„Gyűlöli az édesapámat, vagy fél a Hadházy névtől?” - kérdezte Hadházy Ákos Szekszárd polgármesterétől.

A trafikmutyit kirobbantó Hadházy Ákos és az ügyben dicstelen szerepet vállaló szekszárdi polgármester történetének fordulatai egyre újabb és újabb tanulságokkal szolgálnak a magyar közélet számára.

Mint a hvg.hu megírta, az történt, hogy egy önkormányzati tulajdonú szekszárdi hetilap majdnem megkérdezte Hadházy Ákos édesapját valamiről. „Szerencsére” azonban nem történt meg a szentségtörés. A lap főszerkesztőjét egyből kirúgták, majd egy hét múlva biztos ami biztos alapon az ominózus rovatot is megszüntették. Az új felelős szerkesztő ráadásul nyilvánosan dicsekedett, hogy ezek az események bizony nem voltak függetlenek egymástól.

Az első tanulságot már Lord Acton levonta a XIX. században: a hatalom korrumpál, a teljhatalom teljesen korrumpál.

A második tanulság, hogy ez az új Döbrögi-réteg még borzasztó tapasztalatlan, ezért aztán pitiáner és végső soron sebezhető. Természetesen Horváth István szekszárdi polgármester hatalma semmit sem csökkent volna azzal, ha megjelenik a lapban Hadházy Ákos édesapjának véleménye mondjuk a Béla tér virágágyásairól. A városvezető azonban egyszerűen képtelen megállni, hogy ne rúgjon oda, ha már egyszer odarúghat. És persze annak rendje és módja szerint lebukik, mert még mindig nem érti, hogy az ő keménykedése már nem csak helyi ügy.

A harmadik tanulság - és talán ez a legfontosabb -, hogy összességében semmi szörnyűséges nem történt Hadházy Ákossal, azt leszámítva, hogy a polgármester minden alkalommal összevonja a szemöldökét, amikor találkozik vele.

Sőt, míg a közvélemény Horváth Istvánt egy nem túl szimpatikus gépezet teljesen antipatikus fogaskerekének tartja, addig Hadházy Ákost egy karakán, bátor figurának. Utóbbi egy tiszteletreméltó, önálló ember. Előbbi nem az.