A drogfutár: 1. rész - Az utolsó csirkés szendvics

  • 2012-ben filmet készítettünk TBG-vel a Peruban raboskodó magyar kokainfutárokról, itt lehet megnézni, 41 perc.
  • A szereplők közül Gyuri már szabadlábon van, és Limában él.
  • Sokat beszélgettem vele azóta, egy netkávézóból hívott heteken át, itt éjszaka volt, ott délután.
  • Az ő történeteiből állt össze ez a sorozat. Lesz hogy kalandregénynek tűnik, de igaz.
  • Az illusztrációkat TBG készítette.

 1. Az utolsó csirkés szendvics

Este 11 körül volt, 2009 júniusában, Limában. Peru fővárosában olyankor tél van. 15 fokra is lehűl a levegő. Gyuri követte szépen az utasítást, és átszállás előtt kiment a városba, azt mondták neki, hogy kávézzon valahol. Utána menjen csak vissza a repülőtérre, és irány Európa.

Az 53 éves, zömök, szemüveges, egészen rövid hajat viselő férfiban felmerült, hogy csak úgy otthagyja a piros hátizsákját. Aznap délelőtt kapta, Trujillo városában. Trujillo 500 kilométerre van északra Limától. A világnak ezen a felén az „északabbra” azt jelenti, hogy közelebb az Egyenlítőhöz. Trujillo is a Csendes-Óceán partján fekszik, mint Lima, a repülő háromnegyed óra alatt hozta le Gyurit. Akkor már hetek óta úgy utazgatott, ahogy mindenféle összekötők mondták, hogy mikor merre legyen. Zsebpénzt is kapott, azt Isztambulból utalták neki, a Western Unionon keresztül.

A piros hátizsákban valamivel több mint 4 kiló kokain volt. Egészen pontosan 4 kiló és 30 deka. Budapesten most 18 ezer forintért lehet venni egy gramm kokaint. Ha tisztán árulnák Budapesten a kokaint, akkor több mint 77 millió forintért lehetne most eladni Gyuri piros hátizsákjának tartalmát. Mivel nem tisztán árulják – hiszen felütik a cuccot, hozzátesznek mindenféle adalékanyagot – ennél jóval többért. Rendszerint 40 százalékos higításban kerül itthon a fogyasztókhoz a kokain, vagyis 110 milliót is megérne az a hátizsák a kiskereskedelmi forgalomban. Legalább ennyit ért 2009-ben is.

peru-lima-cim-01-repulo-a-drogfutar

Gyuri a limai börtönben kóstolt tiszta kokaint. Más, mint amihez az északi féltekén fogyasztó ember szokott. A kokain a fehér ember világában magabiztossá, határozottá, jókedvűvé, felfokozottá és keménnyé tesz. A tiszta kokain viszont szinte andalít. „Fekszik az ember az ágyában, minden nyugodt és kiegyensúlyozott, és mire először eszmélne, eltelt két óra legalább” – mondta Gyuri. Peruban, vidéken, a kokaültetvények közelében, 200 forint egy gramm tiszta kokain. Olcsóbb, mint a marihuána.

Gyuri gyorsan elvetette a lehetőséget, hogy hátizsák nélkül utazzon tovább. Athénba szóló repülőjegy volt nála, a görög fővárosban kellett volna leadnia a hátizsákot, és kapott volna érte 4000 eurót. Ez akkoriban egymillió-százhúszezer forint volt. Körülbelül egy százaléka a hátizsákba rejtett kábítószer fogyasztói árának.

Gyuri nem hülye. Közgazdasági egyetemet végzett Budapesten. Már 1990-ben havi egymillió forintot keresett zöldség-nagykereskedőként, azt is megengedhette magának, hogy néha kokaint vegyen a budapesti éjszakában. Úgy számolta, hogy egyetlen szenvedélye, a 30 alatti nők, legalább 400 millió forintjába került Peru előtti életében. Úgy számolt, hogy körülbelül ekkora értékben hagyott ott lakást, és mindenféle dolgot a nőknél, akiket elhagyott. Két kapcsolatból négy gyereke született. Nem lehetett bízni benne, de amikor lelépett, mindig nagyvonalú volt. A pénz nem önmagáért érdekelte.

Amikor eldöntötte, hogy kábítószert fog csempészni, akkor éppen nagy bajban volt. Kivételesen nem volt pénze, de volt egy csaja, aki mondta, hogy ismer valakit, akinek volna egy ajánlata: Dél-Amerikából kéne kokaint hozni Európába. Gyurinak elege volt éppen mindenből, sokszor fényesen világító szerencsecsillaga éppen kihunyt.

Megkereste az illetőt, egy Budapesten élő nigériai férfit, aki a Déli Pályaudvar környékén dolgozott. Ott fogadta, a munkahelyén, és elmondta, hogy tényleg van ez a lehetőség. A nigériai egy tévéműsort vezetett, amit Budapesten vettek fel, de Afrikában került adásba. Két műsor között pedig eligazítást tartott leendő futároknak.

Gyuri nem volt hülye. Pontosan tudta, hogy a 4000 eurós sikerdíj mennyire aprópénz a cucc értékéhez képest, meg ahhoz képest is, hogy ő mennyit keresett egykor. Azt tervezte, hogy átveri azokat, akik át akarták verni őt. Úgy döntött, hogy maga adja el az anyagot, legalább 50 millió forintért, Budapesten.

Azt gondolta, hogy Athénban felszívódik megbízói szeme elől, továbbcsempészi a kábítószert Budapestre, és jót keres az egészen. Vagy ha nem, akkor annyi baj legyen. Gyuri nem egy aggódós természet. Az életét reménytelennek látta, és azt gondolta, ha lebukik, hát lebukik. Akkor úgy oldódnak meg a dolgai.

Ezért döntött úgy azon a júniusi estén Limában, hogy nem hagyja el a piros a hátizsákot, hanem együtt utaznak tovább. Bizakodásra adott okot, hogy egy repülőúton már túl volt, és nem volt semmi probléma. Feladta a poggyászt, felvette a poggyászt, sima ügy.

A limai repülőtéren tehát taxiba szállt, ugye mondták neki, hogy menjen el, kávézzon valahol. Valójában nem kávézott, hanem egy csirkés szendvicset evett és ásványvizet ivott. Ez volt az utolsó szabad estéje 2012 októberéig. De ezt akkor még nem tudhatta.

(Itt van a sorozat Facebook oldala.)

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.