• A hűvösvölgyi Magyar Szentföld-templom évek óta üresen áll.
• Történetéről itt írtunk részletesen.
• A pusztuló műemléket az eredeti építtető, a ferences rend mentené meg.

Így nézett volna ki, ha elkészül.

A Magyar Szentföld-templom egy különleges kegyhelyfajta: a 20. század első felében terjedt el a szokás, hogy közel-keleti zarándokhelyek másolatait építsék fel Európában vagy épp Amerikában, azon egyszerű megfontolásból, hogy így megspórolják a hosszú, drága utazást a híveknek. Budapesten a helyszínválasztás Hűvösvölgyre esett, a zarándokutat így kiválthatta volna egy rövidebb villamosozás. A második világháború során azonban az egyébként is vontatottan haladó építkezés leállt, az igazi tragédiát viszont a templom tervezőjének, Molnár Farkasnak a halála jelentette: a hazai modernista építészet fontos alakjával a házát ért bombatalálat végzett. Bár a tíz kápolnát a háború előtt már felszentelték, a hatalmas, ovális alakú templomtér lefedése nem készült el; a háború után pedig hiába sikerült összegyűjteni a folytatáshoz szükséges pénzt, a félkész épületet államosították, a szerzeteseket pedig elhurcolták. A ház azóta keresi funkcióját, volt:

• árvaház
• traktorjavító üzem
• koncerthelyszín
• levéltár
• és itt forgatták a Taxidermia híres versenyjelenetét.

Így nézett ki a Taxidermia című filmben.

A rendszerváltást követően a ferencesek akár vissza is kaphatták volna az épületet, de mint azt Orbán Zsolt, a projekt felelőse a ferences rend részéről elmondta, két okból sem erőltették a dolgot. Egyrészt a körzet „ellátott”, így templomként nem volt az épületre szükségük, másrészt – és ez volt igazán döntő – az akkor ott működő Fővárosi Levéltár kiköltözése valószínűtlennek tűnt. Ezért inkább a pénzbeli kárpótlást választották. A ferenceseknek abból a szempontból be is váltak számításaik, hogy a Levéltár csak jóval később, 2005-ben ürítette ki az épületet, amely egyébként rá egy évre el is nyerte a műemléki védelmet.

Mit lehet kezdeni egy félkész műemlék templommal a hűvösvölgyi villanegyed kellős közepén?

Válaszok azért akadtak, pár éve például felmerült az is, hogy az épületet műtárgyraktárrá alakítsák. Most a ferenceseknek Lamperth Rózsa, a terület műemléki felügyelője vetette fel, hogy mi lenne, ha a főváros területén létesíteni kívánt urnatemetőt itt helyeznék el. Az ötletet magukévá tették, és ha a főváros is sikeresnek nyilvánítja az értékesítési pályázatot, akkor a rendszerváltáskor kárpótlásként kapott összeget a rend az épület visszavásárlására költhetné, utána pedig kezdődhetne a tervezés.

Így nézett ki 2011-ben, és ma is.

Orbán Zsolt annyit azért elárult, hogy szándékaik szerint kívülről az eredeti terveknek megfelelően akarnák befejezni az épületet, tehát vélhetően végre felkerülne a kupola a jelenleg is nyitott térre. Az urnatemető megnyitásával azonban nagyobb ívű céljaik is vannak. Az elmúlt évtizedekben drasztikusan megváltozott temetkezési kultúrába szeretnének egy új, minőségi vonalat behozni – mondjuk így – elérhető áron. Elsőre talán furcsának hangzik, de valóban keveset foglalkozunk a temetkezés kultúrájával, és azon belül a sírkövek dizájnjával. A temetőkben feltűnhet, hogy az utóbbi idők sírjai nagy átlagban a legkevésbé ízlésesek, és ebből a szempontból még a 60-as, 70-es évek is kedvezőbb képet nyújtanak, mint napjaink.

Pedig volt idő, amikor a sírtervezés még építészeti feladat volt.

A síremlékeket, kriptákat egykor olyan jelentős építészekre bízták, mint a tévészékházat és a Nemzeti Bankot tervező Alpár Ignác, a Szépművészeti Múzeumot és a Műcsarnokot tervező Schickedanz Albert, vagy épp a szecessziós mozgalom vezéralakjai. Nem tudható még, milyen lesz a ferences urnatemető, de a rend szándékai jó eséllyel terelhetik olyan irányba a folyamatot, amelyről építészeti szempontból is érdemes lesz megemlékezni – nem mellesleg pedig egy üresen pusztuló műemlékkel is kevesebb lesz az országban. Az ügy a fővárosi közgyűlésen múlik.