Minden szentnek maga felé hajlik a keze - mondják. Ez egyáltalán nem vág ide, de valamiért fontosnak tartottam megemlíteni. A 2013-as év nagy része azzal telt, hogy ingatlanhirdetések képei alapján csodálkoztam nagyokat és röhögtem még nagyobbakat azon, hogy milyen lakásokban/házakban/nyaralókban élnek emberek, milyen ízlésficamokra áldoznak pénzt, és az ingatlanosok hogyan próbálnak ezeken szörfözve plusz pár százezret kihozni ezekből a kecókból.

Tegnap a gecco egyik fele mutatta meg a saját szégyenfalát, ezeket a megoldásokat viszont én, azaz a blog másik fele tűröm meg magam körül (bár mentségemre legyen mondva, az első két szörnyedvényt a képek készülte óta már megszüntettem).

Én is lakom, ahogy lakom, és talán nem meglepő, hogy nem egy ilyenben

és most, hogy itt az év vége, semmi se szent, jöhet az önkritika. Mivel másnak sem adtam soha esélyt arra, hogy kimagyarázza ami a képeken van, magammal is szemét leszek, és úgy fogom kommentálni a saját lakásom, ahogy egész évben máséval tettem.

1. Mért legyek én tisztességes? Felakasztanak úgyis!

2. Még I. Ferenc pápát beállíthatnánk ide, hogy maximális legyen a kihasználtság.

3. A 2005 júliusi Praktika magazinban találta Ildike ezt az ötletes budimegoldást, ott valahogy jobban nézett ki.

4. A világért se hagyd abba a festést, igazi tehetséged van hozzá. Avagy: páva bámulja megigézve a bojlerszerelék-konglomerátumot.

5. A nyíláson át a mosogatógép működését figyelhetjük meg. (Ugyanitt matrica eladó, egyes ritka, gyűjtői darabok!)

+ 1 karácsonyi: A Gömb (színes, mb., am. sci-fi)

Tessék, lehet röhögni.