"A nők most verik le a férfiakon az évszázadok elnyomását"

  • Tamási Erzsébet az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa.
  • Sokat foglalkozott családon belül erőszakkal, azon belül is olyan esetekkel, mikor nő volt az elkövető és férfi az áldozat.
  • El lehet képzelni, hogy emiatt mennyire népszerű feminista körökben.
  • Azt mondja, hogy az erőszak ellen a gazdasági, és nem az igazságügyi minisztérium előtt kéne tüntetnie a jogvédőknek.

Nem könnyű úgy interjút csinálni egy szakterületén elismert tudóssal, hogy az ember legszívesebben kétpercenként félbeszakítaná, hogy amit mond, az tuti, hogy hülyeség, és nem lehet igaz.

"Nekem kutatóként az a dolgom, hogy leírjam, hogy mit látok, mi van. Ez sajnos túl bonyolult a politikának (vagy a nyilvánosságnak), de ezzel nekem nem kell foglalkoznom. Nem akarok senkit meggyőzni az igazamról, leírom, amit "találok", aztán mindenki eldönti, hogy mit hasznosít belőle."

Törvényekkel a családon belül erőszakon nem lehet segíteni

Mióta Balogh József fideszes képviselő megverte élettársát, Terikét, minden létező politikai és civil szereplő próbál rácsatlakozni a témára. Az ellenzékiek tüntetnek, nőjogi szervezetek szakértenek, a kormány törvényt szigorít, Kéri László hülyeségeket beszél.

"Egy pánikreakció, ami most van. Pár hét múlva már minden a gyerekbántalmazásról fog szólni, ilyenkor mindig az jön. Esetleg előtte megint szigorítanak pár jogszabályt, ami csak egy gesztus, valójában semmi értelme sincs."

Tamás Erzsébet szerint kár az államtól várni, hogy kevesebb legyen a családon belüli erőszak, vagy legalábbis a büntetőtörvénykönyvtől mindenképpen felesleges. Azt mondja, hogy a képviselő balhéja előtt is mindenféle családon belüli erőszak büntethető volt itthon, senki sem úszta meg a büntetést azért, mert nem volt törvény, ami alapján el lehetett ítélni.

Szerinte a politika látványos, egyszerű megoldásokat akar, de a tudomány ezt a legritkább esetben tudja megadni.

"Sokat foglalkozom a terrorizmussal is. Annak a politika számára értelmezhető definíciója másfél sor, a tudományos meghatározás 14 sor. Egy politikus, vagy jogvédő, ha elolvassa bármelyik kutatásomat, azokat a félmondatokat fogja kigyűjteni belőle, ami neki megfelelő, sosem nézi az egészet. Az túl bonyolult."

Miért ütnek?

A kutató szerint a családon belüli erőszak a legtöbb esetben hasonló mintákat követ. Nálunk, Magyarországon a családfenntartó, általában a férfi elveszti állását, emiatt a család anyagi biztonsága veszélybe kerül. Ez frusztrálja a nőt, aki egyre nagyobb nyomást gyakorol a férfia. Az sokszor az alkoholba menekül, állandósulnak a viták, és ez vezet a fizikai erőszakhoz.

"Nem értem, amikor a jogvédők az igazságügyi minisztérium előtt tüntetnek a családon belüli erőszak ellen. A gazdasági minisztérium előtt kellene felvonulni. Ez persze nem azt jelenti, hogy a gazdagok ne vernék egymást."

A munkanélküliség és a családon belüli erőszak összefüggéseiről egyébként az Atlanticban jelent meg egy Tamási felvetéseivel ellenkező irányba mutató tanulmány. Abban az Angliában, 2004 és 2011 között készült kutatásban az szerepel, hogy mikor nőtt a munkanélküli férfiak aránya a társadalomban, akkor a családon belüli erőszak gyakorisága csökkent.

Tamási arról is beszélt, hogy a rosszul elsajátított erőszakkezelési technikáknak, és a modern párkapcsolati modelleknek sincs pozitív szerepük.

Azt mondja, hogy nemzetközi kutatási eredmények szerint egy konzervatív modell szerint felépülő családban, ahol az apa dolgozik és az anya otthon van a gyerekekkel, ritkább az erőszak, mint egy emancipált családban, ahol mindkét szülő dolgozik. Egy vallásos családban ritkább, mint amikor a partnerek élettársi kapcsolatban élnek.

"Ez nem azt jelenti, hogy a konzervatívabb vagy vallásos párok boldogabbak, de kevesebbet verekszenek, az biztos. Az élettársi viszony sokszor a bizalom hiányát jelzi, az gyakran egy házasság előtt megrekedt párkapcsolat. A hagyományosabb családmodellben világosabbak a szereplőkkel szembeni elvárások, így a résztvevők könnyebben felelnek meg nekik."

Azt mondja, hogy mind a régi, mind a modern családmodell bizonyos szempontból kudarcot vallott. Jó példát Hollandiában lát, ahol a részmunkaidőben dolgozó fiatal férfiak és nők aránya a világon a  legmagasabb.

"Az emberek beérik kevesebbel a fogyasztói társadalomból, hogy egymással többet lehessenek. A nők itt a legboldogabbak az egész világon."

A kriminológus szerint az, hogy a társadalom nem tud hatékony válaszokat adni az ilyen erőszakra, azért is van, mert csak a konfliktusok egyik szereplőjével, a férfi "bűneivel" foglalkozik mindenki.

A nő felelősségéről ritkán esik szó

"Mindig mindenki csak a bántalmazott nők történetét akarja tudni, azt hallgatja meg. Pedig a családon belüli erőszak tényleg nem úgy kezdődik, hogy a legnagyobb szerelemben,  a nászéjszakán a férfi lekever a nőnek egy pofont."

Tamási szerint a családon belüli erőszak egyirányú, leegyszerűsített feminista magyarázatait próbálják kizárólagosan elfogadható, „mainstream” megoldásnak tekinteni, a politika, a jog számára.

2005-ben megjelent Bűnös áldozatok című könyvében arról ír, hogy a tudósok is sokszor ideológiai alapon gyűjtenek maguknak statisztikákat, így például a bírósági, rendőrségi statisztikák szerint a nők veszélyeztetettebbek és a férfiak az elkövetők, a szociológiai kutatások többsége szerint a két nem erőszakossága azonos, az orvosi felmérések pedig szinte kizárólag a nők sértettségét mutatják.

"Az erőszakról szóló vitákban az állam, a rendőrség, a bíróság, vagy a férfi felelősségét, viselkedését lehet boncolgatni. Egy nőét sohasem. Pedig ez nem segít megelőzni az erőszakot. Ha egy nő egyhetes internetes ismeretség után kettesben, egy eldugott helyen találkozik egy férfivel, és erőszak áldozata lesz, akkor azért fel lehet talán vetni, hogy nem volt jó ötlet kettesben, egy zárt helyen találkozni. Ez nem azt jelenti, hogy nem az erőszakos férfi a felelős. De az, bűncselekményt követett el. Csak a nőnek is érdemes lehet óvatosabbnak lennie."

Amikor a nő az agresszor

Tamási munkái és más felmérések szerint többnyire nő az elkövető

  • a gyerekgyilkosságoknál,
  • gyermekek elhanyagolásakor,
  • a gyerekek fizikai bántalmazásnál egészen fiatal gyerekek esetében,
  • és minden családtag esetében a nők nagyobb arányban (ami abszolút számokban lényegesen kevesebbet jelent) alkalmaznak erőszakot idős és beteg családtagjaikkal szemben.

Tamási kutatása szerint a későbbi fizikai erőszakot sokszor a férfiak érzelmi bántalmazása előzi meg. Ilyen például a

  • nyilvános megalázás,
  • öngyilkossággal, gyerekek bántalmazásával való fenyegetőzés,
  • a szexuális együttlét megtagadása büntetési céllal,
  • a férfi pénzügyeinek ellenőrzése.

Ahol ilyenkor bólogatnak

Tamási tanulmányaiban és a beszélgetésünk során sem nyilatkozik túl nagy elismeréssel a feministákról.

"Eleve nem értem, hogy hogy lehet valaki jogvédő és kutató egyszerre. A tudománynak nem kellene politikai ideológiával átitatottnak lennie."

Azért azt elismeri, hogy kriminológusként ő is állást foglal erkölcsi kérdésekben. Azt egyébként könnyű elképzelni, hogy a feministák sincsenek oda őérte, amikor olyanokat mond például, hogy

a nők most verik le a férfiakon az évszázadok elnyomását. Meg akarják fordítani a helyzetet, ami eddig volt, vagy legalább is amilyen látszat eddig volt. Lehet női kvótákat követelni, csak azt ne felejtsük el, hogy ahogy a társadalom tetején, úgy a legalján is férfiak állnak. Szóval akkor ne csak a cégvezetőknél határozzuk meg, hogy hány nőnek kell lenni, hanem a bányászoknál, meg a hullamosóknál is."

Közben csörög a telefon, egy peremkerületi polgármesteri hivatalból hívják, hogy beszéljen egy fórumon a családon belül erőszakról.

"Ilyenekre szívesen megyek. Ha egy "értelmiségi" körben kezdem elmondani a véleményemet, vagy a kutatásaim eredményeit ezekben a kérdésekben, akkor az első mondat  után azonnal nőgyűlölőnek és szexistának vagyok kikiáltva. Egy ilyen fórumon, meg azt látom odafigyelnek az emberek, és a nők is elgondolkodnak,  és bólogatnak arra, amit mondok."