Azoknak, akik az elmúlt fél évet egy fazék töltött káposztában töltötték, elmondanám, hogy most már Budapesten is

a cronut az új őrület.

Úgy kezdődött, hogy idén tavasszal egy New York-i cukrász, Dominique Ansel keresztezte a francia kiflit (croissant) az amerikai, kör alakú, középen lyukas fánkkal (donut), és hosszas kísérletezés után létrehozta a cronutot. Lett is nagy felhajtás, Ansel cukrászdája előtt százméteres sorok kezdtek kígyózni, és van olyan netes bolt, ami rátelepedett az üzletre, és 100 dollárért árulja az eredetileg 5 dolláros Ansel-féle cronut darabját. Az 22 ezer forint. Egy fánkért.

Közben, ahogy az ilyenkor lenni szokott, megjelentek a cronut eredeti feltalálói: többen is állítják, hogy ők már 10 éve, 20 éve, esetleg Krisztus születésével egy időben feltalálták a cronutot, csak mondjuk nem cronutnak nevezték el, hanem Croissan’Wichnek, dosuntnak vagy doughssantnak. Persze, a mobiltelefont is feltalálták már jóval Steve Jobs előtt. Csak nekik nem volt vele szerencséjük.

A lényeg, hogy péntek reggel, fél évvel a New York-i prömier után Budapestre is megérkezett a cronut: a Pozsonyi úti Briós kávézóban 650-ért árulják a saját készítésű csokis és vaníliás, 590-ért a sima változatot, ami péntek délre az utolsó darabig el is fogyott.

És hogy milyen?

Nem érzem az áttörést (Király András)

Nem érzem az áttörést az élelmiszeriparban :( Mondjuk Magyarországon könnyű dolga van, amióta bezárt a Dunkin, egyáltalán nincs jó donut az országban, és már az se volt az igazi (sokszor volt kicsit használt jellege). Ez inkább olyan, mint amilyennek egy donutnak lennie kéne, pedig pont nem olyannak kéne lennie. De Magyarországon még jó croissant-t se ettem soha, tehát két Magyarországon nem létező pékipari termék keresztezésével sikerült létrehozni egyet, ami legalább az egyikre (donut) emlékeztet valamennyire. Ha nagyon donutozni akarnék, ezt venném.

A tökéletes trükk (Herczeg Márk)

A tökéletes trükk. Fogtak két fasza ételt, és csináltak egy mindkettőnél szarabb, teljesen ipari alapanyagokból álló fúziót, természetesen az eredeti árak összeadásával. Nem látom a piaci rést, ahova ez befért, de ha New Yorkban tényleg Iphone-sorok állnak A Pék előtt, akkor biztos van. Én be nem állnék a croifánkos birkák közé, ha már felesleges kombinációt választhatok, akkor a vifonhotdogot támogatom. De azért megemelem a vattacukor-parókámat az illuzionista vállalkozó előtt.

A fánkok Guantanamója (Horváth Bence)

Úgy pofoz fel a cukorököl, hogy még mindig szédülök, pedig csak egy felet ettem a simából. A hozzá járó citromos öntet sem ismer kegyelmet, ha a hipsterkedés tényleg csak a töméntelen cukor előtérbetolását jelenti, akkor hamarosan betörhet a medvecukor-startup is.

Levelesteszta margarinos kakaóporral (Magyari Péter)

Biztos, hogy igazából nem ilyen egyszerű, mégis így éreztem. A kepviselőfánk méretűre hízott dolog mindenképpen laktató. Megettem egyet, egy nagyot, a krémes drágábbikat, és alig bírok írni, a vér a gyomromban buzgolkodik, alig van ideje megjárni az agyat, a betűk lassan szaporodnak a képernyőmön. A telítésen túl azonban semmilyen más hasznot nem húztam elfogyasztásából. Kifejezetten rossz a krém, kifejezetten gyenge a tészta, a legrosszabb jutott mindkét szülőből (koraszon és donut). Az elv lehetne jó, a megvalósítás nem ment, egy kroaszon és egy rossz donut kersztezéséből Micsurin se bírna kihozni semmi érdekeset.

Döbbenetes etilvanilinbomba (Uj Péter)

Döbbenetes etilvanilinbomba. Összetéveszthetetlen műíz, mindenben. A tetején az álcsokoládé a legbotrányosabb minőségű bevonómassza, amivel kábé a Balaton szelet, a Csokiparány meg a többi kommunista édességszörny készül. A csokisnak szánt krém csak színében csokis, lehetne akár sárga is, annyira művaníliaízű, brutális mennyiségű vaníliás cukor lehet benne. A krém műanyagíze mellett észlelhetetlen a tészta, csak a zsírossága érezhető. A legalább tíz hüvelyk vastagságú fánk kulturáltan nehezen fogyasztható, nincs az a hat és fél láb magas, háromszáz font súlyú rendőrőrmester, akinek ez beférne a szájába.