A valóság fura dolog. A 20. századig viszonylag könnyű dolgunk volt, addig jellemzően csak filozófusok gondolkodtak olyasmiken, hogy mi van a fával, ami úgy dől ki, hogy senki sem látja? El tudom-e képzelni, hogy nincs tudatom? Gondolkodom, tehát vagyok? Most már a tudomány is azt mondja, hogy a valóság képlékeny valami, nagyban függ a megfigyelő személyétől is. Gondoljanak csak Schrödinger macskájára.

Vagy képzeljék maguk elé Budakalászt. Azon belül is a Petőfi teret, ahol a Budai út keresztezi. 2013. április 7-én, 14:40 perckor különös dolog történt. Kettéhasadt a valóság, legalább két párhuzamos univerzum keletkezett. És ehhez csak annyi kellett, hogy történetünk szenvedő alanya, F. úr Pomáz irányából megérkezzen a térre.

• A megfigyelés tárgya: Kijelölt gyalogátkelőhely (zebra) a közértnél.
• Megfigyelők: F. úr és várandós neje, illetve két rendőr.
• A megfigyelés helye: F. úr és neje áthaladás közben, a két rendőr a térkép alapján ~40 méterrel délebbre, a takarékszövetkezet magasságában, álló helyzetben.

Eredmények:

• F. úr és várandós neje nem tapasztaltak semmi említésre méltót. F. úr hetente ötször jár ezen az útszakaszon. Tudja, hogy szoktak sebességet mérni, ezért elmondása szerint legfeljebb 49 km/h-ás sebességgel szokott haladni. Ez történt most is. Zavaró körülményt nem észlelt.
• A két rendőr más, fix nézőpontból úgy látta, hogy F. úr nem adott elsőbbséget egy, a kijelölt gyalogátkelőhelynél átkelni szándékozó gyalogosnak. Fix megfigyelőpontjukról még tapasztaltak egy, F. úrral ellentétes irányba haladó, illetve a megfigyelés pillanatában állva elsőbbséget adó járművet.

Mivel az egyik megfigyelési pontról úgy tűnt, hogy az 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 43. § (1) bekezdésébe ütköző, a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 218. § szerint minősülő az elsőbbség és az előzés szabályainak megsértése szabálysértés esete forgott fenn, és mert F. úr saját megfigyelésére alapozva megtagadta a helyszíni bírság fizetését, a szabálysértési hatóság volt hivatott választani a párhuzamos valóságok között.

A hatóság döntött. A rendőrök megfigyelését fogadta el valóságnak, és 30 000 forintra bírságolta F. urat, aki erre meghallgatást kért.

F. urat május 23-án, a megfigyelt esemény után 46 nappal hallgatták meg. Itt megint elmondta, hogy egyáltalán nem látott semmilyen gyalogost, és a kocsiban vele utazó várandós neje sem - aki ezt írásban meg is küldte a hatóságnak. A két rendőrt 22 nappal később, június 14-én hallgatták meg. F. úr részt kívánt venni ezen a meghallgatáson, ami hellyel-közzel sikerült is neki. Hellyel-közzel, mert a rendőrök adataik zárt kezelését kérték, ez idő alatt F. úr nem lehetett jelen. Hogy ekkor mi történt, nem tudjuk.

Amit tudunk: A két rendőr szinte szóról szóra ugyanazt vallotta. Olyannyira ugyanazt, hogy vallomásuk jegyzőkönyvében még az elütések is ugyanott vannak.

"Továbbá elmondani kívánom, hogy a feljelentében [sic!] szereplő időpontban az [xxx-yyy] forgalmi rendszámú szolgálati gépjárművel Budakalász [...]" - mondta az egyik.

"Az esetre visszaemlékezve, elmondani kívánom, hogy a feljelentében [sic!] szereplő időpontban az [xxx-yyy] rendszámú szolgálati gépjárművel Budakalász [...]" - mondta a másik.

F. úr ezután kérdéseket tehetett fel nekik. Először is arra volt kíváncsi, hogy emlékezetből, vagy a feljelentésben írtak alapján válaszoltak-e a kérdésekre.

Amire az egyik rendőr azt felelte, hogy emlékszik, mert nem történt olyan régen az intézkedés, hogy ne emlékezne. Aztán a következő kérdésre – hogy a gyalogos, aki nem kapott elsőbbséget, nő volt-e vagy férfi – rávágta, hogy „konkrétan nem emlékszem”.

A másik rendőr ugyanerre a kérdésre azt felelte, emlékezetből válaszolt, „mivel elolvastam a feljelentést illetve a fényképfelvételeket is megtekintettem, így emlékszem az esetre”. Arra viszont már ő sem emlékezett, hogy a gyalogos férfi volt-e, vagy nő.

Az esetre emlékező két rendőr arra sem emlékezett, hogy a másik irányba haladó és elsőbbséget adó gépjármű milyen színű és típusú volt, vagy hogy mi volt a rendszáma.

A hatóság döntött. A rendőrök megfigyelését fogadta el valóságnak, és 30 000 forintra bírságolta F. urat, aki erre kifogást emelt.

Az eset így a bíróság elé került. Mivel F. úr kifogásában nem kérte, hogy ügyét tárgyaláson bírálják el, a bíróság tárgyalás nélkül, a szabálysértési hatóság eljárásban keletkezett iratok alapján hozta meg határozatát. Ilyen esetben a határozatot csak akkor változtathatja meg, ha új tény vagy bizonyíték merül fel, illetve ha a szabálysértési hatóság helytelenül alkalmazott jogszabályt. Ezek egyike sem merült fel, így F. urat 30 000 forintra bírságolta, ami ellen F. úr már nem fellebbezhetett.

Megkérdeztem Kovács Kázmér ügyvédet, aki az Magyar Autóklub jogásza is. Kovács szerint F. úr hibázott. Ragaszkodnia kellett volna a tárgyaláshoz. Az ugyanis nem kérdés, hogy a hatóság helyesen alkalmazta a jogszabályt. Ha valaki nem ad elsőbbséget, az szabálysértés, amit büntetni kell. A kérdés ebben az esetben a bizonyíték mérlegelése volt.

És ez az, amiben a tárgyalás segíthetett volna F. úron. A bírósági tárgyalás lényege a közvetlenség elve. Vagyis az, hogy a bíró személyes benyomása alapján hozza meg ítéletét a tanúk meghallgatása után. Ez ugyan egyáltalán nem garatnálja, hogy ebben az esetben F. úrnak adott volna igazat, de akár az is előfordulhatott volna.

Általánosságban F. úr történetéből egy fontos következtetést lehet levonni. Csak azért, mert két rendőr állít valamit, még egyáltalán nem biztos, hogy az autóst elítélik. De ha ilyen helyzetbe kerül, mindenképpen ragaszkodjon a bírósági tárgyaláshoz, ahol bármi megtörténhet.