Budapesten tűrhető pizzát és hamburgert már régóta lehet rendelni. De mit csináljon az, akinek a munkahelyén nincs semmire sem ideje, de azért szeretne valami egészségesebbet ebédelni? Ilyenkor kézenfekvő megoldásnak tűnik egy jó saláta.
Megnéztük, hogy mi vár arra, akinek ilyen őrületesen vad igényei vannak. A találomra választott salátákat vakon teszteltük, de ennek nincs jelentősége, mert nem voltak egyformák. Tíz különböző salátát rendeltünk, illetve vettünk egyet a Mekiben, és csináltunk egyet magunknak CBA-s alapanyagokból. (Érdekesség, hogy ázsiai éttermekből nem nagyon lehet salátát rendelni.)
Volt, aki szerint száraz, téttelen semmi, más azt írta, hogy az alapanyagok ebben voltak a legrosszabbak. A saláta pedig vékony, enyhén átázott papírra emlékeztetett, az apró, narancssárga paradicsom csomós, rossz. Pozitívuma az érlelt kemény sajt, viszont minden összetevő csontszáraz, és semmiféle összefüggés nincs az alkotóelemek között. Az enyhén csípős bundában készült, parizerízű rántott csirkemell elárulja a gyorséttermi eredetét.
Mindent tömény, rohadt édes majonéz takart. Volt benne rosszízű konzervhal is, ami egyáltalán nem illett oda, ráadásul csak egy pillanatra jött egy halvány halíz, mielőtt az ember agyát ellepte a majonézköd. Lehetetlen vállalkozás lett volna megállapítani az összetevőkről, hogy milyenek. Talán apró salátadarabok és valami mag (len? fekete szezám?) volt még valahol a majonéz mélyén. Így könnyű salátát csinálni.
Messze a legburjánzóbb saláta, egészen zöld, organikus részekkel. Pluszpont, hogy mellé járt a szósz, így az ember magának tehette tönkre az élményt. Egyik íz sem nyomta el a többit, mert nem voltak ízek. Egy külsőleg gépsonkára emlékeztető, ízében csak halvány sonkareminiszcenciákat hordozó hússal indult. Aztán jött a szálkásan száraz főtt csirkemell. Volt még endívia, ízmentes gumi-pizzatésztagolyók, és enyhén fonnyadt konzerv feketeolíva-bogyók. A fehér sajtkockák egy átlagos trappista ízétől is messze voltak, nagy marketek sajátmárkás tömbsajtjait idézték. Még a főtt tojás is ízetlenné vált valahogy ebben a kevercsben. Igazi fitneszebéd: elképzelhetetlen, miért venne ilyet bárki, ha enni akar, mert utána ugyanott tart, mint előtte.
Az intenzív geil öntet miatt itt is nehéz értékelni, de még azon is átütött az, hogy a csirkehúsnak még az íze is büdös. Több összetevő is vélhetően konzervből érkezett. Az egyetlen értékelhető alkotóelem a kígyóuborka,az is csak a szokásos bolti minőség. Volt, aki szerint a tzatziki és a cézársaláta érdekes találkozása, túlzott kulináris összefüggések nélkül. Más csak annyit mondott: kenyérkocka-domináns majonézleves (a kenyér persze jól elázott), nem túl fantáziadús darab.
Messziről elképzelt mexikói vonal, a cukros lében ázott konzervananász megmagyarázhatatlan. Volt, aki itt élete legmajonézesebb salátájával találkozott („hörcsögként kellett a számban tartanom a rengeteg majonézt”), más szerint talán jobb is volt, hogy mindent ellepett. Egy másik vélemény szerint feszegeti a hagyományos salátaforma határait, mert szinte több benne a hús, mint a növényi eredetű összetevő.
Vajda Gábor kolléga bevásárolt, és összedobott egy salátát a konyhában, amivel a teszt messze legkorrektebb salátáját alkotta meg (= az összhatás még éppen nem kínos). Pár összetevőt még ki is lehetett venni, a rucola aránya jó volt, de kár a beleölt mesterséges gombáért. Az alapanyagok itt jobbak voltak, bár a minőségük a szomorú magyar élelmiszerbolti átlagot tükrözik (például a paradicsom és az uborka), némely salátaleveleket nem tűntek a legfrissebbnek. Nyers, ízetlen, csak textúrát adó, de legalább friss csiperke, gyári kruton, és valószínűleg már csíkként csomagolt répacsíkok díszítették. Viszont: balzsamecetíz! Jobb minőségű olívaolaj! Hogy elkészítenénk-e újra? Természetesen nem.
A közkedvelt CBA polcairól összeszedett, saját készítésű saláta titkos összetevői:
Sajnos a salátalevelek fele barnás volt, illetve enyhe rothadásnak indult, azokat ki kellett dobni.
Volt, aki szerint ez volt az első olyan, amit kényszer alatt újrarendelne, más azt mondta, hogy csak az állag alapján lehet tudni, hogy éppen paradicsomot vagy jégsalátát rág az ember, viszont volt benne lilahagyma és friss zöldfűszer, talán petrezselyem. Az elsőre disznónak tűnő, szárazra sütött, fűszeres kacsamell bárhol máshol ehetetlen lenne, itt viszont ékköve az ízetlen halomnak. Ilyen sütöttségnél a kacsamell tuti cipőtalp, ha nagyobb darab, de itt apróra van vágva, úgyhogy nem rossz. Végre nem ugyanaz a zacskós, egyenpirított kenyérkocka volt, mint a többiben, hanem annak egy zsírban sült verziója. Az édes (mézes-mustáros zöldfűszerek nyomaival?) szósz jó nem volt, de nem igázta le az összetevőket.
A hatalmas mozzarelladarabok a szar átlagmagyarnál is rosszabbak voltak, átázott, íztelen idegdúcokra hajaztak. A konzervtonhal konzervtonhal ízű volt. Volt, aki szerint a saláta ropogós volt, más azt tippelte, hogy zacskóból kiszedett, előre darabolt jégsaláta. Fájt a fűszerezés teljes hiánya, az olivabogyó sem tűnt túl ízletesnek, de később ebből is csak rosszabbak jöttek szembe. Volt benne articsóka, összefüggés az alkotóelemek között viszont nem volt. Szerencsére járt hozzá citrom, az hozta vissza a szarból az étkezést. Más szerint ez is kár volt („az a szó, hogy dressing, mond valamit?”).
Halvány összkép bontakozott ki (konfekciósaláta, konfekcióparadicsom), de a parmezánforgács olcsó trükk maradt, mert köze sem volt a parmezánhoz vagy azok rokonaihoz, talán valami ügyesen szeletelt öreg trappista lehetett. A mozzarella állagra jobb volt az előzőnél, bár bivalyt sosem látott, és teljesen funkciótlan volt rajta az édeskés barna szószmaradvány. Az olívabogyó elsőre ízesebbnek tűnt, de többszöri kóstolásra kijött az inkább poshadt, állott keserűsége. Nagyon kellett volna bele fűszer az ízhiányra, helyette készterméknek tűnő tortilladarabokra futotta.
Tipikus, szinte minden ponton elhibázott görögsaláta: fatörzsnyi uborkadarabok, ehetetlen olivabogyó(karikák!), vajas zsírnak tűnő fetasajt, halott paradicsom. A szakács vagy 3 éves vagy életében nem látott még kést: óriása kockákra volt vágva minden. Ízben jött a meglepetés: ez világ legfetaízmentesebb fetája! (Uj Péter: „Ilyet még életemben nem ettem! Új világcsúcs. Semmi sósság, semmi juhtejíz, semmi. Némi vajasság, zsír, nem lepődnék ha valami növényi zsiradékot tartalmazna. Akkor WTF mint ide Thesszaloniki.”) Tanulság: ha képtelenek vagyunk salátát készíteni, a (végre kicsit csípős) lilahagymával szinte sosem lehet tévedni.
Hasmenése lehetett a szakácsnak, mert tocsogott a majonézben és a reszelt sajtban. Persze a konfekció-jégsalátának alig ártott. Ehetetlen volt, de az aljáról előkerült egy viszonylag majonéztelen csirkemelldarab, amiről kiderült, hogy az összes közül a legehetőbb hús volt, nem nagyon fűrészporos, jó vaslapos-grillízeket hozott. Volt olyan vélemény is, hogy a szokásos jellegtelenséget hozták a majonézen átütő csirkeízmorzsák. A vastag répaszeletek jó, hogy ropognak benne, az uborka viszont olyan bántóan édes volt, mint utoljára a napközis uzsonnában.
A kormosra égetett csirkét rengeteg kevéssé természetes anyagokból álló fűszerkeverékkel akarták megmenteni, így végképp tönkretették, mert a koromtól keserű az egész saláta, hiába úszott édeskés szószban. Az öntet és a saláta még külön-külön is ehetetlen volt, de a kombinációjuk anyagyilkos párost alkotott. Az uborkadarabok a szokásosnál is rosszabb állagúnak, állottabbnak tűntek. Rossz volt. (Mivel 1000 forint alatt nem lehetett rendelni, kértünk hozzá egy 390 forintos tejfölös uborkasalátát is, amiben több volt a víz, mint a tejföl. Középszar volt.)
A csalódások, a rossz ízek, a kétes eredetű alapanyagok, a jóllakottság hiánya vagy éppen az evés utáni rosszullét mind azt sugallják, hogy jobban járunk, ha inkább pizzát rendelünk, az sem tűnik sokkal egészségtelenebbnek ezeknél a salátáknál, és néha akár finom is lehet.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.