Ha van valami, ami magyar nemzeti sportnak tekinthető, az mindenképpen az ügyeskedés. Boltból lopni nem mindenki szeret, ingyen jóllakni, a kiskapun átsurranni viszont nemtől, kortól, vallási és politikai meggyőződéstől függetlenül szinte valamennyien. Egyetlen egy gond van csak: bár valahogy ügyeskedni minden magyar imád, abban már nem értünk egyet, hogy mi számít elfogadható módszernek a közös vagyon megdézsmálására.

Van, aki szerint az áramlopás halálos bűn, mások az adócsalókat ültetnék villamosszékbe. Azt pedig még mindig nem sikerült eldöntenünk, hogy a buszon bliccelő ember féreg vagy inkább Robin Hood. Az ingyenélők mindenféle alfajait gyakorlatilag végtelen számú csoportba lehet osztani, azonban mi most maradtunk a tíz legközismertebbnél.

Szörnyülködd végig a bűneiket, aztán szavazz, melyik a legidegesítőbb csoport!

Akik szerint a tömegközlekedés úgy működik, hogy van egy cilinder, amiből az állam vagy az önkormányzat naponta kihúz egy új buszt vagy metróvonalat. Akik nem elég, hogy lopnak a közösből, de még meg is tudják ideologizálni az egészet: ilyen drága jegyért ők nem fognak fizetni, és egyébként is, a polgármester egy köcsög, úgyis lenyúlná az egészet.

Az egyik legjellegzetesebben magyar ingyenélő, aki mit ad isten, soha nem a 30 négyzetméteren szerényen éldegélő kisnyugdíjas, hanem a 90 négyzetméteren és egész jó autóban pöffeszkedő család a negyedikről. Az ingyenélő, akinek olyan vastag az arcbőre, hogy nem az elvont és távoli államtól, hanem a saját szomszédja zsebéből is képes lopni. A sürgősségi kéménybélelésre te dobod össze a pénzt, ő meg csak mosolyogva köszön a liftben.

Szlovák Bentley-k, magyar melós-kisbuszok és mindenki más, aki szerint az utca úgy mindenkié, hogy elsősorban az övé. Liptai Claudia rokikártyával és a sofőrök, akik nyitva hagyják a csomagtartót. És mindenek felett a felső és a luxuskategória közt egyensúlyozó, a legpofátlanabb helyeken tilosban parkoló autók, amelyek üzenete a legvilágosabb: tilosban parkolok, mert megtehetem, fizethetnék érte, de nincs kedvem, te pedig tudd meg, hogy nekem ezt is szabad.

A hiteles tájékoztatás szent eszméjének megtaposói, akik nagyon kedvesen fogadnak el mindent, amit csak egy politikus vagy egy cég adományozni kíván. Eleinte nem teljesen ingyenélők, csak a PR-szakmát keverik össze az újságírással, egy idő után azonban rájönnek, hogy egy igazi ingyenélőhöz méltatlan a munka bármilyen formája, még az ajnározó cikkek megírása is. Innentől kezdve már csak a korrupcióban dőzsölés marad.

Sokféleképpen lehet felidegesíteni a társadalom becsületes részét ingyenéléssel, de a buszon bliccelők legalább csendben teszik a dolgukat. A cigilejmoló viszont beleáll az aurádba és beszél hozzád. Miközben azt feltételezi, hogy te a fáról szeded a pénzt, és egyébként is imádsz Nemzeti Dohányboltban vagy ukrán csempészeknél költekezni. Ez az a szint, ahol már összemosódik az utcai koldus és a buliban lejmoló, akiknek persze mindenki csak szabadkozik, ha nem egyenesen adakozik. Pedig a helyes válasz egyértelmű: takarodj, és szívd el a virágokat anyád sírjáról!

Nehéz arcátlanságban a közös költséget elsunnyugókat alulmúlni, de a munkahelyi közösből két marékkal lapátolóknak sikerül. Ők azok, akik szerint a szolidaritás kommunista trükk, és akik azt hiszik, tej, balzsamecet, cukor és csípős szósz csak úgy magától terem a közös konyhában. Soha nem vesznek semmit, és valahogy mindig eltűnnek, amikor össze kell dobni az aprót a közjóért. Majd úgyis kihívja más a kávégép-szerelőt!

Akik nemcsak a tömegközlekedésen szeretnek bliccelni, hanem az életben mindenhol. Bliccelni közúton, bliccelni a kórházban és bliccelni a gyerek iskolájában. Nyilván nem véletlen, hogy Magyarországon az ingyenélés legelfogadottabb formája egyben a legelterjedtebb is: aki adót csal, az büszkén érezheti, hogy egyszerre sikerült meglopnia a magyar társadalom minden egyes tagját. Ennél többet pedig ingyenélő nem érhet el az életben.

A felelős közszolga felelősen gazdálkodik a rábízott közvagyonnal, felelős döntéseit felelős költségvetési számokkal támasztja alá. Felelős közszolgából eleve nincs sok Magyarországon, az önkormányzatoknál pedig mostantól az is átvált ingyenélésre, akiben eddig legalább szemernyi becsület volt. Miért is gazdálkodna felelősen egy önkormányzat, ha a végén az állam úgyis átvállalja a felhalmozott adósságot? Akkor már inkább szivarozzon a macska is a hódmezővásárhelyi polgármesteri hivatalban!

A szocializmusban a focinkat amatőrnek hazudtuk, miközben profi volt, ma meg profinak hazudjuk, amikor egyszerűen csak ingyenélő. A semmiért kap fizetést a játékos, az edző és a sportvezető, az adófizetők pénze pedig hol stadionépítésre, hol a totálisan csődöt mondó klubok megmentésére megy el. Nincs még egy szakma Magyarországon, ahol ilyen teljesítményért ennyit lehetne keresni.

Akik már akkor multiellenesek voltak, amikor még nem ez volt a mainstream divat, és már akkor rezsit csökkentettek magánszorgalomból, amikor még nem ez volt a hivatalos ingyenélő ideológia. A gázóra-buherálók és az utcai villanyvezeték megcsapolói, akik a paksi erőműből is szívesen hazavinnének néhány maghasadást, ha gumipókkal oda lehetne rögzíteni a bicikli csomagtartójához.

Most pedig döntsük el közösen, kik a legidegesítőbb magyar ingyenélők!

Az eredménnyel hamarosan jelentkezünk!