5 dolog, amiért bosszantó a Walking Dead + 5 dolog, amiért mégis érdemes nézni

  • A negyedik évad felénél tart az AMC elsöprő sikerű zombis sorozata, a Walking Dead.
  • Romero szerint nem is zombis sorozat, hanem szappanopera.
  • Néha idegtépő, emellett öt érv is szól.
  • Máskor elég jó, amit szintén ötféleképpen is alá lehet támasztani.
  • A zombikat megbízhatóan mészárolják benne.
  • Nem lövünk le semmilyen poént, nyugodtan elolvashatja az is, aki még nem látta, de tervezi.

“A zombiapokalipszis után a szövetségek, közösségek, gangek, vagy nevezzük őket bárhogy, sokkal fontosabbak lesznek, mint most. És egyáltalán nem lesz poén az egész. Ugyanolyan lesz az élet, mint most az irodában, csak tévé és internet nélkül. Soha nem lesz vége a világnak. Neked személy szerint lehet, hogy véged lesz, de a világnak soha.”

Így végződik Gary Brecher klasszikus cikke, az Apocalypse Never, ami hosszan részletezi, hogy egy zombijárvány után valójában nem a lassan csoszogó élőhalottak jelentik majd a legnagyobb problémát, hanem például az, honnan szerzünk majd ivóvizet. (Vagy néhány másik dolog, amiket itt soroltunk fel.)

The Walking Dead, saison 1

Az erőforrásokért ugyanolyan harc zajlik majd, mint most, és ugyanúgy jobb eséllyel indulnak majd azok, akik szervezetben működnek. Ezeknek a szervezeteknek pedig ugyanúgy hierarchikus felépítésük lesz, mint a mostaniaknak.

Ember embernek zombija

Nagyjából ebből indul ki a zombifilmek többsége is. Az persze, hogy zombik mászkálnak az utcán, kellemetlen körülmény, de az igazán komoly veszélyt elég sokszor a túlélő közösségek jelentik egymásra. Felmerülhet ugyan a kérdés, hogy a közösségek miért nem fognak össze - de ilyen alapon a mostani világban miért nem fognak össze?

Ez az alapja a Walking Deadnek is. Az AMC  nagysikerű sorozata a negyedik szezon közepénél tart  (a fél-szezonzárót épp ezen a héten adták, most szünet jön februárig). A Robert Kirkman képregénye alapján készült sorozatban egy volt rendőr, Rick Grimes vezetésével kóborol túlélők egy csapata, és mindenféle rossz dolog történik velük. A zombiőrület pedig akkorára nőtt, hogy a Fox Newson már megjelentek azok, akik ebben a divatban látják a társadalomra leselkedő legújabb sátánt.

Egyébként sokszor tényleg elég rossz. George Romero zombiisten szerint például egyszerű szappanopera, amiből hiányzik minden kritikai mélység, ami a klasszikusokban megvolt, ezért nem is akart megrendezni egy részt sem.

Vannak viszont más bajok is vele.

walkingdead2

5. Nyál és giccs

A szereplők egy áruházban húzzák meg magukat a zombik elől, amik már körülvették az épületet, közeledik a támadás. Mentőötletnek eszükbe jut, hogy álcázni tudnák magukat, és az élő hús szagát, ha bekennék magukat belekkel. Idáig nem is lenne semmi baj, de miután kerítenek egy holttestet, Rick letérdel mellé, megnézi az iratait, majd szabályos gyászszertartást tart, mielőtt kibeleznék.

Miközben zombik verik kívülről az ajtót.

A második részben látható jelenet tökéletes példája a sorozat elejét uraló idegtépő pátosznak. A funkciója persze világos, mert az erkölcsök folyamatos hanyatlását úgy lehet érzékeltetni, ha megmutatják az is, honnan indul a romlás, de valószínűleg ehhez hasonló iszonyatos giccsek nélkül is érthető lenne, hogy az ember egy darabig azért még próbál ragaszkodni a régi életéhez.

4. A második évad első fele úgy, ahogy van

Ha nem tudtam volna, hogy később jobbra fog fordulni, lehet, hogy itt elengedtem volna a sorozatot. Az évad nagy része egy farmon játszódik, ami sok mindent lehetővé tesz, de pörgő, fordulatos történetmesélést nagyon nehezen. A Walking Deadben sokszor zavaró, hogy elég statikus, funkciótlanul ragad le egy-egy helyszínnél a történet, de egyértelműen ez a mélypont. Ezt azért ellensúlyozza, hogy itt kell először súlyosabb döntéseket meghozniuk a szereplőknek a túlélésért, és már egyáltalán nem olyan dilemmák merülnek fel, hogy gyászoljanak-e egy ismeretlen hullát, vagy sem.

3. Gyenge történetvezetés

Íme egy ábra a tipikus Walking Dead-epizódról:

(via)

Jó, ennyire nem rossz a helyzet, de üresjáratokért biztosan nem kell a Barátok közthöz fordulnia a sorozat íróinak. Ez pedig főleg azért zavaró, mert egyébként sem látszik, hogy merre tart ez az egész. Mivel a régi világot már nem nagyon lehet visszacsinálni, a túlélők harca a szűkös erőforrásokért bármeddig tarthat, ezért fontos lenne, hogy feszes maradjon a történet, és ne váljon parttalanná. Ez nem mindig sikerül.

2. Még gyengébb karakterek

Ha nem a feszes történet, akkor mi tudna még elvinni egy sorozatot? Erős karakterekre lenne szükség, de ezen a téren sem olyan jó a helyzet. A főszereplő Rick átalakulása a régi értékek védelmezőjéből sötétebb, aztán bizonytalanabb karakterré nem is áll túl stabil lábakon, és főleg nem elég erőteljes ahhoz, hogy elvigye a hátán a műsort (elletétben például Walter White átalakulásával). A szereplők nagy része egydimenziós, és funkciójuk ugyan van a történetben, de sokszor sokkal inkább díszletek, mint emberek.

Rick és Carl Grimes

1. Sivár dráma

Mindezek ellenére a sorozat tényleg tele van súlyos drámával. Kedves szereplők halnak borzalmas halált, emberek veszítik el a családjaikat. Az élet mindennapos része, hogy valaki végignézi, hogy másvalakit széttépnek a szeme előtt.

Ez tényleg kemény, de ezen kívül alig van bármilyen más forrása a drámának. A halál az egyetlen kártya, amit az írók elő tudnak húzni,

és elő is húzzák újra és újra és újra.

Ezzel pedig nem az a baj, hogy túlságosan megviselné a lelkünket, hanem, hogy elég hamar elveszíti a súlyát minden tragédia, ha tudjuk, hogy még ha nem is történik valakivel valami iszonyú, legkésőbb néhány részen belül úgyis fog valami még sokkal rosszabb. Lehet, hogy ilyen lesz a zombivilág, de az igazi zombivilág valószínűleg kietlen, nyomorúságos és unalmas lesz, egy sorozat pedig azért jobb, ha nem csak ilyen.

Akkor mi szól mégis a sorozat mellett?

5. Zombimészárlás

Készült egy csodálatos infografika minden egyes szakszerűen megsemmisített zombiról:

És ez még csak az eleje, a folytatás itt

A szereplők elhullásával szemben a zombik folyamatos mészárlását nem lehet megunni, nekem legalábbis eddig nem sikerült. Kicsit olyan minden héten megnézni, mint az aktuális fordulót fociban.

4. A gyerekszereplők

Ritka az ilyen, de a Walking Deadben éppen a gyerekszereplők működnek inkább. Főleg Rick fia, Carl, aki fokozatosan alakul át pátyolgatott gyerekből rutinos zombimészárossá és árnyalt karakterré, aki maga is képes kemény döntéseket is hozni, vagy éppen hibázni is. És amíg a felnőtt világ morális hanyatlása sokszor eléggé szájbarágós (leszámítva például a magányos íjász Daryl, vagy a saját sorsát épp az apokalipszis után kezébe vevő Carol karakterét)  azt sokkal jobban sikerült eltalálni, milyen az, amikor

valaki ebbe a világba kamaszodik bele.

3. Szép

Legihletettebb pillanataiban a Walking Dead egy szép conutry-ballada a georgiai tájon, ahol élőhalottak kóborolnak a mezőn, a fagyos éjszakában pedig túlélők éneklik körbe a tábortüzet a döntő csata előtt. És lehet, hogy ez így nem hangzik olyan jól, de sokszor egyszerűen szépen van elmesélve a világ vége utáni világ.

walking-dead-season-4-premiere

2. Ha akció van, nincs baj

Van, hogy az egyik túlélő csoport tankkal megy a másiknak. Van, amikor beszakad egy háztető, és csak úgy hullanak a zombik az égből. Olyan is előfordul, hogy egy sötét mezőn egyszercsak egész seregnyi élőhalott tűnik fel. Ha egyszer a szereplők és a történet nem mindig működnek igazán, legalább az akciójelenetekben ritkán csalódni.

1. Zombivilág

Ideális esetben egy sorozat környezete egy idő után már nem elsődlegesen fontos. Érdekesnek hangzik például egy temetkezési vállalkozás működése? Nem túlzottan, a Sírhant művek mégis a tévéművészet egyik csodája tudott lenni. Persze éppen azért, mert a szereplők közötti dinamika került középpontba, és az egész temetkezési sztori egy idő után inkább csak egy volt a körülmények közül a nekünk fontossá vált karakterekek életében. Jó néhány hasonló példa van arra, hogy egy sorozat nem attól válik igazán jóvá, amiről eredetileg szól.

walkingdead4

A Walking Deadre ugyan lehet mondani, hogy inkább akciódús családsorozat, mint igazi zombidráma, de épp az előbb felsoroltak miatt sem a történet, sem a szereplők többsége nem fogtak meg igazán. Marad a környezet, ami ebben az esetben szerencsére elég érdekes ahhoz, hogy ott tartson most már több mint ötven rész óta. Nincs vége a világnak, de legalább lehet nézni.