A 67-es Summer of Love temetési menet volt ahhoz képest az euforikus eksztázishoz képest, amiben a világpolitika legfajsúlyosabb szereplői kitörtek ma hajnalban Genfben.

Szerda óta gyűrték egymást az ENSZ BT. öt tagjából és Németországból álló hatok, valamint Irán tárgyalói. Éjjel aztán egyszercsak bejelentette Catherine Ashton, az EU biztonságpolitikai főképviselője, hogy csodálatos, világraszóló, nagyszerű ereményeket értek el: ideiglenes, hat hónapra szóló megállapodást kötöttek Irán atomprogramjáról, ami lehetővé teszi, ismétlem, lehetővé teszi egy átfogó egyezmény, ismétlem, átfogó egyezmény kigyúrását.

A megállapodásban olyanok vannak, hogy Irán nem dúsít jobban annál, mint ahogy kellene, nem fegyverirányba fejleszt, beengedi az ellenőröket, akik majd a helyszínen csodálhatják a nukleáris program békés jellegét és a többi.

Haszan Roháni iráni elnök szerint hatalmas győzelem ez az iráni népnek, és a tárgyalók fáradhatatlan tárgyalásait világraszóló siker koronázta. Az iráni külügyminiszter (Mohamad Dzsavad Zarif) is azt nyilatkozta, hogy a Hatok elismerték Irán jogát nukleáris programjához.

John Kerry, az amerikai külügyminiszter egy kicsit kevesebb ekit szedett be: szerinte a megállapodás egyáltalán nem ismeri el Irán jogát az urándúsításra, és megnehezíti, hogy atomfegyvert fejlesszen ki, így biztonságosabbá teszi a térséget.

Na kik nem tudnak örülni semminek? Kik a savanyújóskák? Hát persze, hogy az izraeliek! Juvál Steinic hírszerzési miniszter azt mondta, hogy ezen a megallpodáson semmi örülnivaló sincs, ez csak Irán ügyes ravaszkodása és a Nyugat önámítása, és Teherán továbbra is atomfegyver kifejlesztésén dolgozik. A megállapodás pedig lehetővé teszi Irán számára, hogy lazuló szankciók mellett, a nukleáris program minden fontos elemét megtartva haladjon szépen tovább. Naftaléi Bennett gazdasági miniszter éjjel már arról nyilatkozott, hogy Izrael nem tartja magára kötelező érvényűnek a megállapodást.