Excellenciális püspök urak, mélyen tisztelt elnök úr!

„A magyar embernek génjeiben ott van a föld szeretete és tisztelete.”

Talán éppen itt gyökeredzik, hogy „magyarok a munka szeretetét viszik Európába”. Ezt viszik oda, miközben sohasem felejthetjük el, hogy „Európában a magyarok dolgoznak a legtöbbet, heti 53 órát.” Nagy szerencse, hogy „a magyarok, mint mindannyian tudjuk, szeretnek és tudnak is dolgozni”. Sőt, azt is ki kell mondani végre, hogy „a magyarok dolgozni akarnak”.

És bár „a magyarok fizetik a legtöbbet a rezsiért”, mégis úgy vagyunk mi ezzel, hogy „a magyarok kulturális és civilizációs értelemben a Nyugathoz tartoznak”. Ezt pedig azzal tudnám leginkább megvilágítani Önöknek, ha mindenkit emlékeztetek, hogy „a Dráva nagyon kedves a magyarok szívének”.

Királyi felség, Hölgyek és Urak, kedves gyerekek!

„A magyar nem egy olyan népség, amelynek be lehet fogni a száját.” Ezt nagyon világossá kell tenni, hiszen „a magyar ember nem arról híres, hogy szeret túl sokat beszélni, vagy hogy túlzottan sokszor és ok nélkül szereti hallatni a hangját.”

„A magyarok nem engednek a negyvennyolcból!” Nem is engedhetnek, hiszen „a magyarok nem kergetnek délibábokat”. Hogyan is kergetnének, amikor „a magyar egy rebellis népség”. Rebellis népség tehát, de azt sem feledhejtük, hogy „a magyar ember nem szeret asztalt borogatni.”

Ezért kérem önöket, a legnagyobb tisztelettel és nyomatékkal, hogy „emeljük meg a kalapunkat a magyarok józansága előtt.”

Igentisztelt pécsi polgárok!

„Ha a magyar ember úgy érzi, hogy át akarják vágni, akkor azonnal becsukja az ajtót. Ha úgy látja, hogy valaki jó szándékkal érkezik, azt meg behívja a házába.” Néha tehát csuk, néha pedig behív. Nem csoda, hogy „mi magyarok úgy tartjuk magunkat számon, akik mozgásban tartják a dolgokat”.

Miből eredhet ez mindez? Talán éppen onnan, hogy „a magyarok kreatívak, progresszívek, gondolatgazdagok”.

Ráadásul a „sport nagyon fontos természetesen a magyarok számára”. Sőt! „A magyarok a focit komolyan veszik.” Nagy szerencse e tekintetben, hogy „mi magyarok győzelemre született nép vagyunk”.

Mélyen tisztelt Főrabbi Úr! Tisztelt temesváriak!

„A magyar ember számára a család, meg a politika tulajdonképpen két össze nem tartozó dolog”, úgyhogy kimondhatjuk végre, „hogy a magyar ember számára minden olyan együttélés, ahol gyerek van, az családnak minősül”.

Úgyhogy nagyon kérem önöket, ne tévesszék szemük elől egy pillanatra sem, hogy „mi, magyarok most már meg akarunk végre állapodni, le akarunk horgonyozni a saját közös értékeink mellett.”

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

(Az idézetek 2000. júniusa és 2013 júliusa között hangzottak el.)