Idén ezért gyilkol az ember

  • Az emberiség nem fér a bőrébe.
  • 2014-ben is háborúzni fognak egymással területért, nyersanyagért, vízért, vagy csak azért, mert a másik mást hisz.
  • Afrika nyugati partjaitól Afganisztánig egybefüggő konfliktuszóna alakulhat ki.
  • Kína miatt viszont mi nem aggódnánk.

Mielőtt belevágnánk az idei év háborúinak felsorolásába, kezdjük egyből egy hiányzóval. Bár az elmúlt napok háborús jóslatainak sztárja Kína volt, a magam részéről valószínűtlennek tartom, hogy Kína valóban konfliktusba keveredne. Hogy miért? Nagyon röviden: ha Kína bármi olyan országra rátámadna, ami számít, akkor az Egyesült Államoknak is lépnie kéne. És bár Kína az elmúlt években dollármilliárdokat költött hadseregére, az a legjobb esetben is csak az amerikai haderő kifárasztására, kivéreztetésére alkalmas. Nyerni nem tudnának, legfeljebb azt érhetnék el, hogy az Egyesült Államok ráunjon a konfliktusra. Annak meg mi értelme volna, ugye?

Idén a legfontosabb konfliktusok három, jól körülhatárolható földrajzi térséget érintenek majd: a Közel-Keletet, a szubszaharai Afrikát és Közép-Ázsiát. Ezekben a régiókban egymással szomszédos országokban robbanhatnak ki polgárháborúk, amelyek könnyen továbbterjedhetnek. De a leglátványosabb konfliktus mind közül Oroszországban robbanhat ki, ahol idén az egyik válsággóc közvetlen közelében olimpiát rendeznek.

1. Az Észak-Kaukázus

AFP PHOTO / NEWS TEAM / ABDULA MAGOMEDOV

Ezt a háborút Oroszország a 18. század második fele óta vívja. Néhány évtizedre néha béke van, de most is ömlik arrafelé a vér.

  • Kik harcolnak?

Az Isten egy sószóróból hintette a földre a teremtéskor a világ népeit. Sajnos Észak-Kaukázus felett megcsúszott a keze. Így szól egy csecsen mítosz, és annyi egész biztosan igaz belőle, hogy ennyi nyelv és nép ilyen kis helyre zsúfolva alig akad még a világon. Évszázados viszályok ingerelnek harcra egymás között, és az iszlám egyesít háborúba sokakat a megszállónak tekintett Oroszország ellen.

A környék konfliktusai közül így a legveszélyesebb a szakadárok harca Oroszország ellen. Csecsenföldön már volt két háború, de komoly terrorista (vagy szabadságharcos?) csoportok működnek a szomszédos Ingusföldön, Balkáriában és leginkább Dagesztánban. Utóbbi a legnagyobb ezek közül, és fontos olajvezetékek mennek keresztül rajta. Dagesztánban már idén is majdnem minden napra jutott véres merénylet, és a volgográdi robbantások is leginkább ezzel a konfliktussal függhetnek össze.

  • Miért harcolnak?

A dagesztániak (és más oroszok uralta népek errefelé) függetlenséget, a radikális csoportjaik iszlám kalifátust akarnak. Oroszország viszont ragaszkodik minden négyzetméterhez. Dagesztánon keresztül fontos olajvezetékek mennek.

  • Miért most?

Oroszország évek óta képtelen a környéket lecsendesíteni. Csecsenföldön ugyan kivérzett az ellenállás, de Dagesztán forrong. Könnyen lehet, hogy Putyin a szocsi olimpia után egy újabb merényletre hivatkozva komolyabb katonai akcióra szánja el magát. A második csecsen háborút is így kezdte: felrobbantottak néhány lakóházat a hátországban, és válaszul megindult a háború.

  • Milyen következményei lehetnek?

Merényletek Oroszország-szerte. A gáz és az olaj árának emelkedése. Vagy egy gyors orosz győzelem esetén Putyin további erősödése. Mindenképpen rengeteg vér és brutális kegyetlenkedések minden oldalon.

2. Afganisztán

AFP PHOTO/Noorullah Shirzada

Hé, ezt a háborút egyszer már megnyertük, nem? Nem.

  • Kik harcolnak?

Tádzsikok, üzbégek, hazarák egymással és a pastukkal.

  • Miért?

Afganisztán mesterséges képződmény. A siíta hazarák kivételével minden népcsoportjának többsége a környező országokban lakik - északon azok, akiket az orosz birodalom nem tudott meghódítani, délen azok, akiket a brit. Afgán nemzet hiányában pedig maradtak az egymással és mindenkivel harcoló törzsek.

  • Miért most?

2014-ben hivatalosan is véget ér a nemzetközi koalíció afganisztáni beavatkozása. Magát a beavatkozást csak nagy jóindulattal neveznénk sikeresnek: a tálib lázadást nem sikerült felszámolni, a lázadó csoportokat csak kiszorítani sikerült Pakisztán törzsi területeire - destabilizálva ezzel az országot. De maradtak lázadók Afganisztánban is bőven. Velük a félmilliósra hízlalt kormányerőknek kéne felvenniük a harcot, ezek viszont szinte kizárólag az északi népcsoportok tagjaiból, üzbégekből és tádzsikokból állnak. Így minden adott a 25 éve változó intenzitással, de tulajdonképpen folyamatosan zajló polgárháború eszkalálásához.

  • Milyen következményei lehetnek?

Az afganisztáni háború Pakisztán észak-nyugati határvidékére már átterjedt, de ha most átalakul a szokásos mindenki mindenki ellen típusú polgárháborúvá, a többi környező ország sincs biztonságban. Például:

3. A szovjet Közép-Ázsia

AFP PHOTO ALEXANDER NEMENOV.

A helyzet az afganisztáni háború kiújulása nélkül is elég rossz, képzelhetik, mi lesz itt, ha ott történik valami.

  • Kik harcolnak?

Üzbégek tádzsikokkal és kirgizekkel.

  • Miért?

Egyrészt az erőforrások, elsősorban a víz miatt. Bővebben.

  • Miért most?

Mert a helyzet az elmúlt egy évben nemhogy javult volna, még romlott is. A nemzetközi erők afganisztáni jelenlétének egyetlen eredménye az iszlámista lázadók csoportjainak részbeni kiszorítása volt az országból. Ezek a csoportok a szomszédos országokban találtak biztonságos bázist, így több ilyen működik már Tádzsikisztánban és Üzbegisztánban is. Tádzsikisztánban az inkompetens, korrupt kormányzat és a diszfunkcionális hadsereg már most jelentős területeket hagy ellenőrizetlenül, így az ország a nemzetközi drogkereskedelem egyik fő tranzitországa lett. Kirgizisztánban nacionalista fordulat zajlik, ami a kevés külföldi befektetőt is elriaszthatja - a gazdasági válság pedig remek táptalaja a szélsőségeknek. Üzbegisztánban pedig elindult az örökösödési háború: az országot irányító Iszlám Karimov legfőbb riválisa saját lánya, Gulnara lehet.

  • Milyen következményei lehetnek?

Ha Afganisztán valami isteni csoda révén túlélné a nemzetközi haderő távozását, a szomszédban kirobbanó üzbég-tádzsik konfliktus szinte biztosan átterjedne Afganisztán üzbégek és tádzsikok lakta területeire. Ha pedig ez a két népcsoport egymásnak esik Afganisztánban, az gyakorlatilag az afgán kormányhadsereg végét jelentené - annak hiányában pedig nem volna ki szembeszálljon a pastu lázadókkal.

4. Banglades

AFP PHOTO

Ahol negyven év alatt harminc puccskísérlet volt, ott bármikor történhet valami.

  • Kik harcolnak?

A Nemzeti Párt (BNP) hívei az Awami Liga (AL) híveivel.

  • Miért?

A bangladesi belpolitika hosszú évtizedek óta két család küzdelméről szól. A miniszterelnök, Sheikh Hassina apját, a Pakisztánból kivált ország első elnökét 1975-ben gyilkolták meg a puccsisták, köztük fő ellenfele, Khaleda Zia apja, Ziaur Rahman. Őt pedig Hassina pártjának hívei gyilkolták meg. És ez így megy évtizedek óta, miközben az elmúlt 24 évben a két pártvezér egymást váltja a hatalomban.

  • Miért most?

Egyrészt, mert idén választások lesznek az országban. Másrészt meg azért, mert Hassina az elmúlt években koncepciós perek sorában ítélt halálra BNP-s vezetőket a bangladeshi függetlenségi háború idején elkövetett háborús bűnökért. Ezek a perek annyiban voltak koncepciósak, hogy a vérengzések igazi felelősei, a pakisztáni hadsereg vezetői közül még csak vádat sem emeltek senki ellen, így inkább szóltak az ellenzék lefejezéséről, mint az igazságtételről. A perekben még az iszlámista Jamaat-e-Islami pártot is meggyengítették, ám ezzel csak radikalizálták a fanatikusokat.

  • Milyen következményei lehetnek?

A világ eleve egyik legszegényebb országában milliók vállhatnak földönfutóvá, ami tovább fokozhatja a szociális feszültségeket. Pedig azok már eleve fokozva vannak, mert a szomszédos Mianmarból tízezrével menekülnek az üldözött muzulmán rohingyák az országba.

5. Irak

AFP PHOTO/AZHAR SHALLAL

Még egy háború, amit már megnyertünk. Kétszer is, nem? Nem.

  • Kik harcolnak?

Siíták a szunnitákkal.

  • Miért?

Núri al-Maliki síita kormánya 2013 áprilisában erőszakosan kezdte felszámolni a szunniták addig békés tiltakozásait. Mostanra már hétezernél is többen haltak meg az összecsapásokban, így a helyzet már most is inkább hasonlít polgárháborúra, mint bármi másra.

  • Miért most?

Két oka is van. Egyrészt idén parlamenti választásokat tartanak, ez pedig még a békésebb években is remek alkalom a szunnita-síita leszámolásokra. 2010-ben, ami a jelenlegi helyzethez képest boldog békeidő volt, legalább 228-an haltak meg a választások körüli erőszakban. Másrészt Szíria miatt. Az Irakban szembenálló felek mindegyike résztvevője a szíriai polgárháborúnak is: a kormány Aszád rezsimét támogatja, az Iránból érkező fegyverek, katonai tanácsadók és síita dzsihádisták Irakon keresztül érnek célba. Mindeközben az FSA összeomlásával az al-Kaida iraki csoportja, az ISIS lett a legerősebb lázadó frakció Szíriában - amely így egyszerre mellékhadszíntere az iraki konfliktusnak és kiképzőterepe az iraki szélsőségeseknek, akik január 2-án amúgy két iraki várost, Ramádit és a szunnita lázadás hagyományos központját, Fallúdzsát is megszállták.

  • Milyen következményei lehetnek?

Beláthatatlanok. Ha Irakban tényleg polgárháború tör ki, abból a regionális nagyhatalmi státusért versengő Szaúd-Arábia és Irán aligha maradhat ki. Irán könnyebb helyzetben van, a síita kormány természetes szövetségese, szemben az ISIS-szel, ami az al-Kaida fiókszervezeteként riválisa Szaúd-Arábiának - ami Szíriában is egy rivális csoportot támogat, az Iszlámista Frontot. Ha pedig így alakul, az Egyesült Államok is kénytelen lehet beavatkozni hátrányos helyzetű szövetségese mellett, ami viszont tönkretehet mindent, amit az iráni atomprogrammal kapcsolatban 2013-ban elértek.

6. Szíria

Andrey Stenin/RIA Novosti

Ahol még az is csak rontott a helyzeten, hogy a rezsim feladta tömegpusztító fegyvereit.

  • Kik harcolnak?

A szaúdiak támogatását élvező ellenzékiek, a katariak támogatását élvelző ellenzékiek, a dzsihádisták egymással és a kormánnyal.

  • Miért?

2013 egyik legnagyobb diplomáciai sikere volt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában az oroszok és a kínaiak is Aszad ellen fordultak, miután a szír elnök vegyi fegyvereket vetett be saját népe ellen. De azzal, hogy lemondott a fegyverekről, Aszad azt is elérte, hogy az amerikaiak ne avatkozzanak be a háborúba. Ezen felháborodva offenzívát kezdett a fegyveres ellenzék ellen, amit saját belső harcai is gyengítenek. De annyira nem, hogy ezzel el is dőljön a háború.

  • Miért most?

A negyedik évébe lépő polgárháborúban egyik oldal sem képes a maga javára fordítani az állást. Amikor 2011-ben a nép fellázadt Aszad ellen, még nem voltak etnikai és vallási törésvonalak. A lázadók között voltak siíták, szunniták, de még Aszad törzse, az alaviták is fellázadtak. A lázadás világi jellege mostanra teljesen megszűnt. Az emigrációban élő ellenzéki politikai vezetésnek szinte semmilyen befolyása nincs a harcoló alakulatokra, a lázadók egykori fő ereje, a Szabad Szíriai Hadsereg pedig mára gyakorlatilag megszűnt. A fő ellenzéki erő az al-Kaida iraki frakciója, az ISIS lett, amivel szemben egy másik iszlámista csoport, az Iszlám Front állt össze. Ezt főként Szaúd-Arábia pénzeli, aminek egyszerre célja saját iszlámista filozófiája terjesztése, illetve Irán és az al-Kaida gyengítése.

  • Milyen következményei lehetnek?

Január 22-én elvileg diplomáciai tárgyalások kezdődnek a konfliktus lezárásáról, de a sikerre kevés az esély. A harci helyzet inkább döntetlenre áll, és egyik fél sem hajlandó kevesebbel beérni, mint a másik megadásával. Mindeközben a polgárháború felekezeti háborúvá alakult, ami részben már átterjedt Libanonra is, és könnyen átterjedhet Irakra.

7. Líbia

AFP PHOTO ABDULLAH DOMA

Ahol még a miniszterelnököt is elrabolják, sok jóra ne számítsunk.

  • Kik harcolnak?

Mindenki mindenki ellen. Líbiában Kadhafi uralma idején sem alakult ki hagyományos értelemben vett állam, a törzsek, klánok a meghatározók. Most ezek mellé még megérkeztek a dzsihádisták is.

  • Miért?

Több mint két évvel Kadhafi meggyilkolása után az országnak még mindig nincs alkotmánya, a kormánya tehetetlen és mindenkinek van fegyvere.

  • Miért most?

Két év anarchia után megérett a helyzet. A központi hatalom gyengeségét vagy inkább hiányát kihasználva az ország a dzsihádisták egyik fő bázisa lett - jellemző, hogy az amerikai nagykövet meggyilkolása után egy évvel az a fő kérdés, hogy a dzsihádisták, akik meggyilkolták, szövetségesei-e az al-Kaidának vagy sem.

Ehhez jön, hogy idén a még oly jelentéktelen átmeneti kormány mandátuma is lejár, de még az alkotmányozó nemzetgyűlést sem sikerült összehívni, pedig azt már tavaly meg kellett volna tenni. A különböző törzsi milíciák felett senkinek sincs hatalma, így igazából nem az a kérdés, hogy lesz-e háború, hanem hogy mikor.

  • Milyen következményei lehetnek?

A nemzetközi dzsihád újabb bázist szerezhet magának. Ráadásul olyat, amit csak pár kilométernyi tenger választ el Európától. És ami még ennél is aggasztóbb, az Egyiptom közelsége, ahol a hadsereg idei puccsa után minden adott egy iszlámista lázadáshoz.

8. Szudán

 

Mondhatnánk Dél-Szudánt is, ahol a két legnagyobb népcsoport éppen elkezdte kiírtani egymást, de ott legalább az tiszta, hogy ki harcol kivel. Szudánban ennél egy kicsit rosszabb a helyzet.

  • Kik harcolnak?

Arabok feketékkel.

  • Miért?

Dél-Szudán kivállása korántsem vetett véget a feketék és arabok közti közti alapkonfliktusnak. Az ország nyugati részén, Darfur térségében az arab és fekete törzsek közti összecsapások miatt félmillió ember menekült el. Délen a kormányerők harcolnak a fekete lázadókkal.

Ebből a szempontból évek óta változatlan a helyet. Ami új, az a központi hatalom teljes meggyengülése. Dél-Szudán kivállásával az ország fontos bevételi forrásoktól esett el - az olaj nagy része az új államban maradt -, ezért gazdasági megszorítások jöttek, ez pedig elégedetlenséget szűlt abban a városi rétegben, ami eddig a hatalom fő bázisa volt. És ahogy a többi, polgárháború sújtotta muzulmán ország, úgy Szudán is egyre inkább a radikális dzsihádisták bázisává válik, ők pedig a kormányzó iszlámistáknak is ellenfelei.

  • Milyen következményei lehetnek?

Szudán közvetlenül szomszédos Dél-Szudánnal és a szintén polgárháború szélére sodródott Közép Afrikai Köztársasággal, így minden adott egy határokon átnyúló, mindenki mindenki ellen típusú háborúhoz, ami a dzsihádisták jelenléte miatt akár Egyiptom déli részére is átnyúlhat, és még a térség egyetlen, valamennyire stabil államát, Csádot is magával ránthatja.

9. Közép-afrikai Köztársaság

Ha éppen megpuccsoltál valakit, utána ne oszlasd fel a hadseregedet.

  • Kik harcolnak?

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a keresztények a muzulmánokkal.

  • Miért?

Muzulmánok ölnek keresztényeket és fordítva. Pedig nem így indult. Az egész úgy kezdődött, a szudáni-csádi-közép-afrikai muzulmán lázadók, a Seleka megpuccsolta az éppen távozó elnököt. Aztán a Seleka vezére feloszlatta a lázadósereget, így viszont az ország gyakorlatilag fegyveres rendfenntartó erő nélkül maradt. A legyőzött hadsereg szétszórt alakulatai és a feloszlatott Seleka csapatai között kisebb összecsapások törtek ki, amire válaszul keresztény milíciák alakultak. Azóta keresztények ölnek muzulmánokat és fordítva. Gyerekeket fejeznek le és csonkolnak, közben a főváros lakosságának a fele már elmenekült.

  • Miért most?

A Közép-afrikai Köztársaság elég szerencsétlen helyen van. Délen az évtizedek óta polgárháborúzó Kongó, keletről Dél-Szudán és Szudán, északról Csád határolja. Emiatt még akkor is nagy esély lenne a szomszédos konfliktusok átszivárgására, ha éppen nem ölnék egymást a helyiek. De már ölik.

  • Milyen következményei lehetnek?

Az Afrikai Unió békefenntartói, akiknek elméletileg a 2013-as hatalomváltást kellett volna felügyelniük, totális kudarcot vallottak. Most az egykori gyarmatosító, Franciaország is csapatokat küldött az országba. A franciák 2013-ban Maliban gyors katonai sikereket értek el az iszlámisták ellen, de rendet nem hagytak maguk után. Ugyanerre itt is képesek lehetnek. Arról nem beszélve, hogy a nyugati fronton harcoló csoportok egyre inkább a szomszédos Kamerunban találnak maguknak bázist.

10. Nigéria, Niger, Mali (Kamerun)

Afrika már csak ilyen - ha valahol borul valami, mindenhol borul minden.

  • Kik harcolnak?

Kőkemény vallásháború van kialakulóban minden elképzelhető fronton.

  • Miért?

Amikor 2013 elején a franciák kiszorították Maliból az ország északi vidékét megszálló dzsihádistákat, még semmit sem oldottak meg. Az iszlámisták szövetségest találtak a különböző törzsek szeparatista mozgalmaiban, így most már Malitól Kamerunig egybefüggő front kezd kialakulni.

  • Miért most?

Egyelőre még Maliban sem sikerült rendezni a konfliktust. Az iszlámisták kikergetése nem oldotta meg a tuareg szeparatizmus problémáját - az elnyomott nomádok követeléseit pedig jogtalannak aligha nevezhetnénk. Nigériában hasonlóan feszült a helyzet. Az ország észak-déli megosztottsága az elmúlt években egyáltalán nem csökkent, és a helyzeten csak rontott az iszlámista Boko Haram felbukkanása és megerősödése. A szélsőségesek pedig határokon átnyúló koalíciót alkotnak, így Niger sem maradhat ki a jóból. Ahogy Kamerun sem, aminek a keleti határvidékén a Közép-afrikai harcosok, a nyugati részén pedig a nigériaiak találnak maguknak menedéket.

  • Milyen következményekkel járhat?

Mivel a környéken egyetlen országhatár sem esik egybe a törzsek lakta területek határaival, ha valahol konfliktus alakul ki, okszerűen átterjedhet a szomszédos országokra. Melyek nagy része maga is nemrég még polgárháborútól szenvedett. Franciaország mostanában hajlandónak tűnik a beavatkozásra, de az elmúlt évtized amerikai kísérletei bizonyították, hogy a katonai győzelem korántsem oldja meg a mélyben húzódó társadalmi problémákat. Ideje volna kitalálni valami mást.

A kaukázusi konfliktusról szóló részt Magyari Péter írta. A cikk alapötletét a Foreign Policy összegzése adta. A nyitókép az AFP-s Sadam el-Mehmedy fotója.