Annyira bántja, hogy nem tudott ott lenni életrajzi könyve tegnapi sajtótájékoztatóján, hogy az alábbi közleményt juttatta el a kiadóján keresztül mindenhova. Ilyen közleményeket általában lustaságból szoktunk vágatlanul közölni, de most nem erről van szó. Egyszerűen csak nem szeretnénk csonkítani a tökéletes alkotást.

Tisztelt Sportbarátok!

Amire életem eddigi ötven évében nem volt példa: nyilvánosan bocsánatot kérek!

Amint azt sokan tudják, tudhatják, kedden jelenésem lett volna az önéletrajzi könyvem bemutatóján, ám a rendezvény nélkülem zajlott le. Mindezért ismételten bocsánatot kérek a családomtól, a barátaimtól, az általam meghívott díszvendégektől és újságíróktól, az olvasóktól, a kiadómtól, egyszóval mindazoktól, akiket akarva-akaratlanul megbántottam.

Bár távolmaradásomra nincs mentség, magyarázat – talán – van: mielőtt útnak indultam volna, olyan pánik lett úrrá rajtam, amilyent korábban soha nem éreztem. A pályán sosem tapasztaltam ilyesmit, a legnehezebb pillanatokban is igyekeztem feltalálni magam, de amikor kedd délelőtt a tükörbe néztem, megrémültem. Egyszerűen leblokkoltam attól, hogy mi vár rám. Az elmúlt hónapokban ugyanis megtettem azt, amit korábban soha: kitárulkoztam. A bemutató napján, az indulás előtti percekben azonban rádöbbentem, más négyszemközt, és megint más többtucatnyi érdeklődő előtt magamról beszélni. Tisztában vagyok azzal, hogy a helyszínen megjelent kisebbik lányommal az élen sokaknak csalódást okoztam, de egyszerűen képtelen voltam kilépni az ajtón. Sajnálom!

Ha valaki a kezébe veszi a könyvet, kiderülhet számára, életem során akadtak olyan döntések, amelyeket hirtelen, mások számára érthetetlen módon hoztam meg. Sajnos vagy nem sajnos, ilyen vagyok. Ilyen voltam, és most már ilyen is maradok. De amit tettem, azért mindig vállaltam a felelősséget, és ez most sincs másként.

További sportsikereket kívánva, Détári Lajos