Forradalom a 444 konyhájában: itt a vifonhotdog!

  • Elkészítettük a világ első vifonhotdogját.
  • Hogy mit?
  • Ez itt a gasztroforradalom téli palotájának ostroma.
  • Bárki, de tényleg bárki meg tudja csinálni otthon.
  • Hungarikum!
  • Képek és főzőtárs: Botos Tamás, gifművészeti vezető: Tbg.

Az egész úgy kezdődött, hogy az újságból értesültem arról, a gasztrovilág legújabb őrülete a ramenburger. Ami valahogy így néz ki:

A goramen.com képe

Augusztusban robbant be New Yorkban, amikor pedig Los Angelesben kezdték először árulni, olyan sorok várták, mintha legalábbis az Iphoneburgert mutatták volna be.

Na ne!

A ramen és a burger nagy rajongójaként egyrészt amint megláttam, már haraptam is volna bele, másrészt viszont valahogy úgy éreztem magam, mint a Mandiner-kommentelő, amikor kortárs képzőművészettel találkozik.

ILYET ÉN IS BÁRMIKOR TUDOK!

Szétáradt bennem az érzés, hogy eddig, és ne tovább. Ha egy olyan ételt is otthagyunk a gasztrobloggerek sótlan birodalmába zárva, amit tényleg bármelyik Schönherz-kollégista is el tud készíteni, akkor soha nem lesz itt forradalom.

New Kids on the Block

Viszont azt is tudtam, az utánzás nem lesz elég. Egy olyan világban, ahol a bacont keresztezik a croissant-fánk keverékkel, a sajtburgert a pizzával, már csak az számít nagy dobásnak, ha valami új szer kerül a piacra.

Így született meg

a vifonhotdog.

A tésztának és a virslinek ugyan létezik már néhány szabad stílusú kombinációja, de ilyen még nem volt:

vhdg1

Mint minden főzés, ez is a jó alapanyagokkal kezdődik. Aki pedig próbált már jó vifont venni, az pontosan tudja, hogy éppen akkora felelősség ilyet találni, mint mondjuk megfelelő marhahúst a pho leveshez. A tésztaleveshasáb-piac veszélyes terep, és bár ezerféle változat létezik, ezek közül csak néhány igazán trú.

Jó vifonnak nincsen párja

Az Origo vonatkozó tesztje ugyan próbálta csűrni-csavarni a dolgot, de a helyzet valójában ennél egyszerűbb. Az 50-70 forintos Vifon, illetve Vishu levesek a műfaj alapjai, így érdemes ezeknél maradni. A hasonló árkategóriájú versenytársaik közül nem mindegyik tűnik megbízhatónak. Tésztaleveshasábból Knorr, pláneneadjisten Smack márkájút választani olyasmi, mint felmenni a Budai Vár egyik turistaboltjába díszcsomagolású magyarosch fűszerpaprikát venni a rántottához.

(Rövid terminológiai kitérő. A tésztaleveshasábok sokféle néven ismertek, és a Vifon valójában csak egy márka ezek közül, de olyan meghatározó alapja ennek a fogalomnak, hogy végül tulajdonból köznévvé lett. Szóval én vifonnak hívom, de tudom, hogy sokfelé máshogy szokás.)

Fontos összetevő ezen kívül a virsli. A magyar közértekben kapható összes élelmiszer közül egyértelműen a virsli az, amiből a legkönnyebb ehetetlenbe belefutni, így a műfaj Ramones-a, a füstli mellett döntünk, ezzel biztos nem nyúlunk nagyon mellé

A vifonhotdoghoz kell még tojás, ezzel kapcsolatban azt a tanácsot tudom adni, hogy

vegyünk bármilyen tojást.

Csemegeuborka, kecsap, mustár, és húzhatunk is főzni meg sütni.

Az asztalra kipakolva az árut ezt fogjuk látni:

output_iTrBXO

két kiegészítéssel:

  • a hagymára és a lisztre később adok magyarázatot,
  • az olívaolaj pedig ebben az esetben nevetséges luxyskodás, de ez volt a szerkesztőség konyhájában, így ezt használtam.

Nézzék viszont a finom és játékos harmóniát, ahogy a tésztahasábokból elkezd épülni a mű:

output_DZ59SW

Gyengébb idegzetűek ilyenkor biztos azon gondolkodnának, miféle vegyi anyagokat juttatnak be ezzel a szervezetükbe. Mi aggodalom helyett itt bontottuk ki az első sört, és belecsaptunk.

Több, mint vifon

A klasszikus vifont ugye elég forró vízzel leönteni, és várni egy kicsit, aztán már lapátolni is, mintha nem lenne holnap. Itt viszont nyolc adag vifonról volt szó, ami ugyan kémiailag nem változtat semmin, de akartam egy kis főzésélményt, ezért belementek egy lábosba.

teszta

Fontos ponthoz érkeztünk egyébként. Ebből lesz a kifli, a virsli utolsó otthona, mielőtt elfogyasztanánk. De milyen legyen az íze? Nem vifon a vifon a hasáb mellett elhelyezett kis fűszeres- és olajos tasakok nélkül, amik ezerféle ízűre bolondítják a végeredményt. Ha ezt nem tennénk bele, semleges ízű tésztát kapnánk, ami végtelen távlatokat nyit, akár a nutellás vifonpalacsinta felé is, de ezt talán legközelebb próbáljuk ki. Inkább beledöntöttünk minden fűszert és olajat, aminek segítségével

sertés-marha-currys csirke-vegetáriánus

ízű tésztakifli-alapanyagot állítottunk elő.

Néhány perc főzés, kész.

Ú, de nem fog széteseni az a vifon? Ez volt a leggyakoribb aggódó kérdés, amit a főzés előtt kaptam. Magabiztos mosollyal nyugtáztam a kétkedést, hiszen:

tojas

Miután leszűrtük a keletkezett sárgás sertés-marha-currys csirke-vegetáriánus ízű levet, és megkaptuk az aranyló tésztát, bele kell verni egy csomó tojást. Én nyolc adag vifonhoz hat tojást adtam, érzésre jó volt így. Dolgozzuk össze a tojást és a tésztát. (Ugyanitt femerülhet a kérdés, hogy minek fűszereztük meg a levet, ha úgyis leszűrtük. A megjegyzés nem is teljesen alaptalan, de így legalább az illúzió megvan, hogy kicsit fűszeres lett a tészta is.)

Csinos kis adagok

Újabb fontos pillanat következik, az egyik legfontosabb, de még visszafogott megfogalmazással is a top 3 fontos pillanat egyike a vifonhotdog készítése során.

Egyenletes kis adagokba kell rendeznünk a tojással megbolondított tésztát. Különös odafigyelés kell ezekben a pillanatokban. Ne legyen túl vastag, ne ne is túl vékony egy-egy adag - lőjük be egy régebbi típusú mobiltelefon vastagságát, azt nagyjából jó. Egy adaghoz ugye két réteg kell majd, a virsli alá és fölé, vagyis akár a vifonszendvics kifejezés is indokolt lenne, mégsem ezt választottuk.

nyomas

Elegánsan lapítsuk le a vifonadagokat. Gépészmérnök olvasóink figyelmét különösen felhívjuk, hogy ne kalapáccsal, de még csak ne is klopfolóval tegyék, egy pohár tökéletesen alkalmas erre. Ugyanezek az olvasóink talán ezt már pipiskedő elhajlásnak érzik, de én letakartam egy celofánnal a tésztát a lapítás idejére. Elhagyható, de ha például randira készülünk ezzel a fogással, megéri a fáradságot.

A hagymagate

Kaptunk tizenhat adag csinos formára lapított tésztát. Ezeket most egy kicsit tegyük félre a hűtőbe állni. Mondjuk fél órára. Ezalatt ihatunk még egy sört, vagy eljátszhatjuk azt, amit én a hagymával.

Amikor elképzeltem, a szemem előtt a finom kis sült hagymadarabkák lebegtek, amiket az Ikea méltán legendás büféjéban szórnak a hotdogra. Utánanéztem, az alapján úgy tűnt, kell hozzá hagyma és liszt, és kész. Felkockáztam a hagymát, belefogattam a lisztbe, és elkezdtem kisütni.

Tudtam, hogy az aranybarna állapotot kell elérni, amit sikerült is nagyjából, úgy tűnt, minden sínen van. Így különös sokkhatásként ért, hogy amikor megkósoltam, egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy nem a falat kapartam-e le véletlenül.

A hiba valami olyasmi lehetett, hogy nem nagyon forró és nagyon bő olajban sütöttem ki, ahogy például a rántott húst szokás, hanem csak úgy ímmel-ámmal. A sült hagyma pedig nem Együtt 2014-szavazó, hogy megelégendjen a sütés Bajnai Gordonjával. Cserébe viszont olyan szag lett a szerkesztőségben, ami ellenünk fordította a hóbortot eddig inkább derűsen szemlélő kollégákat, és Botos Tamással együtt bezártak minket a konyhába. A falízű hagymától így elbúcsúztam, és kétszeres izgalommal kezdtem kisütni a tésztát.

Mutatom:

teszta3b

Persze izgultam, mint igazi háziasszony a nagy vendégség megérkezése előtt, de ahogy a hasábok lassan aranybarnára sültek, akkor kezdtem először azt érezni, hogy rendben leszünk. Nagyon rosszul most már nem alakulhatnak a dolgok. Igenis meg lehet csinálni, nem kell meghajolnunk a nemzetközi nagytőke előtt, nem kell amerikai trendeket követni, mert a magyar csavaros észjárás olyan megoldásokat talál ki, amik mindennel felérnek.

Merhetünk nagyot álmodni.

Elnézést, egy kicsit elkalandoztam, meg egyébként sincs idő ilyesmin gondolkozni közben, mert ilyenkor másik kezünkkel már a virslit kell megsütni.

Dobpergés:

Körülbelül négy-öt perc sütés után ott álltam minden idők első vifonhotdogjának kapujában. Már csak be kellett lépni rajta. Még egyszer elszomorodtam a hagymák bukása miatt, aztán elkezdtük megpakolni a hotdogokat. Egy szelet tészta, rá a virsli, köré uborka, ezt kicsit megborsozzuk, köré pedig kecsap és mustár.

hotdog5

Itt egy kicsit megint megingott az önbizalmam, és elég sok csipős mustárral és kecsappal küldtem meg a hotdogokat, hogy ha valami mégis félrecsúszott volna főzés közben, az intenzív ízek feledtessék ezt. Ezzel lehet óvatosabban is bánni. Aki pedig a majonézt hiányolja, annak üzenjük, hogy az Rákay Philip mustárja.

És akkor, eddigre már tényleg elég izgatottan, behívtam a szerkesztőség tagjait, hogy kóstolják meg a végeredményt. Jöjjön most szó szerint az ő értékelésük. Persze lehet mondani, hogy nem sportszerű, ha a saját kollégáimat kérdezem, de nekik talán mégis elhiszi mindenki, hogy őszinték lesznek. Bede Márton például nem is volt hajlandó kijönni a konyhába.

szarzo

  • Herczeg Márk: Nincsenek szavak a Gergőkonyhára. Bár nem kifejezetten szeretem a hotdogot, bármikor megeszem. Vifont viszont még sosem nyomtam, ezért azt hittem, hogy ázott kartonpapír közé zárt gumicsizmadarabkákon fogok nyammogni. Ehhez képest tökéletes volt az ízharmónia, és nekem, aki amúgy is szeretek szendvicset késsel-villával enni, külön öröm volt, hogy nem nevetett ki senki, ahogy a villára tűzött tésztadarabkákat kavargattam a ketchupban.
  • Tamás Bence Gáspár: Bármikor piacra lehetne dobni olcsó, részegekre speciálizálódott éjjel-nappali büfében, mert az a helyzet, hogy finom. Persze nem úgy, mint egy dél-francia makaron, de a kétszáz forintos pizzaszeletet bármikor kenterbe veri, a főtt-sült tészta pedig - noha nem ismeretlen a magyar konyhában, pl: vargabéles, lasagne - egyenesen különlegességnek tűnik.
  • Magyari Péter: Mint a kicsit vizes hot-dog, olyan volt a hangulata. A tészta tömény íztelen sikamlóssága szokatlan volt, de nem bántó. Semmilyen: mint a natúr medvesajt vagy a parizer. A virsli, az uborka meg a kecsöpmustár: nem lehetnek ezek együtt rosszak soha. Iparág épül olcsó harmóniájukra. Egy közepes hotdognál táplálóbb, és csak kicsit rosszabb volt. Bármikor ennék belőle, mert laktat.
  • Kerner Zsolt: Becsapós dolog ez a burger. Miközben készült, én azt gondoltam, ez annyira undorító, hogy még a Cinknél se enné meg senki. Aztán kiderült, hogy tökre nem, sőt, kifejezetten finom kaja. Persze ez nem meglepő, mert a virsli jó, a filléres ramen szintén, én meg elég gyakorlott szemétkaja-evő vagyok, hogy értékeljem. Az uborka ráadásul kifejezetten sokat dobott rajta, pedig tényleg nem sok minden van, amin az uborka dobni tud. A zsömle (ramen) textúráján (szakítószilárdság) még lehetne javítani, mert olyan könnyedén esett apró darabokra a kezemben, mintha az LMP-t fogtam volna. Én ma azt tanultam meg, hogy nem szabad abból ítélni, hogy a szakács öv helyett madzaggal fogja fel a nadrágját.
  • Mészáros Zsófi: A vifon állagra (ruganyosság) és ízre (íz) kiemelkedő, a virsli szaftos, kellemesen füstös, mérete telitalálat, úgy simul a tésztapogácsák közé, mint aki hazaérkezett. Az ízesítés némileg túldimenzionált, de ezt írjuk a jóindulat számlájára. Az uborka telitalálat, de potyog, hullik. Az elhelyezésénél nem ártott volna egy picivel több figyelem. Demontírozni nem szükséges, állva is könnyen fogyasztható.
  • Horváth Bence: Jobb volt annál, munt amire számítottam. A tészta szépen állt össze, sokat segített neki, hogy megpirult. A fűszerek elsőre pofonként értek, de második harápasra már tudtam hova tenni a karakteres ízt.
  • Haszán Zoltán: Az iskolai menzák Big Mac-je.

Én pedig ott álltam boldogan, és úgy éreztem, ebből még talán hungarikum is lehet.

Hozzávalók:

  • Vifon
  • Füstli
  • Tojás
  • Csemegeuborka
  • Kecsap
  • Mustár

Az eredeti ramenburger receptje itt olvasható.

Kapcsolódó
Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.