Idei első írásunkban azt próbáltuk megtippelni, melyek lesznek a legfontosabb politikai és gazdasági események 2014-ben Magyarországon.

Most azt bátorkodunk előrejelezni, hogyan alakulnak idén a nagyvilág dolgai.

Lesz-e háború Kína és Japán között 2014-ben?

Nem, de ez a forgatókönyv idővel egyre reálisabbá válik. Adott egyrészt egy mind nagyobb belpolitikai instabilitással terhelt Kína, ahol az egykor kommunista ideológiájú állampárt az elmúlt évtizedben a kínai sovinizmusban találta meg a legitimációs bázisát. Rövidebben: azt mondják, hogy ők, csak ők állíthatják vissza Kína meggyalázott tisztességét a világban. Ennek megfelelően a belpolitikailag nehéz helyzetekben mind gyakrabban élnek a „hazafias” (értsd japánellenes) érzelmek felkorbácsolásának technikájával. Másrészt Japán új miniszterelnöke nyíltan deklarálta, hogy országának meg kell szabadulnia a II. Világháború után rákényszerített kötelező pacifizmustól. Ráadásul a szigetország jelentős fiskális expanziót tervez, aminek egyik fő kedvezményezettje a helyi hadiipar lehet. A téma meghatározó elemzői szerint lényegesen közelebb állunk a két ország háborújához, mint az elmúlt évtizedben bármikor, de a helyzet egyelőre nem akut.

Amnesztiát kap-e Edward Snowden?

Nem, de komoly vita lesz a témában. Ha, amint az valószínűsíthető, további bizonyítékok kerülnek elő, hogy az NSA egy törvényen felül álló, önjáró és főleg rendszeresen törvényt szegő szervezet volt, akkor újabb változások állnak majd be Snowden amerikai megítélésében is. Például a Snowden-amnesztia melletti érvelés egyre inkább vállalható lesz, így néhány év múlva hazatérhet a Moszkvában élő férfi. E trend kezdetei már most láthatóak. A korábban egyértelműen árulónak bélyegzett Snowden szelektált szivárogtatásai egyrészt nyilvánvaló törvénysértésekre világítottak rá, amelyekről nemcsak az amerikai közvélemény, de még szenátorok sem tudtak. Másrészt az a tény, hogy nem adta el, nem zúdította a világra az összes általa megszerzett információt (állítása szerint még egy százalékát sem), erősíti a felelősen eljáró „whistleblower” benyomását.

Milyen portfoliót kap az új magyar EU biztos?

Fogalmunk sincs, de erős a gyanúnk, hogy csekély jelentőségűt. A miniszterelnök szinte sportot űzött az elmúlt években abból, hogy még akkor is szabadságharcot folytatott az EU ellen, amikor utóbbi éppen semmibe nem kötött bele. Értjük persze, hogy belpolitikai okokból nagyon kellett az ellenség, de ennek ára van. Az ár egy része pedig az lesz, hogy még csak véletlenül sem kap a magyar biztos olyan portfoliót, amellyel valóban hatással lehetne a tagállamok életére. Ha belegondolunk, a miniszterelnök nem is biztos, hogy annyira bánja ezt. Mégis, kinek van szüksége egy nemzetközi tekintélyt szerző, a függetlenséget túlságosan is megszokó potenciális riválisra?

Visszatér-e a francia jobboldal élére Nicholas Sarkozy?

Valószínűleg igen. Hollande, a jelenlegi francia elnök megítélése példátlanul kedvezőtlen Franciaországban. Erőtlennek és víziótlannak látják a szavazók. A tradicionális jobboldal mégsem volt képes kihasználni ezt a lehetőséget. Helyettük Marine Le Pen, a radikális Nemzeti Front vezetője az elmúlt év legfőbb politikai győztese Franciaországban. A szélsőségesek erősödése miatt aggódó jobb-és a baloldali szavazók egyaránt visszasírni tűnnek Sarkozy-t, a politikust, aki legalább tetterős volt. A volt elnök környezetéből egyre másra jönnek az értesülések arról, hogy komolyan vizsgálja a visszatérés kérdését. Bár vannak érvek a kivárás mellett is, hisz a következő elnökválasztás csak 2017-ben lesz, szerintünk Sarkozy egy ilyen lehetőségre nem fog tudni nemet mondani. A legvalószínűbb, hogy a fősodorbeli pártoknak a májusi európai parlamenti választásokon mutatott kudarcos szereplése után mint a köztársaság megmentője fog színre lépni.

Ki nyeri a futball VB-t?

Mint mindenki ebben az országban, mi is értünk a focihoz. Szerintünk megint Spanyolország. Egy nagy generáció méltó búcsúja lesz ez. Pont úgy, mint a Zidane vezette Franciaországé a 2002-es VB-n. De szemben az utóbbiakkal, a spanyolokban meglesz a tartás és az erő, hogy a döntőben feltegyék az i-re a pontot. Ha mégsem, akkor Németország.

És akkor most egy szemtelenül biztos tipp: Orbán Viktor ott lesz a döntőn.