Örökké szar lesz a focink, amíg adóellenőröket vegzálunk

Két fontos hír volt Magyarországon 2013. december 19-én délelőtt. Ezek látszólag egymástól függetlenek, pedig dehogy. Az olyan zárt rendszerekben, mint amilyenné Magyarország fokozatosan válik, minden összefügg mindennel.

Az egyik hír az volt, hogy

Pintér Attilát nevezték ki a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányának.

A másik pedig az, hogy

házkutatást tartottak Horváth András kiugrott NAV-ellenőrnél.

A két hírben közös, hogy aki csak felületesen követi, mi folyik itt, az mindkettőt első pillantásra egyszerűen lehetetlennek tartja.

Az MLSZ és annak polipszerűen nagy hatalmú vezetője, Csányi Sándor hónapok óta arról beszélt, hogy külföldi szakembert szeretne a válogatott élén látni. Erre vágyott a közvélemény is (hogy aztán amikor a külföldit az újabb kudarc után elzavarják, megint mindenki arról beszélhessen, hogy a magyar válogatott élére magyar edző kell, hiszen ő él-hal ezért a nemzetért, az idegen meg csak zsoldos). Ezek után elég meglepő volt, hogy Csányi csütörtök délelőtt Pintért, a Győri ETO edzőjét jelentette be.

Pintér a magyar fociközegben ért el sikereket, nemzetközi porondon viszont nem nagyon. Idén nyáron neki is része volt a magyar klubfutball legcsúnyább megaláztatásában, amikor minden csapatunk tulajdonképpen még a szezon kezdete előtt elbúcsúzott az európai kupaküzdelmektől. Pintér csapatát a Maccabi Tel-Aviv verte két meccsen, egészen lehengerlő fölénnyel.

Horváth András is szép sikereket ért el a magyar közegben: az utóbbi hetekben nem nagyon tudott lekerülni a magukra adó újságok címoldaláról. Az egykori adóellenőr által a nyilvánosság elé tárt áfacsalási ügy jó eséllyel az lesz a 2010-es években, ami az 1990-esekben az olajozás volt. Egy olyan kormánynak, amely annyit beszél a kisemberek védelméről az extraprofitot bezsebelő gonosz cégek ellen, kutya kötelessége lenne komolyan venni Horváth szavait, és komolyan kivizsgálni, pontosan ki és mennyit lopott a magyar adfizetők zsebéből.

A kormány és a Fidesz eddig is látványosan szabotálta Horváth ügyét, például az istennek sem hajlandó olyan parlamenti vizsgálóbizottságot felállítani, ami valóban tehet is valamit az ügyben. Ezt az akadékoskodást még kis jóindulattal lehetett politikai cselezgetésnek tekinteni, hogy a kormány nem kíván az ellenzék önfényezéséhez asszisztálni. Ami viszont most történik, hogy Horváth ellen rendelnek el nyomozást személyes adattal visszaélés és hivatali visszaélés gyanúja miatt, azt már nem. Ez már klasszikus szovjet típusú vegzálás.

Amióta a hollandok elleni 8:1 után Egervári Sándor távozott a válogatott éléről, olyan nevek merültek fel a helyére, mint Bölöni László, Paulo Sousa, Ronald Koeman, Fred Rutten, José Antonio Camacho, Guus Hiddink, Victor Muňoz, Jupp Heynckes és Sven-Göran Eriksson. Szép névsor, bár az egyetlen igazán nagy nevet, Heynckest tényleg csak az MLSZ gondolhatta komolyan: a 68 éves német, miután távozott a Bayern München kispadjáról, megmondta, hogy legalább egy ideig pihenni szeretne, és még a Real Madrid érdeklődését hárította. A többiek közt Hiddink az egyetlen, akire komoly nemzet rábízná a válogatottját 2010-ben, de hát mi régóta nem vagyunk komoly nemzet, a focinkat tekintve meg még kevésbé az.

Ez a szedett-vedett nemzetközi mezőny azonban még mindig jóval Pintér Attila felett áll, mind szakmailag, mind emberileg. Erikssonnak zavaros nőügyei voltak és rég nem volt vállalható csapat közelében, Camacho elég sokfelé megbukott, de legalább róluk nem írtak olyat, a volt játékosaik, mint Pintér Attiláról 2004-ben a Fradi kerete:

Elviseltük azt is, hogy az edzéseken nem szólított a nevünkön minket, hanem csak mint a kutyáknak füttyentgetett nekünk. Azt azonban már mindannyian megalázónak tartottuk, hogy például Leandrót rendszeresen buzi brazilként emlegette.

Teljesen nyilvánvaló, hogy Pintér Attila azért került a magyar válogatott életére, mert végső megoldásként muszáj volt valakit bevetni. Csányiék egyszerűen nem tudtak egyetlen külföldi edzőt sem rávenni arra, hogy átvegye ezt a romhalmazt, amivel még politikai nyomás is jár. A magyar viszonyokat ismerő Bölöninél és Sousánál teljesen életszerű, hogy ne kérjenek ebből, és maradjanak kényelmes és kiszámíthatóbb állásuknál Katarban és Izraelben.

Pedig egy válogatott szövetségi kapitányi pozíciója akkor is hívogató, ha csak a magyaré. Jó kirakat az, és mivel tényleg reális esély van a 2016-os, már 24 résztvevősre bővített Eb-re kijutásra, könnyen nemzeti hőssé is válhat az ember, ha 30 év után pont az ő vezetésével jut ki magyar válogatott egy világversenyre. A külföldi edzőknek mégsem kellett sem a pozíció, sem Csányi Sándor minden pénze.

Csányi a megalázó eredménnyel végződőtt, hollandok elleni selejtező előtt saját magánvagyonából is pénzt ajánlott a fiúknak, de így sem mentünk vele semmire. Kétségem nincs arról, hogy szívesen áldozott volna egy új, a népnek és a Miniszterelnök Úrnak tetsző edzőre is. Ez így sem jött össze. Egy nagyon jól fizető magyar kirakatba sem sikerült elcsábítani egy közepes külföldit.

Az olyan helyekre, ahol nem kivizsgálják az adócsalásokat, hanem vegzálni kezdik az ezekről beszámolókat, nem szívesen mennek külföldiek dolgozni. Természetesen Camachónak fogalma sincs arról, hogy ki az a Horváth András, és hogy kell Szlovákián keresztül cukorral ügyeskedni. Az viszont biztos, hogy ügynökeinek – ha egyáltalán valóban megkeresték – nem nagyon tetszhettek az MLSZ, és így közvetve a magyar állam munkamódszerei és feltételei. A magyar labdarúgást sem irányítják profibban, mint a magyar adóellenőrzést, elég csak mindkét terület eredményeit megnézni.

Egy Oroszország-méretű és gazdagságú ország el tudja érni, hogy egy Fabio Capello legyen a szövetségi kapitánya, aki ugyan szintén nincs már a csúcson, de összehasonlíthatlanul nagyobb név, mint Heynckesen és Hiddinken kívül bárki, aki felmerült a magyar kispadra. Ránk nyugodtabban köphet a külföldi, ha úgy viselkedünk, ahogy azt nem illik.

Külföldi szaktudás (és persze külföldi tőke) nélkül még nehezebb lesz, hogy ez az ország bármire vigye. A legújabb fejlemény egyébként az, hogy a Fidesz agyatlan ifjúsági szervezete a Fidesz kirendelt médiájának kamerái előtt csesztet “idegen pénzből” eltartott civil szervezeteket. A hasonlóság Putyin Oroszországával és a Nasi nevű ifjúgárdista neo-úttörő szervezettel egészen kísérteties. Csak hát Putyin és Oroszország megengedhetik ezt maguknak, mi meg nem.

Nekünk csak az informátorok hatósági vegzálása és a szar focink marad.

Nélkületek nincs 444

Csak a 444 és a sajtószabadság ügye mellett elkötelezett olvasók támogatása teszi lehetővé, hogy alaposan tudjunk foglalkozni a legfontosabb témákkal.