A Versenyhivatal (GVH) tegnap valódi bombát robbantott. Sok százmillió, illetve milliárd forintra büntette a hazai nagybankok döntő többségét. Azt is mondhatjuk, hogy precedens nélkülien nagy összegekre. Érdekes módon azonban nem egy kirívó cselekedet, hanem egy legalábbis különböző interpretációkat megengedő ügy miatt kapták ezt. Talán még ez is elfogadható lenne, ha az egész nem bűzlene a választási kampánytól.

A bankok sem vitatják, hogy kockázatkezeléssel foglalkozó középvezetőik rendszeresen találkoztak szakmai eszmecserét folytatni. Viszont nem a végtörlesztés ügye kapcsán ültek össze először, ez már a törvény megjelenése előtt is szokás volt körükben és ezen találkozókkal még a GVH-nak sem volt semmi problémája. A Versenyhivatal megítélése szerint a végtörlesztésről szóló jogszabály megjelenésekor azonban a bankok ezt a csatornát használták arra, hogy koordinálják üzletpolitikájukat, így csökkentve a végtörlesztést igénybe vevők számát.

A GVH által összegyűjtött és tegnap bemutatott anyag túlságosan terjedelmes ahhoz, hogy ezt itt teljességében elemezni tudjuk. Ugyanakkor annyi világosan látszik, hogy nincs egyértelműnek tűnő bizonyíték a Versenyhivatal kezében. Erre pedig már csak azért is szükség lenne, mert maga a vád már-már „csőszkunyhó” szintűen valószínűtlen. Ugyanis ha a magukat addigra már amúgy is kipécézve érző bankok vezetői tudatosan törvényt akartak szegni, akkor azt vélelmezhetően nem nagycsoportosan teszik és nem készíttetnek a megbeszélésekről e-mail feljegyzéseket.

Mégsem állíthatjuk biztosan, hogy semmilyen kartell-értelmezés nem húzható rá a bankok végtörlesztés körüli tevékenységére – ehhez többet kéne tudnunk, valószínűleg többet, mint amennyit a Versenyhivatal összegyűjtött. Ehelyett csak annyit állítunk, hogy a Versenyhivatal mintha szokatlanul magabiztos és bevállalós lett ebben az ügyben.

Ez különösen feltűnő annak fényében, hogy rengeteg véletlen egybeesés van a GVH vádjai és a kormány kirajzolódóban lévő választási kommunikációja között.

Mert ugyebár öt hónappal a választások előtt a Versenyhivatal megállapítja, hogy a bankok törvényt szegtek. Ebből a szempontból a GVH különösen hasznos eszköz, mert a ráruházott jogoknál fogva ügyész és bíró is lehet egy személyben. Bár döntése ellen lehet bíróságnál fellebbezni, a büntetéseket előre be kell fizetni – és persze hivatkozni lehet rájuk. És mit ad Isten, mi másra szövetkeztek volna a bankok, mint hogy a kormány intézkedéseit akadályozzák.

Mindez állítólag három éve történt, de véletlenül éppen most született határozat az ügyben. Természetesen az is csak véletlen, hogy az FHB nem kapott büntetést. Az indoklás szerint ő csak passzív résztvevője volt a kartellnek. Ami persze azt is jelenti, hogy résztvevője volt. Ez véletlenül ugyanaz az a bank, amelyik a Takarékbank körüli einstandnak és a Posta körüli változásoknak is látványos haszonélvezője.

És persze ott van a másik oldal. Miért nem ilyen aktív a GVH más ügyekben? A földművelésügyi államtitkár által is kartellnek nevezett dinnyekartell ügyében miért léptek végül vissza? Vagy miért nem célpontok már a kiskereskedelmi láncok, amelyeket a hivatal más vezetés alatt rendre elmarasztalt?

És egyáltalán: tényleg a legalább tucatnyi méretes szereplővel bíró banki piacon van a legnagyobb kartell-probléma és nem azon a másik százon, ahol egy, kettő vagy három szereplő dominál mindent?

Ez az egész borzasztóan hasonlít egy olyan helyzetre, mint amikor a kormány megrendel egy döntést. És lássuk be, nagyon könnyen ellehet képzelni, hogy ilyen megrendelések rendszeresen történnek. A recept pedig mindig ugyanaz. Megannyi állami intézmény élére került számottevő szakmai ismeret és tekintély nélküli figura, aki kinevezője kegye nélkül nem is álmodhatna hasonló pozícióról. Ezért amikor kínos kérés érkezik, az illető vagy fel sem méri teljesen, hogy mik is tettének hosszú távú következményei, vagy felméri, de igazából nincs neve és presztízse, amit kockáztat a végrehajtásukkal. Veszteséget az ilyen vezető csak akkor szenvedne el, ha ellenállna. Úgyhogy nem áll ellen, hanem jó katona módjára végrehajt.

Ezt a módszert nem a Fidesz találta fel. Az MSZP-kormányok pontosan így dolgoztak és pontosan ilyen gátlástalanul használták fel az úgynevezett független intézményeket saját politikai céljaik érdekében. De ez semmit nem von le a jelenlegi kormány felelősségéből. Ők teszik ugyanis egyértelművé mindenkinek, hogy nálunk nem állampárti csökevény azt gondolni, hogy csak a hatalom lehet a jog forrása. Hogy akinek nincs hatalma, annak joga is csak annyi van, amennyit engednek neki. Nem, ez nem a posztkommunisták jellemzője, hanem az egész magyar politikai fősodoré.