy továbbra is ő irányítsa Németországot. És aki Németországot irányítja, az irányítja Európát is.

Együtt sikerülne

Azonban hiába győzött hatalmasat a CDU/CSU pártszövetség, akkorát amit régen nem láttak ober Enns (ejtsd óperencia), ez kevés a kormányzáshoz.

5 képviselői helyen múlott, hogy nem lett többségük.

A kereszténydemokraták eddig a szabad demokratákkal (FDP) kormányoztak koalícióban, ők azonban 4,8 százalékkal pont kiestek a parlamentből. A liberálisokkal ilyen csúfság a második világháború óta nem esett meg. Nem hiányzott sok a bejutáshoz, 5 százalék a küszöb ott is. Sokat elvett tőlük egy új, februárban alakult párt, az eurószkeptikus AfD, ami 4,7 százalékot kapott.

Így viszont a három másik bejutó pártnak (szociáldemokraták, zöldek, posztkommunisták) együtt több képviselőjük lesz, mint Merkeléknek pártjának.

311 jobbosra jut majd 319 balos.

Azonban senki sem beszél arról, hogy egy baloldali koalíció átvegye a hatalmat.

A Die Linke nevű, az NDK állampártjából kinőtt párttal a másik kettő, NSZK-s gyökerű német párt nem hajlandó együttműködni.

Pedig most meg lehetne csinálni, hogy a nagy győztest együtt kiszorítsák a hatalomból a baloldali kicsik. A német belpolitika azonban ennél kimértebb.

Vállvetve

A legnagyobb esélye most a nagykoalíciónak van: vagyis a két legnagyobb párt, a CDU és az SPD összefog.

Ilyesmi a világ demokráciáiban nem jellemző. Az egész választási logikának ellentmondani látszik, ha a két legnagyobb rivális közösen kormányoz. Ám Németországban ez nem olyan ritka (és előfordult a közelmúltban Ausztriában is.)

Jó unalmasak a német kampányok, mert nincs éles szembenállás a nagy pártok között. 2005-2009 között is nagykoalíciós kormány volt: Merkel volt a kancellár, és mostani kihívója, a szocdem Steinbrück pedig a pénzügyminiszter.

Akkoriban ez a CDU-nak volt jó, a közös kormányzás után ők javítottak, az SPD viszont rontott az eredményén. Most az FDP-t falta fel a közös kormányzás, ezért a szociáldemokraták nem biztosak, hogy belemennek egy újabb közös körbe. De lehet, hogy csak kéretik még magukat.

Ha nagykoalíció lesz, akkor az a németek európai hegemóniáját biztosan tovább erősíti.

Lényegében hazai ellenzék nélkül mehet neki a következő német kormány az EU reformjának.

Hogy pontosan mit akarnak majd, az nem világos, de hogy pénzük van hozzá, az egyértelmű.