Lebilincselő interjút közölt a Recorder a popmágussal. A viszonylag hosszú cikkben sok mindenről szó van, Kozsó gyermekkorától kezdve a testvéri szeretetig. A legfajsúlyosabb gondolatok mégis a karácsony kapcsán hangzanak el:

Süti illat, ölelések, a csillagszóró sziporkázó tűzesője, mohón és kíváncsian szétmarcangolt díszcsomagolások, könnyes és meghatott tekintetek, egy atyai tenyér simogatása a fejünkön, gyertyafény, dér az ablakon, a ropogó hó szimfóniája a széllel, összetartozás és egymásra találás.

Ezzel talán csak a magyarsággal kapcsolatos mondanivalója vetekedhet:

Örökké szeretetre és megértésre vágyni, akárcsak az ázott, hontalan állatok, beteljesülésre és győzelemre várva elesni majd újra felállni, megalázottnak is büszkének lenni egyszerre, végre jól érezni magunkat a mi kis hazánkban, nem szemlesütve elmormogni a véleményünket.

És jegyezzük meg a művész, producer és divatdiktátor politkai krédóját is:

Fegyverek helyett zene és rózsák.